Slovakia szemszöge

Sokminden fut át a fejemen, mindeközben hogy én kutatom az otthonomat;

Örülni tudok csak hogy annyi távollét után egy éjszakából már tisztán látom mennyire maradtak meg minden mellett még mindig ugyanolyanok a többiek. Remélni tudtam csak ezt, és ugyan mondják is hogy ez csakis az én ittlétem miatt van, mégis tudom ha más nem is, nem vették észre saját magukat eddig a nagy tehetetlenségben és kétségbeesésbe, és erre én csak felvilágosítottam őket azzal hogy mindenkivel ugyanolyan pajtásként viselkedek és érdeklődök.Bár igaz ami igaz, Pol az akiért az én utazásom megérte igazán, és ahhoz hogy tényleg megérje, többnek kellett lennem és nem elengednem a testvéri szeretetemet közöttük. De hatott ez ahogy figyeltem, nem is hiszem hogy nagyobb befolyás lett volna nálam mellette az a pár kupica - mert ő nem szokta sehogyan sem túlzásba vinni ha nem mások kínálják. Annyit meg Czech is tud, ez a pár hét őt is támogathatja ha másra nem kell vigyáznia, de tudja mit mikor hogyan ha mégis Pol javíthatatlan.

"De javítható lesz," gondolatomra rögtön rávágtam, elhessegetve minden rosszt az elmémnek "meglesz Mad is simán, ha meg nem is, ő talál meg minket, annyi esze talán van. Lithuania meg egy tank szinte, illegális műtét után kevés vérrel virul még, éveket vesztett el még a Szovjetunióban is, más uralmak alatt is, csoda hogy idáig eljutott eleve, és bárhol is van, az nem lehet rosszabb mindezeknél."

A folyosóm elejénél máris leragadtam az első pillanatban hogy csak oda beléptem. Csak ahogy a testvéreimre gondoltam képek róluk a falaimon szemet szúrtak nekem. Vagy legalábbis Pol és Czech, Hungary oldalában velem, négyünkről közösen több kép van nekem mintsem róluk kettőjükről. Nagyrészük azon belül is még anno kilencven karácsonyán és szilveszterén. Az igazán vad találkozás volt, meglehet kedvenc telem az életemből, nem csoda hogy vagy húsz akkor készült fényképből kint van vagy öt, de ahogyan emlékszek voltak felvételek is, ahol teszteltük hogy valóban segít-e a sör a haj ápolásában. Volt az is hogy beöltöztem akkor Matnek Czech Pat ruházata mellé, van ez kép is ahol kezet rázunk, sajnos nem kiállítva épp.

- A fene, már megint nem figyelek. - emlékeztettem magamat az eredeti célomra. Nem kívántam tovább beljebb süppedni az én megérzéseimbe, viszont a folyosó végén hallottam hangokat amik kitudja mit hoznak ránk még a jövőben ha nem cselekszek. Aztán meg az is lehet én képzelek bele ilyeneket, hiszen csak ma reggel kezdett a mellkasom nyomni az új ajtó körül.

Tudom hogy ez a folyosó nem folyosónak akar tűnni, Hun ideje alatt ez a hely további rejtett szobákat tartogatott és ezért csak egy hosszú raktárnak tűnik elsőnek. Valószínű nekem hogy a ketreces és fegyveres szoba az amire kell nekem figyelnem, és az hogy miért is létezik, csak a gyanúm hogy Hungary simán elakarta még zárni valamikor Austriát valahogyan még évszázadokkal ezelőtt. De ami lényeg, az az hogy veszélyes egy szoba az, ha valaki ellenszenves lenne ott. Szerencsém hogy kiismertem a rövid idő alatt hogy az én birtokomban van.
- Így gondolva lehetséges az is hogy Hun az elméjével formálja épp azt a helyet egy újabb üzenettel. - gondoltam hangosan, nehogy elszálljon ilyen hamar ez a gondolat. - Végülis, sosem adta át a lehetőséget hogy én magam változtassam a területet.A hangom csitította a zajokat, mégiscsak lehet valaki más az ha hallani tudott. Így jobban felkellene készülnöm... Józan döntés lenne az.

