Megérzések
Stila majdnem elkiáltotta magát. " Nem nem ez nem lehet igaz!" - Kiabálta magában egy gondolat. Tennie kell valamit!
Tétlenül állt. Pillantása a rajra és a mélybe süllyedő csempész hajóra vetült. A hídon megannyi droid sürgött-forgott miközben ő csak állt. Hallotta Yarrel kegyetlen parancsait, érezte a rá irányuló szúrós pillantásokat, de kizárta őket.
Most nem érdekelte őt semmi és semmi, csupán Kit Trevier. Érezte hogy életben van... Az Erő minden rezonanciája feléje irányult és így a két Jedi tudott a másikról. Talán csak percek teltek el, de Stila kezdett megnyugodni. Nem lehetett tudni miért. Yarrel is megérezte a lány nyugalmát, épp ezért melléje lépett. Nem véletlen nem bízott a védtelen padawanba. Tudta hogy képlékenyek még az elképzelései a világról, nem lát mindent úgy ahogy ő. De ez változni fog- gondolta a Sith magában, és már látta is hogy mi lesz a terv. Halovány, penge éles de annál gonoszabb mosoly jelent meg arcán.
- Húzzák be őket..- Szólalt meg, s ezzel elsöpörte a lány nyugodtságát. A kék szemek a férfira fordultak, aki ezúttal mélyen azokba nézett.
- Mi az? Tán gond van? - Gúnyolódott.
- Azon a hajón már nem él senki. - Hazudta Stila rezzenéstelenül. - Felesleges lenne behúzni.
- Oh, tényleg? - Csendült egy fokkal hangosabban Yarrel és fenyegetően közelebb lépett egy fél lépéssel. - Komolyan, érezted ahogyan kimúl a mestered, és te csak így álltál, végignézve a halálát? - Pupilláit összehúzva kémlelte őt miközben egy lélegzetvételnyi szünetet tartott.
- Te nem vagy ilyen.. ennél sokkal kedvesebb vagy, betöretlen tanítványom. - Sziszegte, s félre fordult a hátuk mögött lévő ajtó felé. - De ne aggódj... én majd fogadom a nagy Kit Treviert.
Ezzel elrobogott... kínos csend, és egy félő tekintet követte útját, míg el nem tűnt a szemközti szervíz folyosón.
***
Hosszasan ciripelő, vörös- kék fények és búgás...aztán füst csapta őt meg.
Jesse magához tért. Amikor körbenézett még mindig az üveges ágyú-podban volt de az egyik fali panel füstöt okádott feléje. Ahogyan a szőkére festett hajú klón körbe nézett társát pillantotta meg maga mellett: Echo még eszméletlen volt.
Arccal előre ült a székében, szemei csukva voltak. Jesse előbb megrázta őt, de reakcióra hiába várt ugyanis társa beverte a fejét és nem volt magánál. Élt, de alig. A szőke hajú páncélos egy ideig szólongatta őt, de aztán rá kellett döbbennie hogy bizony más probléma is van minthogy a barátja ájult: az üveg hangosan megreccsent előtte. Lassan nézett fel...ugyanabban a pillanatban minden izma megfeszült.
A pod üveges falai megrepedtek. Maga is fel tudta mérni hogy csak másodpercei, talán egy perce lehet hátra,és ha nem vonszolja ki Echot a folyosóra akkor mindketten az űr hideg markába kerülhetnek, örökké. Mivel a klón nem tartotta vonzónak se a gyors fagyasztást, se a halált, ezért azonnal cselekedett: megfogta Echot és elindult kifele.
De az ajtó nem nyílt. Ekkor viszont beprogramozott fegyelmezettségét átvette a kezdeti pánik. Ököllel csapta a falat de a nyitószerkezet beragadt. Az ablak hangosan nyögve felrepedt, és a sziszegő hang jelezte hogy szökik a levegő a kis helyiségből.
Hátra nézett s erős fény vakította el: egy szeparatista sikló fénye. Jesse egy pillanatra lehunyta a szemeit. Mély lélegzetet vett, és izomból lökte be a fali panel nyitó szekvenszerét ami hangosan felsivított.
Majdnem felordított mikor kinyílt az ajtó, és mindketten kiestek a folyosóra.
