Mikor fel ébredtem addigra már éjfél volt fel keltem nyújtózkodtam közben le szálltunk - végre ön magam lehetek le raktam a pendrive- ot az ülésre le vettem a pulóverem, és zsebre raktam a pendrive-ot - azért a pulóveremet nem szeretném össze piszkolni hamár most mostam ki. ki száltam a helikopterből ami el is ment, be mentem és közben fel vettem a maszkot. Az épületet benőte a növényzet, szobákról szobákra jártam de nem volt egy működő gép sem ezért fel mentem a következő szintre nagy nehezen mert a furryk el állták az utat - elnézést bocsánat, bocsi - mondtam miközben fel mentem a furryket félre tolva fel jutottam a következő szintre, de ott sem volt - oké akkor irány a következő - mondtam miközben megint felfelé furakodtam ott egy ajtó volt ami el volt torlaszolva egy fa deszkával mivel nem volt rendesen meg csinálva az ajtó ezért át csúsztattam a kezem és el vittem a fa deszkát és kinyitottam az ajtót hogy egy furry sem tudjon tovább menni. Átcsúsztam és vissza torlaszoltam, le vettem a maszkot és a nadrágom oldalára raktam tovább mentem itt viszont találtam egy szobát benne egy jól működő géppel be kapcsoltam a gépet, ki vettem a pendrive ot a zsebemből és a gépbe dugtam 3.perc múlva 60% on volt - márcsak egy kicsi ké... - gyerek sírást halottam egy szekrényből ami egy seprővel volt le zárva. Kihúztam a seprűt és ki nyitottam a szekrény ajtót - egy kis gyerek volt össze kuporodva - Szia hát te hogy kerültél ide....és ki zártbe - a kis gyerek rám nézet - a barátaimmal bújócskáztunk és ők meg bezártak ide. - ekkor még jobban el kezdet sírni - hé hé hé nyugi semmi baj hol vannak a szüleid vagy a csoportod? - a kis gyerek fel mutatott - még egy szinttel feljebb, de azt este mindig el torlaszolják - bólintottam - ebben segíthetek - a kis gyerek le törölte a könnyeit - tényleg? - bólintottam - igen na gyere - ekkor fel emeltem közben a kész volt a letöltés ki vettem a pendrive ot is zsebre raktam - szép maszk - el mosolyodtam - tudom de majd meg látod hogy mit tud de ígérd meg hogy nem mondod el senkinek - a kis gyerek bólintott - rendben akkor ideje hogy haza vigyelek - az ajtóhoz mentem - most jól figyelj rakd előre a karod hogy ne látszódjon ki - a kis gyerek a pólójába rakta a kezét és előre rakta - jó és meg egy utolsó dolog ne ijedj meg és ne mocorogj vagy ficánkolj, ne félj tartalak - ekkor fel vettem a maszkot - a kis gyerek ekkor elkezdet remegni és sírni - semmi baj nem vagyok olyan mint a többi - mondtam miközben a a lábammal le vettem a deszkát és ki nyitottam az ajtót - ne aggódj nem engedem - mondtam miközben fel felé mentünk - már ott is vagyunk csak egy lépcső fok ééééés meg érkeztünk - a nagy szellőző a bejárat - le raktam és ki nyitottam neki - meny - a kis gyerek elmosolyodott - köszönöm furry bácsi - mondta miközben rám nézet - vissza mosolyogtam - szivesen, de viszont hozok segítséget akik majd segítenek ki hozni innen és egy biztonságps helyre vigyenek - a kis gyerek nagyon boldog let és be mászot, be csuktam mögötte a szellőzőt, 4.perc múlva jeleztem a furhelp kimenekítő csapatának hogy itt vannak túlélők és jeleztem a helikopternek ami meg is jött 5.óra múlva. Be száltam és vissza repültem 5.óra múlva meg érkeztem, fel álltam a pulóveremet a vállamra csaptam és ki nyílt az ajtó ahol Réka várt - feladat teljesítve - mondtam miközben ki vettem a zsebemből a pendrive ot és Réka kezébe adtam - akkor majd a kávézóban találkozunk - mondtam és be mentem, Réka le volt fagyva a többiek is amikor meg láttak - srácok? Jól vagytok? - Marcus meg szólalt - Puro....ne....mozdúlj - Marcus ekkor fel vet egy gumi kesztyűt és felém jött -mi az? - nem kaptam választ, Marcus ekkor le vett a fejem röl egy furryt ami kicsi volt - hát te hogy kerültél Puro fejére? - egy darabig néztem én megyek addig a szobámba - mondtam és azt is tettem, fel vettem a maszkom és le dőltem az ágyra pihenni. 3.óra elteltével arra ébredtem hogy rajtam fekszik a kicsi furry és én meg egy vitrinben vagyok vele bezárva, egyből tudtam hogy Mária edző termében felálltam - sajnálom haver hogy furry lettél a kicsi miatt és remélem hogy ezt hallod - Mondta Marcus bánatosan, elmosolyodtam és kijöttem mivel erő tér volt és megfogtam Marcus vállát - nem a kicsi miatt vagyok Marcus hanem eddig is ilyen voltam csak - ekkor le vettem a maszkot - csak álcázva gyere el mesélek mindent - ekkor fel mentünk és egy kávé közben elmeséltem mindent - szóval akkor születésed vagy létrejötted óta furry voltál - bólintottam - de nem vagy fertőző - bólintottam - és az egész sztori csak kitalált volt? - bólintottam - igen és szörnyen sajnálom olyanban hazudtam amiben meg bántottalak - Marcus sóhajtott és elmosolyodot - de már nincsnek titkaid - én is elmosolyodtam - igen - Marcus ekkor maszkra nézet - szóval a maszk csak abban segít hogy embernek álcáz téged - bólintottam - igen - Marcus meg könnyebült - nagy kő eset le a szívemről már azt hittem hogy furryvé teszel - ráztam a fejem - nos fertőzni tudok csak a fogammal, mert csak külsőleg vagyok nem fertőző, de nem is akarok meg harapni senkit kivéve a főztöd csak remélem nem nő neki bundája - ekkor egyszerre nevetünk - de azért kérlek vedd vissza a maszkod - ekkor furcsán néztem Marcusra - miért - Marcus rám mutatott - mert egy halott embernek vagy álcázva - bólintottam és vissza vettem és újra (valódi) furry kűlsőmben voltam - így jobb - Marcus bólintott - valamennyivel és még valami a többiek nem kell elmondanod ezt a sztorit meg a dolgokat - ekkor megint furcsán néztem Marcusra aki kávé ivás közben mögém mutatott meg fordultam és Mária arcát láttamnagyon közelről - áhhhh - közben hátra dőlve felborultam - sziasztok - Mária megint közelebb hajolt - mind igaz amit mondtál - Bizonytalanul bólintottam, Mária meg fogott és átölelt - és igaz tényleg a furry a leg puhább a világon - ekkor mindenki egyesével megölelt - najó ez nekem furcsa - ekkor Marcus jött utoljára és megölelt - el engednétek kérlek - Marcus le rakott - köszönöm - közben töltöttem kávét, meg is ittam vissza mentem a szobámba aludni még egy kicsit.