4.

Még mielőtt a második klón hadtest is lement volna Stila óvatosságra intette az őrmestert.

Rel is velük ment, és ez a lánynak nagyon nem tetszett. Az ellenséges hajók farkasszemet néztek még mindig a Reménységgel, mintha csak füttyszóra várnának.

Az ablakokból kinézve ha kellett volna, a Jedi növendék csapdára gondolt volna.

Azonban hiába noszogatta a parancsnok helyettest, nem tettek semmit sem egyenlőre. Valamiért mindenki meg volt bizonyosodva arról hogy biztonságban vannak.

Stila ezért nem tudott mit tenni, csak fel-alá járkált hátra fűzött kezekkel, éppen ahogyan jóval idősebb mestere szokta tenni.

Nem akarta magát a sorsra bízni ezért elillant egyszercsak egy kis idő után az orvosi szoba fele, hogy megnézze, van e gyógymód az őrmester számára.

Kell lennie gyógymódnak. Olyan nincs hogy nincsen. - Határozta el magát.

*

Felnagyítva már látta is hogy mi a helyzet. Szinte sorfalban álltak a klónok. Mind ugyan olyan fehér páncélban lévő, sisakos, katonás rendbe szedett alakok

állottak fel a távolban a másik táborban. Volt pár sisaktalan tiszt is, a Nabooi tisztek, akiknek csak vállpántos rangjelzéseikből lehetett látni hogy katonák.

Ők körbe álltak valamilyen - bizonyára - stratégiai asztalt és nagyban beszélltek egymással. És ott volt még valaki... egy Jedi!

- A Köztársaság hát mégis beveti a klónokat.- Csendült fel Enridius hangja a csukyla alól halkan. - Egész pofás kis sereget hoztak le!- Folytatta gúnyosan.

- Persze rossz stratégiájuk van. Tudom. Nem is hiszik hogy épp látjuk őket. A naív bolondok. - Felpillantott a kis sötétbarna astromech droidra aki mellette állt a magas fűben.

A fiatal Sith a térdelésből végre felállt.

A domboldalról szinte mindent be lehetett látni. Ha akarta volna, úgy az egész konfrontációt végignézhette volna egy kényelmes páholyból, elvégre úgysem azért volt ott.

Ő csak egy valamiért volt ott.

- Végre itt van a Jedi is. - Folytatta elégedetten. - Hamarosan elérkezik az én időm. A bosszúm végre beteljesedik.

L3-14 apró, hosszas pittyegéssel ellenezte a dolgot. Enridius rápillantott, majd lehajolt elé, és a bal kezét a droid elejére tette.

Halk, fémes koppanás jelezte hogy a férfinek robotikus végtagjai van. És nem csak a kezei voltak azok.

- Tudom hogy mire gondolsz, kis barátom. De meg kell tennem.- SUttogta a droidnak. - Megérdemli az a Jedi. Megérdemli hogy ő is átélje amit én! A kínt és a szenvedést! Te is tudod miken mentem keresztül.

Éveken keresztül kellett küzdenem az életemért, és kellett reménykednem hogy Kit Trevier majd megment. De nem tette meg. Lett volna pedig lehetősége. Megbíztam benne, ahogyan te bennem. - Levette a kezét

a droid fejéről, majd az ezüstösen csillogó robot kezére pillantott.

- ÉS látod mi lett a vége. Ezért kell megértened. - L3 szomorkásan pittyegett válaszul.

- Nem a sajnálat kell L3, hanem hogy lássam őt is szenvedni. Akkor majd megnyugszom. - Azzal elindult lefele a domboldalról, vissza a Szeparatista tábor felé.

L3 szomorkásan, lassanként követte a lobogó köpenyű Sith-et.

*

- Két csoportra szerveződünk. - Kezdett bele Kit. - Én, és még pár ember elindulunk a királynő felé míg maguk előre rontanak.

- Így van, az egész a maguk elterelésétől függ. Így eléggé oda kell csapnunk, hogy elhiggyék, komoly támadást intézünk. - Folytatta helyeslően Donstrall parancsnok.

- Eléggé veszélyes lesz. Halál droidjaik is vannak, nem beszélve a tankokról. - Lépett oda az Őrmester.

- Ez probléma, fiam? - Kérdezte Rel.

- Nem, csupán összefoglaltam, uram.

- Helyes.

- A támadást, mindenképpen összekoordinálva kell végeznünk, különben még a reményt is elvesztjük arra hogy megmentsük Jamilliát. - Vette át a szót Kit. - Éppen ezért kódolt sávokon fogunk beszélni. Ezt a sávot sem ismerheti egyik szeparatista osztag sem. Ha valaki nem válaszol öt perc múlva, az vagy meghalt vagy az ellenség kezében van. Jeladók is vannak a rádiókon így tudni fogjuk ki merre veszett el, és ha tudunk segítünk.

- Tiszta, asszonyom. - Biccentette az egyik klón.

- Rendben van.- Egy pillanatra vettek egy mély lélegzetet és átgondolták mire is készülnek. Az volt a csoda hogy senki nem szólalt meg vagy senki nem kezdett el ellenkezni.

Kit azon sem lepődött volna meg.

A csöndet a parancsnok törte meg aki összecsapta a tenyerét.

- Rendben van, akkor hadi alakzatba. Mintha élnének hölgyeim és uraim! - Az Őrmester biccentett és a klónok nagy többsége szinte azonnal szedelőzni kezdett.

- És mi lesz a droid irányítóval? - Lépett oda Kit. - Ha nem lőjük ki, tapasztalatból mondom ezek biztosan reprodukálni fogják magukat.

- Ne aggódj. A Reménység abban a pillanatban támadni fog amint mi is támadunk. A lesben támadás a legjobb trükk, bízz bennem. - Hadarta el Rel.

- Én nem aggódom. Kérdés hogy te aggódsz-e?- Fúrta a pillantását a férfiéba a nő.

- Ne hazudj, legalább ilyenkor ne, Kit! Látom rajtad hogy valami aggaszt, szinte érzem!

- Csak egy régi érzés fogott a hatalmába. Olyan amit már régóta nem éreztem... de valószínűleg semmiség.

- Ígérd meg hogy azonnal szólsz, hogyha valami fontos. - A nő biccentett.

- Meg lesz.

- Jó... akkor most én indulok. - Rel csókot nyomott a nő homlokára, a Jedi legnagyobb meglepetésére. Még mielőtt elment volna azonban Kit utána szólt:

- Rel! Az Erő legyen veled.