***
A panel nem válaszolt: sodródtak az űrben... Kit hol balra, hol jobbra sietett.
A halott csempész aki a székben báb szerűen magatehetetlenül ücsörgött, valahogy nem tudta most sok bizakodással eltölteni. Tudta hogy körbevették őket a szeparatista gépek, és bár valamennyire értett az ilyen elavult masinák kezeléséhez most semmi ötlete nem maradt.
- És pont ilyenkor nem vagy velem Rel.. - Sóhajtotta, mikor Anakin óvatosan félre lökte őt és a vezérlőhöz lépett.
- Valami gond van a befúvókkal... - Szólalt meg. Két pillanat után azonban megint felbömböltek a hajtómű hangjai.
- Ezt meg hogy csináltad?! - Kérdezte közelebb lépve a fiúhoz a nő.
- Tapasztalat. - Csendült fel kissé önimádó hangnemben a Jedi hangja.
- Szép volt.. Skywalker.
- Semmiség volt. Trevier mester. - Vonta meg a vállát, majd balra navigálta a hajót ami engedelmesen fordult meg kicsit hangosabban morogva. - Egyébként ki az a Rel?
- Követnek minket... ez nem lesz jó.
- Igen, és túlerőben is vannak... - Kit az álla alá tette az egyik kezét miközben felegyenesedett. Anakin az aszteroida zónába navigálta a hajót, ami engedelmesen dőlt meg (néha jobban is mint ahogyan kellene). A szeparatista siklók persze többfunkciósak voltak, így egy szemernyi aggodalom nélkül indultak utánuk, forgó-pörgő testükkel.
- Nem lesz ez így jó... túl gyorsan megyünk. - Ingatta a fejét aggodalommal a mester. És valóban: a hajó már-már követhetetlen manővereket tett. A szeparatisták gömbölyded gépei közül pár nekiment a lebegő kő formációknak miközben Anakin arcán eszelős mosoly jelent meg.
- Pont ez benne a jó.. - Jelentette ki.
- Nem, ez nem lesz jó... le kell lassítanunk..
- Ugyan már mester, használom az Erőt!- Folytatta gúnnyal a fiú, mire Kit előrébb lépett, és a mellette lévő nem működő panelre támaszkodott bal kézzel.
- Ha nem lassítasz meghalunk!
- Csak nem megijedtél?!
- Anakin...
- Pedig azt hittem hogy az nem jó...
- ANAKIN!! - A csempész hajó éppen kiért a zónából. A hajtőmű lehalkult és a hátuk mögött lévő szeparatista konvoj utolsó tagja is ripityára robbant a zónában. Az űr megint sötét volt körülöttük, a Diadal pedig távolabb került. Kit megkönnyebbülve egyenesedett megint fel és vett egy mély lélegzetet.
- Látod, mondtam hogy jó taktika lesz. - Vigyorogta Anakin, olyan arccal ami bárki számára megért volna egy pofont.
- Elhamarkodott voltál! - Vágta rá Kit. - Mi lett volna ha felkenyődünk vagy ránkrobbantják a hajót! Ez nem egy gyerek játék amivel játszol hanem mások élete! Azt hittem ezt megtanultad végre a fronton... de látom tévedtem. - Már visszafordult volna mikor Anakin felállt.
- Ha én nem vagyunk akkor is meghaltunk volna.
- Nem vitatkozom egy olyannal aki puszta.. intuíció alapján kockáztatta a testi épségünket! - Kit elindult vissza.
Túl sok volt neki Skywalker jelenléte. Bár nagyon is kedvelte őt, legbelül valami szokatlan érzés fogta el mikor vele volt.... és majdnem meghaltak... A hajó képtelen volt gyorsabban menni.
A Diadal pedig még mindig feltűnhetett bármelyik percben.
Az volt az igazság, amit bármennyire is nehezen vallott be hogy Kit aggódott. Nem félelmet érzett hanem a komoly aggodalom szelét s ez percről percre rosszabbá vált benne....
Nem tudta miért van ez, azt se tudta mióta: de csak most fedezte fel. Bármi is volt az, megpróbálta elfelejteni hiszen ő nem akart pusztán egy megérzésre alapozni.
Még visszapillantott, majd kiment hogy megkeresse a klónokat.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top