Az Erő győzelme: A háború ára

Réges régen egy messzi messzi galaxisban...

A Köztársaság nyilvánvalóan krízisbe került és háború elé nézett.

Több bolygó is forrongott a galaktikus háborúban, így a Jedi tanács kénytelen volt bevetni olyan intézkedéseket melyekből a béke és a jó akarat követei háborús

parancsnokokká lettek. A klón hadsereg bevetése a gonosz Szeparatista rezsimmel szemben azonban - akarat vagy nemtetszéstől függetlenül- elkerülhetetlen volt.

Miután a háború immár az egykor békés és független Naboo bolygót fenyegette; a tanács belátta hogy csapatokat kell küldeniük a helyiek támogatására.

A tanács éppen ezért bízott meg két Jedi lovagot; hogy mentsék meg a bolygót és tegyenek békét míg nem túl késő...

1,

Coruscant.

A Köztársaság bolygója volt s ha feltétlen béke nem is jellemezte a város szerű felszínt, a háború azonban nem dúlt rajta:

még.

Amióta azonban megjelentek a klónok s a Köztársaság a szeparatisták ellen nyílt háborúba kezdett. A galaxis feszülten várta a Jedi tanács döntéseit, hogy melyik fronton segít az majd.

Az emberek reménykedtek.

A Jedi templom abban az időben még az eberek reménye volt tehát;mint valami szentély úgy magaslott a civilizáció fölé, a béke totális ígéretének.

A templom cirádás falai közül most egy magas szőke nő nézte ezen forrongó civilizációt.

Aggódó sötétkék szemei a távolba néztek, elgondolkodva a jövőn.

A lenyugvó nap utolsó, narancsos fénye épp a sápadt arcára vetült.

" Vagy elbukunk, s vele az egész galaktikus békét, vagy nyerünk...és elkönyvelhetjük az

elkövetkező időszakot történelemnek s ez által tanulhatunk hibáinkból..és a vezetőink is...talán..talán egy háborút megérni vívni az új, tartósabb béke érdekében.. Talán ez.. ez a béke ára." - Kit Trevier ezen gondolatokkal

vesződött, hátrafűzött kezekkel.

Nem volt a háború híve s úgy érezte a Jedi tanács nagyon rossz úton halad.

Ha ő maga beleszólhatott volna mindebbe... de nem.

Nem lehetett. Kit nem volt tanácstag, az Alderani eset óta. Az is csoda volt hogy nem tiltották ki a rendből.

Örülnie kellene így hogy küldetést kapott. De ő mást érzett.. valami megfoghatatlant. Valami egészen aggasztót.

Gondolatai menetét még az sem zavarta meg hogy a nap már réges-rég lement s ő maga a teljesen sötét szobában állt ott szinte élettelenül, mint egy tárgy.

Ebben a pillanatban azonban valaki kopogott. Egészen halkan, s finoman tette meg mindezt;stílusosan; de mindazonáltal jól hallhatóan tette.

Trevier mester mély lélegzetet vett, és lassan fújta ki azt, csakhogy a negatív gondolatait elhessegesse magától.

Bárki is zargatja őt ilyenkor: nyugodtnak kell tűnnie. Arcáról el kell tüntetnie minden nyugtalanságot. Muszáj. Az ajtó kinyílt, s a mester előtt Donstrall parancsnok heges arca jelent meg.

A barna hajú középkorú férfi érdeklődve nézett a nőre mintha valami gond lenne vele.

" Gond van parancsnok? " - Bukott ki Kitből.

" Nem, dehogy is, Trevier mester." - Válaszolta a szokásos merev testtartással Donstrall. - " csupán fél órája várjuk önt a siklóknál..

attól tartottunk hogy valami.. "

' Nincsen baj. " - Szólt közbe szinte azonnal a nő, miközben a következő szavainál már maga mögött hagyta a kabinja ajtaját - és borongós gondolatait - s Donstrall mögé lépett.

" Sajnálom a késésemet." - Folytatta.- " Csupán elmerengtem ezen a helyzeten.. a háborún.. s az osztagon amit kaptam. Nehéz idők elé nézünk.."

" A klónok? " - A magas Nabooi katona szinte azonnal követni kezdte a Jedit.

