8.

Kit Trevier rezzenéstelen arccal nézett a távolba. A Szeparatista hajó, a Diadal elmenekült miután a droid sereg üzemképtelenné vált. A csata eldőlt, a királynő épségben. Ő mégis szomorú volt. Hamarosan indultak, vissza a Coruscantra jelentést tenni a tanácsnak és neki közölnie kell majd hogy nagy veszteségek árán, de mégis nyertek. Közölnie kell hogy megannyi jó katona, köztük Rel Donstrall meghaltak a fronton.

Egy kisebb alak lépett ekkor Kit mellé, és megfogta a nő kezét. Előttük éppen egy szállító szált fel, hazafele egy rabbal.

- De legalább nyertünk. - Mondta csendesen Stila. Kit a földre pillantott szomorkásan.

- Most igen. De sokat vesztettünk. És még nincsen vége. - Válaszolta. Nem akarta hogy tanítványa lássa az arcán az érzelmeit.

- Mester, egy valamit nem értek.- Vett egy mély lélegzetet a lány. - Miért nem meséltél nekem soha Yarrelről? - Kit elengedte Stila kezét, majd leguggolt eléje és a szemeibe nézett. Nem volt szokása a lány előtt ilyen, számára elszomorító dolgokról őszintén beszélni, de úgy érezte hogy Stilának joga van tudnia hogy miért.

- Azért nem akartalak elveszteni, úgy mint őt.- Válaszolta. -  Nem akartam érezni megint azt az érzést hogy valakiről le kell mondanom.- A tanítvány egy kis ideig gondolkodott majd átölelte a nőt. Ő sem akarta elveszteni a mesterét.

De mindketten tudták hogy ez a háború még egy ideig tartani fog, és hogy hozniuk kell majd nehéz döntéseket benne.

- Gyere Stila menjünk haza. - Kit felegyenesedett, és előre ment a csapatszállítóba.

Stila még egyszer vetett egy pillantást a Nabooi fákra. Ő maradt volna még egy kis ideig. De most ezt nem tehette.

Talán legközelebb - Gondolta, aztán beszállt a nő mellé.

 A két Jedi egymásra nézett mikor elindultak.