Fülledt augusztusi reggel ébreszt fel könnyen bárkit, habár az ismert csapatnál ennél előbb kezdődik el az élet. Kezdődik azzal hogy Hungary ötkor virrad a Nappal, és ha bárkibe véletlenül belerúg a földön, a dominó effektus hatni kezd egy erős káromlással.

Ebből a láncreakcióból mások kimaradnak ha nem egy szobában vannak vele. Romania is mélyen álmait bújta fejének három oldalán párnákkal fedve még hétkor is mikor csak ezt az érzést kezdte érezni. Fülledtséget, hogy pontosabb legyek, mivel izzadása egy kis fuvallattól kirázta őt majd a forróság tért vissza a helyébe hogy észlelje; ez már nem egy kellemes állapot.

Vele egy helyen még csak Transylvania volt, habár az utóbbi egy hónapban igyekezett a lehető legkevesebbet aludni, és inkább felvigyázni egy újralátott jövevénynek. Vagy kettőnek ha állatot könnyen nevezünk jövevénynek.

Romania elsőként még felült, pislákolt egy keveset, majd a haját kezdte birizgálni, tenyerével összefésülni és felborzolni ismét megrázva magát. Közben egy pilantást lopott még az ajtó oldalába, hátha látja a kettőből a hozzá közelebb kerülő jövevényt mint szívből, mint fizikai elhelyezkedéséből. Majd mikor tisztában kezdte látni a fekete foltot az ajtóban, mosolyogva átdobta a lábait az ágy oldalára a térdeire könyökölve lehajolva.

- Hát te éber vagy erre szintúgy? - biccentett a kiszuló szőrös folt felé. - Képzelem ezzel a bundával milyen is lehet...! Én meg itt izzadok ki egy kád vizet magamnak az ágyba.

A folt már éles kép volt neki, előtte termett ahogyan még a szemeit megdörgölte Romania. Lábakkal kaparta az ország lábait, ugrált rajtuk lihegve.
- Hagyj menni most Egres, át kell vedlenem. Majd utána meglátjuk a gazdád mit tud tenni érted. - nyomta az állat hátát le, vele együtt felállva az ágyról. A nyitott ajtón ezzel együtt még behajolt, hátha vsn ott bármi jel életről. Az ágy melletti ajtót mögötte nem is kellett néznie, abból órák óta csak csapódott ki az élet hangokban és szagokban.
Nagy különbség a két szoba között ez.
Ami csak volt abban a szobában amit figyelt mind csak apró háttérzsivaj volt a másikhoz képest.

Nem mintha Romania olyan lenne aki ettől megváltoztatná a tervét, felemelkedett és egy kis ropogtatás után megindult az ajtó felé.
- Ardeal ezek jó zajok, vagy szükséges itt segítség? - rutinosan csinálhatta ezt a kérdést félúton, kicsit álmosan és unottan, de azért egy törődő hangnemben.

- Gyere csak. - lógott ki egy kar az új szoba egy másik ajtajából. Nem kellett gondolkodni ehhez sem sokat Romaniának hogy kövesse ezt a kérést, hiszen számára ha a kérésnek Transylvania hangzata van, nem lehet rossz döntés megfogadni azt.

- Ez a szoba az amibe nem nagyon akarod hogy menjek be. - jegyezte meg azért Romania az ajtónyílásban ránézve Transylvaniára aki háttal térdelt a földön vele.
- Nem hát, de úgy gondolom hogy már nem is olyan lényeges. - tápászkodott fel a földről Transylvania, majd a földről még felhúzta az egyik társukat.
- Hát így... - Romania az ajtó szélét még fogta miközben a szoba két lépcsőjét lefele megtette. - Költöztetés lesz tehát a mai teendőnk.
- Szerinted mennyire lepnénk ezzel meg őket? - emelte a nyakába Transylvania a kis népet.
- Nos, tervezték már, lehet épp jönnének látogatni... - tette zsebre a kezeit Romania a lépcsőre üllve elmülyülten nézve. - Talán neked is kéne végre többet foglalkozni mindnyájunkkal amíg biztonságban tudhatjuk magunkat. Tisztában vagy azzal hogy túldolgoztatod magadat.

- ...Nos hé, foglalkozok veletek. Ebben a hónapban már beszélgettem mindannyiótokkal, meg itt van nekem Egres, meg persze- te is. Vezlania pedig... Jó hallgatója minden káromkodásomnak. - eresztette el ezt a tanácsot a füle mellett Transylvania.
Romania szívesen visszaszólt volna erre, arcán már rajta volt ennek a jele mikor leresztette magát meggondolva.
- Fürdök egyet, ha nem bánod előtte még. - fordult vissza erre Romania a szobából ki. - Ha kell bármi fontos, tudhatod majd én hol vagyok, és... A többiek is.
- Hm. - mosolygott rá Transylvania biccentve felé. Nála ez nem teljesen tiszta hogy mit jelent.