De igazából csak elegem van órák óta miatta és le[^^"]rom, ha Eurasia követői lennének azok úgy sem terveznének erősen bántani, na meg tanultam egy pár dolgot Berlinben ami kedvezőbb nekem mint nekik. Közrejátszik ebben az is hogy bármiféle fegyvert nem tartogatok magamnál a tőr kivételével, ha máshogy lenne könnyen az uniót bosszantanám fel.
"Annyi meg elég is lesz." nyúltam a válltáskámhoz hogy kézhez közelebb essen, nyirkos volt egy kicsit még azután hogy a felmosott földhöz ért a legutóbb. Ahogyan meg emlékeztem hogy nyílik, a folyosó végén lévő szekrény oldalát lehet kiszedni hozzá hogy abba a terembe érkezzek, majd van még melette egy ajtó is különféle zárakkal hogy az ember csak belefáradjon a kinyitásába fél nap után. Na én ezt a negyven- ötven zárat már kinyitottam egyszer a szekrény oldalában lévő kulcsokkal és kódokkal teli fiók segítségével, azonban azt úgy is hagytam, így nem vagyok így sem biztos hogy valaki betört volna hozzám.

Majd még gondoltam egyet és kivettem belőle azokat a kulcsokat amik az ottani ketreceket és zárakat nyitnák, ölni odalent mégsem szeretnék. Jó lesz akkor az is, hasznos is talán, közel is itt az oldalamban.

A legjobb amit tudtam az volt ezek után hogy a legegyszerűbb módon az ajtót kinyissam magamnak, igazán nem működik az eszem a mai nap másra. Várhatóan sötét is volt odabent, az egyetlen fény sugarak csakis mögülem szűrődtek ki, mivel a legközelebbi zseblámpához sem volt elég sütnivalóm. Csakis egy körvonal amit láttam odabent. Egy velem egymagas alak, ha nem magasabb, világon túli mégis, ittenihez, a Semmiben, túlontól emberi.
- Mit akarsz innen Eurasia? - azt hogy valóban ő azt én nem tudtam a kérdéskor, de ha ő lenne, remélem legalább ráijesztettem. De csak pislantottam és már nem is láttam többet, ezzel gondoltam már nem is fogom megtudni. Érdemes ennek ellenére szétnézni.
- Ha Transyl' valóban téged kapott el párszor eltűnni, nincs sok értelme előttem is ezt eljátszani. - ahogyan fény nyomában kutattam folytattam tovább. - Történt meg egy nyarunkon is hogy te csak úgy köddé válnál, nem felejtek ilyen hamar. De ha mégsem te vagy, az biztos hogy értessz a rejtőzéshez. Vagy a kutatásban, valahogy sikerült bejutnod láthatóan.
- Csillagom, én nem erre értettem. - fülemben hirtelen visszhangzott a válasza. A falak adták vissza, de az eredetét mégsem hallottam, a legpontosabb amit tudok az az hogy ebben a szobában van még mindig.- Nem lehetsz csúnya, ne is aggódj hát bármi megjegyzésemről, láttunk tégedet többször is már! - idéztem fel a hangulatot oldva. - Ilyen... Rövid, barna hajú... Nos, meg az a fakult teazöld öltözeted... a bőröd is jellegzetes, egész sápadt. Egészen hozzád illő, nem értem mit kell úgy rejteni.

