Reggel volt arra ébredtem hogy kopognak az ajtón. Felkeltem és résnyire ki nyitottam az ajtót - jó napot vizsgálatra jöttem, az elnök kérésére minden házat meg kell néznünk netán elbújt miközben nem figyelt oda - sóhajtottam - nincs itt semmilyen furry - a vegyvédelmi ruhás rázta fejét - uram az ön biztossága érdekében - becsuktam az ajtót és be mentem a konyhába inni kávét és felmentem a munka szobába amit Kyle mondott. Az asztalon csak egy maszk volt amit fel is vettem, ekkor egy élet nagyságú hologram Kyle jelent meg - boldog születés napot Puro ez a maszk teljesen törhetetlen, sajnos nem igazán tudtam valamivel drukkolni ezért ez jutott eszembe, de az előnye hogy könnyen fel lehet ismerni téged benne és amikor rád nézek akkor nem csak a szemedet látom hanem az egész arcod, ja van ennek hátránya is ha felveszed akkor készülje fel hogy szerves részedé válik az az semmi nem tudja leszedni a másik egy kicsit a szemed is változni fog benne - oda mentem a tükörhöz ami pont csak a fejemet láttam benne és láttam hogy a szemem teljesen fekete volt egy nagy fehért ponttal (olyan lett mint a fenti képen ) de egész jó - ja és nem tudod össze piszkolni még véletlsenem - ekkor abba maradt a hologram felvétel, le mentem a konyhába reggelizni. Kinyitottam a hűtőt akkor rá volt cetlizve a kajád nem a hűtőben van Puro hanem a szekrényben, sóhajtottam és kinyitottam a hűtő melleti szekrényt amiben csak gabona pehely volt ki vettem és a tejet a hűtőből és egy tálat meg kanalat és meg reggeliztem 2.perc múlva át kapcsoltam a híradóra mert vártam hogy mikor fog meg jelenni a hír hogy találtak ismét túlélőket lezárt városban, erre csak 1.órát kellet várni felálltam elvettem volna a táskát amit Kyle át hozott jövőből ide a múltba, de elötte kinyitottam hogy meg nézem minden felszerelés meg van át nézés közben észre vettem a karácsonyi fényképet amit Jessica adott vissza raktam és találtam egy levelet Tomtól ki nyitottam és elolvastam

"David ha ezt olvasod akkor muszáj tudnod valamit, valamit amit már nem tudok elmondani neked ,ezt a levelet akkor csempésztem bele mikor felszálltál velünk a helikopterbe hogy "vissza menyünk", de nem csak 2.nap múlva kellet volna. Sajnálom, de nem baleset volt, ha az altató gáz nem hatott volna hamarabb akkor könnyező szemekkel vetünk volna búcsút egymástól azzal hogy "hogy találkozunk a másvilágon" Noaht el zavartam hogy ne jöjjön és hogy ne lássa ő még túl fiatal ehez, mindenki bele egyezett az Ikerek,én,Linda és még Sam is. A látvány ami elém tárult ahányszor rád néztem, a tudat hogy csecsemő korunk óta legjobb barátok voltunk és együtt nőttünk fel és azt látni hogy furry lettél akik ellen együtt harcoltunk, mindig amikor rád néztem akkor próbáltam nem kiakadni ezért azt mosollyal lepleztem, de te mindig vissza mosolyogtál. Sam azért egyezett bele mert ő sem akarta látni hogy hősként még saját magadat is feláldoztad valakiért, hős vagy a szemében, de nem akarja látni hogy mit áldoztál fel. Nem veled van a gond hanem azzal hogy én és Sam nem bírjuk feldolgozni ezt és a többiek meg azt nem bírták hogy folyton lezárt városokba mennek. Azt sajnálom hogy nem tudtam elbúcsúzni, de ebben a levélben még eltudok.
Örülök hogy a barátod lehettem 
ég veled David
-Tom"

Mikor megfordítottam akkor egy kép volt rólunk amint karöltve beállunk a kamerába elvettem a képet és elraktam levéllel együtt. De nem könnyeztem vagy sírtam mert tudtam hogy ezt meg tudom változtatni, felvettem a táskámat és kimentem volna de csörgött a telefon oda mentem és felvettem - hallo? - David volt az - szia Puro azt akartam mondani hogy ne meny majd én megyek pontosan emlékszem arra amit elmeséltél szóval maradj, most megyek kikel tőltenem a.... - és lerakta sóhajtottam és mindent vissza raktam a táskába és ledőltem az ágyra pihenni, reménykedve semmi baj nem lesz. 7 óra múlva felébredtem addigra már este volt felkeltem és nyújtózkodtam. Ekkor csörgőt a telefon - szia Puro csak azt akartam mondani hogy köszönöm ezzel az információval mindenkit ki juttatunk - ennek örülök - lerakta vissza dőltem az "ágyra" és néztem a TV amin elaludtam.