" Igen, a klónok." - Biccentette Kit. - " Nem tetszik a háború... s az sem hogy külön erre tenyésztett hadseregünk van..

ez..ez nem természetes... ez... nem is tudom.. olyan mintha így akarta volna... nem a sors hanem valaki más. "

" Már most túl gyanakvó, tábornok, mi lesz majd később? " - A nő a férfi szemeibe nézett miközben beszálltak egy felvonóba mely lefele vezetett.

' Remélem nem lesz később alkalmam gyanakvásra. Én a mának élek. " - Halovány mosoly jelent meg az arcán a feltevése hallatán. - "Egyébként, parancsnok,azt is remélem hogy ön is velünk jön.

Egy veterán soha nem árt a csapatba, kiváltképp ha maga az. "- Mosolyodott el haloványan.

" Majd.. megtudjuk.. ha kedvem lesz megyek, ha nem, úgy maradok. "

" Ej, de kényelmes, ennyire megtehetne mindent csak azért mert tapasztalt? "

" A fenéket! " - Mosolyodott el élesen a férfi. - " De megérte ezt kimondanom.. hogy láthassak egy Jedit mosolyogni egy olyan viccen ami igazából nem is vicc...

furcsa egy ízlésük van. " - Folytatta. Közben leérkeztek az alsóbb részekre ahonnan a siklók indultak el a csapatszállítókhoz.

" A tanítványa is jön? " - Folytatódott a beszélgetés.

" Nem... Stilát ki szeretném hagyni ebből.. még csak tizennégy éves. Nem neki való az ilyesmi.. " - Ahogyan kimondta ezeket a szavakat a nő, sóhajtott is egyet.

A szőkés barna hajú tanítvány, az emlegetett szamár, Stila Arthemus éppen az egyik siklóban ült, és kiselőadást tartott egy másik tanítványnak a működéséről.

Kit megcsóválta a fejét s megállt a koránál jóval idősebbnek tűnő lány és a sikló előtt.

" Jól elvagy? " - Kérdezte a tanítványt.

" Oh, mester, de jó hogy látlak! Épp magyarázom Hu'trellnek hogy... " - De mire végigmondhatta volna a mondatot, Kit intett neki hogy szálljon ki. Stilának nem volt így más választása,fogta magát és kiszállt egy fancsali képpel. Donstrall parancsnok biccentett egyet köszönésképp a lánynak, majd Trevier fele fordult.

" A csapatszállítónál majd találkozunk. " - Kit biccentett. Jegeskék pillantása egy darabig követte a férfit, majd visszafordult Stila felé és megvárta őt míg beéri.

" Nem ez volt megbeszélve. " - Fordult a tanítvány felé, háttal Stila barátnőjének, így halkabbra véve a szót.

" Azt mondtad idézem: Khm.. " - Köszürülte meg a torkát a lány s hirtelen mélyebb hangra váltott; Kit-szerűen kezdett el beszélni.

- " .. hamarosan indulunk a Nabbora. Mindenkinek fel kell készülni, lehetőleg a legrosszabbra.. hát én jól felkészültem. Itt vagyok. " - Mosolyodott el, gyerekes lelkesedéssel.

" Stila, ugye tudod hogy a háborúban semmi jópofa vagy jó nincsen. " - Kit megállt s a leszálló platformról lenézve a várost kémlelte, mintha kedve lenne megfeledkezne erről a beszélgetésről.

" Tudom mester, tudom! " - Folytatta Stila csillogó szemekkel. - " De megnyerhetjük és én be akarom bizonyítani hogy mi megvédhetjük a népeket.. akarom mondani az embereket."

" A Jedik nem azért vannak hogy folyton megmentsék a népeket.. legalább is Yoda mester szerint nem. "

" Akkor miért van kardunk, fegyverünk. Elmondom hogy miért! Hogy megvédjük az embereket!"

" Nem védhetünk meg mindenkit, sajnos.. éretlen tanítványom. Fegyelmezd magad. " - Ahogyan kimondta a szavakat a távolból egy csapatszállító érkezett meg a leszállóplatformra.

Felirata s színezése nyilvánvalóvá tette hogy katonai járműről van szó, s benne valószínűleg egy csapatnyi klónnal.

A két Jedi a közeledő, majd bedokkoló gép felé nézett, hajukat felfújta a szél. Miután megállt a gép Kit rosszalló pillantást vetett Stilára.