- Itt melletted én egy bizarr lény lennék csak, nehéz komolyan venni egy hozzám hasonlót. - válaszait nem változtatta erre sem. - És pedig fontos amit én mondok neked csillagom.
- Csak pánikolsz hogy megláttalak. - kissé ezzel mégis blöfföltem, hallani ennek ellenére akartam. - De hallak téged, nem bánom.
- ...Lényegre térek neked, mert én nem tudom kimagyarázni magamat. - a hangja ezúttal már mellőlem hallatszódott. - A két pajtásod biztonságban vannak, de nem az én kezeim vannak. Sosem voltak, tervemben sem volt valaha. Aki kezeiben van az Austria, másik értékelt tagotok.
- Az nem Austria. - javítottam ki őt. - Az legalábbis az ami volt valaha.
- Amit mondok neked az annyi hogy ajánlani tudok. A segítséged hasznos lenne nekik, Ő maga józanul nem hallgat rám. Ő az egyetlen aki tudja ők merre vannak, és több szem többet lát, ha meg is találod őket, visszahozhatod őket, mindhármójukat.- Tehát üzletet akarsz... - gondolkodtam el a beszédén. - Én azt gondolom áttudnék rajtad vágni, te nem érzed ennek a veszélyét egyáltalán?
- Bármit teszel az nem tud engem bántani, ezt te döntöd hogy akarod-e. - majd miután ezt letisztázta, kimondta legvégül mit is akar, keményebb volt a stílusa mint megszoktam eddig nála; - Elviszlek téged oda ahol mind a hárman vannak, nézheted ezt annak hogy mellémállsz, ez nem sokat számít. De ez veszélyes hely, sokáig tarthat bármelyikőjüket megtalálni, ha viszont mégis sikerül, kiviheted őket, vissza a ti biztonságos helyetekre, és te is olyan dolgokat tanulhatsz a többi népekkel amiket csak én tudhatok mostanra. Én ebben csak nyereséget látok csillagom, de ha ez reményt ad neked, nem csak ezen a döntéseden múlik az hogy valaha látod őket. Én is keresem őket, hírét kaptam üzennek is a falakon hollétükről. Ezért is vagyok itt, mint látod.

- ...Adj időt erre nekem. - ezen gondolkodnom kellett, hogy értelmezzem mégegyszer hátha bármi trükk lenne benne. Vonzó ajánlata volt mégis, nem tagadom. De ahogyan eddig kiismertem Eurasiát, a trükk benne pont az lenne hogy minden szavát tartja, nála a bizalmunk volt amit elakart mindig érni. Addig megakartam váratni őt amíg hátha jönnek értem le, de aztán még ránéztem a telefonomra a táskámból. Lent vagyok már itt egy húsz perce, ennyi idő alatt már igazán újraöltözhettek. Meglehet ennyire biztosak bennem, bár ezt kétlem. Valószínűbb az hogy megfeledkeztek rólam, vagy örülnek hogy távol vagyok tőlük.

Ez esetben meg magamra maradok. Így csak még az egyszer érdemes átgondolnom.

- "Olyan dolgokat tanulhatsz a többi népekkel amiket csak én tudhatok?" - idéztem fel megint. - Tehát tudod hogy mit tanulok és mégsem félsz. Bocsánat ezt... Ezt nehéz elhinni.
Válaszolni erre nem válaszolt, ő is lehet magamra hagyott hogy magamba mélyültem. Akkor inkább lépnem kéne.
Meg is indultam, az ajtóban már szinte hallottam a többieket, félúton a szekrényből kifelé viszont megütköztem a semmibe.

Semminek tűnt legalábbis, de csak Eurasia lehetett láthatatlanul, láthatatlan mint a levegő, ugyanolyan tapintással mint bárki más, habár viszont mikor megfordultam és a vállamat fogta meg, a tapintása mégis érdes volt.
- Ha több idő kell én megengedhetem neked. - szólalt meg ismét a fülembe súgva. Én már csak nem akartam ellene menni, látom mennyi mindenre képes, így szó nélkül csak vissza fordultam a ketrecek felé, új tervet ötletelve, mertvahogyan felvetette az én oktatásom, rájöttem mit használhatok ellene hogy felülkerekedjek.

