1. fejezet
Egy kicsivel korábban
Akaraki Akane mióta az eszét tudta, hatalmas All might fan volt. Rajongott érte, amiért mindig kisegítette az embereket a bajból. Egy időben olyan akart lenni, mint ő, az akkori barátaival sokat áradozott róla.
Ám egyszer nagyot kellett csalódnia a hősökben, ezért a példaképe iránti rajongása heves gyűlöletté vált.
Talán épp ezért is volt számára jó ötlet a Gonosztevők szövetségébe csatlakozni. Hét éves korától fogva a sors lehetőséget adott neki, ő pedig ki is használta. Viszont ezt egyáltalán nem hangoztatta, osztálytársai számára ő is csak egy csendes gyerek volt, akiről azt feltételezték, ugyanúgy hőssé szeretne válni, mint ők.
Akane az osztályban valahol hátul ült, a az órát érdektelenül figyelve. Éppen arról beszéltek, hogy ki melyik középsuliban fog továbbtanulni. Természetesen mindenki a UA-t választotta, ami arogáns mosolyt csalt a fiú arcára. Nevetségesnek tartotta a naivitásukat. Ő volt az egyetlen, aki csak másmilyen sulikat jelölt be, de ezzel senki sem foglalkozott, hiszen láthatatlan volt. Nem szó szerint. A fehér hajával, türkizkék szemével eléggé jól mutatott, a 176 centiméter magasságával és a sovány alkatával pedig kitűnt a tömegből. Az ereje miatt viszont próbálták inkább kerülni. Csak annyit tudtak, hogy képes másokat irányítani, azt nem fedte fel, hogy DNS is kell hozzá. Így azt gondolták, bármikor irányíthatta őket is. Magyarul éppen eléggé féltek tőle ahhoz, hogy ne barátkozzanak vele, és annyira, hogy ne szekálják.
Nem úgy, mint a képesség nélküli Midoriya Izukut. Bakugo, az egykori barátjának szinte hobbijává vált a csesztetése, a többiek pedig követték a példáját. Akane és Midoriya talán egyszer barátok voltak, de idővel ez megváltozott, elhidegültek egymástól és azok a típusú osztálytársakká váltak, akik néha segítenek egymásnak a háziban, de egyébként levegőnek nézik egymást. Semmi harag, de semmi barátság. Csakis a nagy, üres semmi. Akane valahol a szíve mélyén sajnálta, ahogyan bánnak vele, de annyira nem érdekelte, hogy felszólaljon ellene, vagy a fiú barátjává váljon. Nem lett volna őszinte a barátságuk, hiszen Akane nem tudta megérteni a világnézetét. Hogy minek akar ő is hős lenni, mikor az egésznek semmi értelme nem volt.
Az óra után látta, ahogyan Bakugo odament Midoriyához, majd miután felrobbantotta a füzetet, kidobta azt az ablakon. Persze a másik nagyon nem úgy tűnt, mint aki örülne ennek. Főleg annak nem, mikor megmondta neki, inkább ölje meg magát egy értékesebb élet reményében. Mindezt azért, mert ő is bejelölte a UA-t, amit Bakugo képtelen volt elviselni. A fiú szerint nem volt hősnek való a robbantós sündisznó. Gonosznak sokkal inkább elmenne. Meghívhatta volna a Gonosztevők szövetségébe, de Akanénak esze ágában sem volt vele szövetkezni, hiszen őt zavarta a folytonos kirohanásai.
Mindig is magányos farkas volt. Nehezére esett számára megkedvelni bárkit is. Sosem voltak igazán barátai idősebb korában, amit nem bánt. A saját érzéseit is nehezen értette meg, megértetni ezeket valakivel és megérteni valaki másét szinte lehetetlen kihívásnak tűnt. A szövetség embereit pont ezért bírta. Nem akarták tudni, miért akar bosszút állni, kérdés nélkül elfogadták a motivációját. Talán azért, mert valahol megértették egymást. Mindannyian érzelmileg roncstelepek voltak. Amolyan családként tekintett rájuk, de még így sem mondhatta el magáról, hogy ne lenne a szívében magány, amit egyetlen egy ember miatt érzett.
Hazafelé egyedül ment, zenét hallgatva. Otthona egy apartman volt, amelyet még a szövetségből a doktor adott neki.
Hazaérve belenézett a nappaliban lévő, falra helyezett embernagyságú tükörbe. Egyik kezével a falnak támaszkodott. Egy pillanatra meglepődött azon, mennyire kifejezéstelen az arca. Hirtelen súlyt érzett az oldalában, amire el kellett mosolyodnia. Ritkán mosolygott őszintén, de ez egy ilyen pillanat volt. Lassan ráemelte a tekintetét, és a fal mentén lecsúszva ülő helyzetben megsimogatta a kiskutyájat. Habár nem volt az olyan kicsi, egy újfundlandi volt, de ahhoz képest milyen fiatal, hamar megnőtt. A Kismedve névre hallgató kutya talán Akane egyetlen barátjának számított.
Ellökte magát a faltól, és elkezdett töprengeni. Valahogy erősebbé kellene válnia, hiszen ha el akarja érni a céljait nem ülhet örökké ölbe tett kézzel.
Viszonylag hamar meg is fogalmazódott benne egy terv. Elővette a telefonját, és a dokit tárcsázta.
- Van egy ötletem.
Egy ötlet, amely mindent megváltoztatott.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top