" Idefigyelj padawan. Teszed amit mondok neked,és nem kóricálsz el. " - Kezdett bele higgadtan Kit, kissé anyáskodóan. Mint valami szobor úgy magaslott a sokkal magasabb nő, a fiatal lány fölé.

" Nem szoktam elkóricálni.." - Vágta rá Stila szinte azonnal.

" És ha bármilyen szokatlan dolgot érzékelsz, azonnal elmondod nekem. " - Érkezett a következő utasítás.

" Igen mester. " - Biccentette.

" Nem próbálsz meg bajt csinálni, ha veszélyes a helyzet pedig inkább elfutsz. "

" Ha ez minden vágyad mester? "

" Az minden vágyam, hogy ne legyen bajod. Hogy ne haljon meg senki. Ez a... vágyam. "

" Akkor megígérem hogy nem lesz bajom. " - Mosolygott a tanítvány.- " Elégedett vagy? " - Kit mélyen a szürke szempárba nézett, majd vett egy mély lélegzetet és elviharzott.

Az ígéret szép szó, de ha betartják, úgy jó- gondolta magában s gyanította hogy ilyet nem lehet csakúgy ígérni.

Stila persze izgatott volt. Legalább ő...

A hajtóművekből forró levegőt hozott feléjük a szél..

*

Egy elég hosszú, széles, mély árnyék vetült most a bolygó napja elé. Alakja borongós volt, az űrt csak még hűvösebbé tette.

A Diadal fedélzetén a legénység halkan munkálkodott és elég jó összhangban. Habár, elmondható volt hogy a legénység egynegyede bináris nyelven kommunikált s csak a másik harmada volt biológiai lény.

Megannyi droid, szerelő és hadi egység munkálkodott a Szeparatista hajó fedélzetén, tökéletes összhangban. A robotikus zajból és a hajó általános zörmölése mellett, azonban volt más is a fedélzeten.

A hatalmas, üveges kilátó ablakánál egy magas férfi állt. Fekete ruhája kissé zavarba ejtő volt-és sötét gondolatokat ébresztett - legalább is a többi érző lényben.

A ridegnek tűnő, csuklyás alak azonban egy nagyon is érző lényt takart. S bár a férfi most csendesen a Naboo bolygót nézte, nem lett volna érdemes megszólítani.

Darth Enridious elgondolkodott ... Dooku gróf azt ígérte hogy ha segít a tervben és a háborúban akkor ő megkapja Treviert... de mennyit kell még várnia?

Kínozta a gondolat hogy lehet még egy évet segít a Szeparatistáknak ő pedig nem talál megnyugvást. Forrongó gondolatait közt így megfordult.

" Mennyi idő még? " - Kérdezte halkan.

" A támadást már elkezdtük. " - Válaszolta az egyik droid. A férfi haloványan elmosolyodott.

" Helyes. "- Suttogta maga elé. Sötétbarna szemei ridegen az egyik parancsboki egységről a másikra csusszantak.

~ Most nem tévedhetünk- gondolta magában - ~ és nem is veszíthetünk. A gróf győzelmet akar, azt akarja hogy ez a parányi bolygó is behódoljon az ő szánalmasan mohó hadjáratukhoz.

Grievous-t akarta ideküldeni, Grievous! Be kell látniuk hogy én jobb vagyok mint Grievous....~

" Mi a véleménye százados, ön szerint van esélyünk nyerni? "- Csendült meg a kellemesen mély hangja; miközben a válla felett megint a droidra pillantott.

" Természetesen uram. Több mint hatvan százaléknyi, a statisztikai számítások alapján. " - Válaszolta a robotikus egység. " Miért ön hogy gondolja ezt?" - A Sith szánakozva pillantott a droidra, majd sóhajtott egyet

s csak utána válaszolt:

" Én azt gondolom hogy a háborút katonákkal lehet megvívni... nem eszközökkel, százados. De egy jó taktika sokat segít mindezen...Ugyanakkor érzem a változás szelét. Az Erő azt súgja hogy hamarosan nagy dolgok fognak történni...

És ezek a nagy dolgok hamarosan el fognak következni.. ha nem is ma...de ma fogom elkezdeni győzelmünk diadalát. Mert győzni fogunk. A Naboo mienk lesz, tudom. "