- Lehet azt kérni hogy ne kövess engem lépten-nyomon? - ragadtam meg az egyik szűkös ketrec rácsait, kezem végighúzva rajtuk. Ennek már rozsdállott a szaga is, így egy másikat kezdtem el elemezni. - Inkább elzárom magam tőled ha erre nem tudlak kérni, de legalább ha láthatnálak...
- ... Valóban csak ennyi kéne neked hogy döntést hozz? - a hangja mögöttem csak kísért tovább.
- Nos, ha megoldható... - vontam meg a vállamat, mutatva magamat elbízottként, miközben nézegettem tovább a többi ketrecet. Az előző melletti strapabíróbb szerkezetnek is tűnt, a kulcsot hozzá nem kellett sokáig keresni hogy azzal is babráljak tovább.
- ...Hát jó akkor... Esetleg...valami rongy van itt valahol, egy nagyobb ami fedhet? - folytatta tovább Eurasia hátul miközben én beszorítottam magamat a vasak közé és visszazártam magammal a lakatot.

A sarokban volt valami olyasmi a kérdésére széttekintve a teremben. Olyan sűrű hálónak tűnt viszont inkább, lehányva a sötétben. Eurasiának annak az irányába biccentettem hogy arról ő mit gondol, majd átgondoltam mégegyszer a cselekedetemet.
Szinte biztos voltam abban ugyanis hogy kockázatos lesz, nem is neki, lehet én járok vele a legrosszabbul. De bárhogyan is lesz, azt hiszem érdemes vállalnom. Vannak barátaim, csak itt egy lépcsővel feljebb, pár szobával arrébb, és megértő barátok ők, tudok rájuk támaszkodni, és hamarabb is túl lehetek ezen.

- ...Mégis... Pontosan mennyit tudsz rólam? - csúsztattam ki a kulcsot a ketrec oldalából, elérhetetlenségig elhajítva, megjegyezve hol állt meg.
Válasz helyett Eurasia már magára kezdte húzni azt, bár még mindig nem lehetett azon túl többet látni rajta. Gondoltam végigvárom hátha mégis válaszol, az ugyanis szintén kulcsfontos lehet ő mennyit tud rólam. Én ugyan tudok annyit róla hogy nagy ereje lehet, de az lehet tudással nem ér annyit mint amennyit gondolok.
- ...Ezt nem akarom megválaszolni, bármit mondok a végén rosszakarónak tűnök. - várhattam volna tőle hasonló választ.
- Vagy úgy, tudod akkor mit akarok tenni veled? - nevettem el az egészet, talán csak magamat nyugtatni próbáltam ezzel is.
A rongy magasan lebegve közeledett felém. Lassan, maga után húzva az egyik sarkát, kemény anyag is lehetett, az egyetlen hang annak a sistergése volt a földön.
- Sejtem mit akarsz Slovakia, de figyelmeztetlek, ez a cselekedeted fájni fog ha sikerül... - ez a mondata nehezen volt érezhető fenyegetésnek, szokásához híven törődőbb hatása volt, inkább egy tanácsnak tűnt. 

Nem tudom célja volt-e az hogy ismét kétséget ültessen belém, de már túlságosan sokat gondolkodtam azon hogy racionális-e eleve sok döntésem. Lassan már nem hiszem hogy megbánom, a tervem elég elérhetőnek tűnik...
- ...Tehát tudhatsz ennyit... - néztem fel a feje helyére a tenyeremet felé irányítva. - Nem fog sokáig tartani, igyekszek visszatérni...

1923 szó.

Igen, kicsit gonosz dolog így befejezni, dehát mit tegyek, egyszerűbb így különválasztani a következő résztől-

Az is kérdés hogy hogyan kezdjem el a következő részt, folytassam inkább innen vagy másik szemszöget válasszak, majd eldöntöm valahogyan-

Gondolkodtam azon is egy másfél után ismét hogy logikus-e az ahogyan írok, mivel sok cselekmény bonyolultabb fantáziaelemeken is alapszik az országok létezésével kapcsolatban, szóval ha elakadnátok rajta, megmagyarázhatom egyszer külön linkelhető módon-

A Nyeh legyen veled!