Az csak hogy Romania magához térjen igazán, csak zuhany alatt kellett hogy legyen dézsában kuporogva.
- ...Na hát szép! Alkalom van arra hogy minden zavaros legyen. - kitágult szemekkel a térdére támasztva az állát, szembenézve a zuhanyrózsával. Érezte úgy hogy túlságosan jól alakult minden a nyáron eddig. Most pedig ebben a rendszerében most lett egy nagyobb változás. És ezt csak simán felvette most magára álmosan, hogy a vízsugár józanítsa ki. Persze tudta hogy ez úgyis történne, most viszont túlgondolta. Nyáron szokott lenni végülis mindig az amikor valamit befejeznek majd elkezdik ismét elölről. Majd megfordult benne az is hogy "Na itt álljunk meg, én igazán fel is készültem erre!" - ami nem volt hazugság, csupán ebben elernyedett mostanra Május óta. Természetesen nem hangzik rossznak hogy Vezlania visszatér közéjük... Az hangzik rossznak hogy ilyenkor kéne mindig beütnie valami pánikot keltő kalandnak.

Mindezt gondolhatta tovább is törölközésnél is a tükörbe nézve. Nem szokta meg hónapok után sem az ő régi kinézetét, mégha világéletében ujjtalan húsos lény volt, akár csak mindenki más akit ismer.

- Visszatérni... - ezeket motyogta magában.
Szóval egészen elmélyült, az ajtót kinyitva sem vette rögtön észre ami előtte volt, csakis arra ahogyan Transylvania sietett felé, az előtte álló Vezlaniát megragadva a hónaljainál és elfordítva őt felemelve.
- Oh... Heh... Megint csak vissza kellene térnem... - nem tudott mást mondani csak még pislogott párat mosolyogva, majd még pár pislantás után meredni kezdett és végignézett magán.
- Talán öltözz fel Rares... - emelte fel a szemöldökeit Transylvania.
- Igen-igen, az hasznos lenne...! - vakarta a feje tövét Romania. - Nem kell sokat várni erre, gyors leszek!
Transylvaniát nem nagyon zavarta volna más, hogy gyors vagy lassú, de az jól esett neki hogy ezt megmondják neki. Csak elégedetten vigyorgott, majd Vezlaniára nézett. Kicsit büszke volt magára, ami ritka dolog nála, általában túlságosan is szokott a kelleténél, mégha magában tartja is erősen. Habár kicsit csalódott is volt, de az egyáltalán nem az ő hibája.

- Na nézzük mit tudsz barátom. - illesztette ismét a földre Transylvania Vezlaniát. Annyi bizonyos, kószálni tudsz, de... tudsz-e emlékezni?
Kicsit költői kérdésnek tűnt ez neki, vagy egy nagyon reménytelennek tűnő felkérésnek. Mikor még felébredt Vezlania és mindenki meglátogatta nehezen viselkedett úgy mint aki ismerősök között van. Akinek már megszokta a jelenlétét csakis ő volt, meg Romania, Egres és Slovakia. Vagy legalábbis amit megtudott Transylvania, de persze mindenki kedveli Slovakiát, miért lenne ő a második aki nem?

Vezlania pedig nem tudott mit csinálni ezzel a kérdéssel. Megértette Transylvaniát nagyon is, csupán beszélni még nem nagyon tudott, hangszálai nem álltak jól a mostani szervezetében. Amit tenni tudott hogy meghúzza Transylvania szalagját a hajában. Emlékeztette ez valamire talán, de talán csak színes volt és tetszett neki. Transylvania sem tudott volna mást gondolni.

- Látom... Most még helyére illesztelek téged és majd még beszélek neked erről. - sóhajtott Transylvania kézenfogva őt az ő helyére visszavezetve.

- Mit fogsz még vele csinálni? - furcsálta ezt Romania, az ajtóból figyelve őket.
- Nem tudok sokat, de amit biztosra az hogy valóban rendbe teszem. Nem volt túl szép a látványa eddig sem, valahogyan mégiscsak illeszkednie kell hozzájuk. - válaszolt erre Transylvania neki.

Az igaz volt, kicsit tarka volt a többszínű skalpjával és foltos bőrdarabokkal - varratnyomokkal telítve Vezlania. Ezen az idő segíthetett ugyan, a legtöbbet azért megtehette egy mosdással is egyszerűen.
- Most aztán igazán tudok segíteni, nemde? - szedte ki az ingjét Romania az ajtó széléből.
- Tudsz vagy sem, nincs szükség nagyobb segítségre mint mindenkit összehívni, itt, a két otthon metszésénél. - tisztázta ezt neki le Transylvania belépve a fürdőbe. - Ne csússzál el Vezlania ha követsz...

Ő pedig követte is Transylvaniát segítőkészen a bőröndjét vonszolva maga után, kicsit totyogva, kicsit rozogán a térdeivel, hogy sokkal több időt vett mintha Transylvania nem várta volna őt meg. Így csak félkészek lettek mire mindenki már a fürdő ajtajánál jelent meg náluk. Transylvania megérzésként nyitotta ki az ajtaját csak hogy rögtön beolmoljon a maradék kilenc ország végigcsúszva a padló a fürdő szemközti faláig feldőlve egymásra. Pontosabban ebből kivétel volt Czech a csoport végén aki egészen egyenesben volt a többi ország lábára felállítva, és Japan aki egy igazi úriember, így csak az ajtóból nézte a hátralévőket.

- Várt volt. - tért vissza Vezlania hátának suvickolázásához Transylvania otthagyva őket két méterre.
- Öcsém, jó lenne ha egy mondatra is csak kijönnél ilyen hírt mondani, születésnapunk óta látni is alig látunk. - kezdte Hungary a csapatból kiköpni a gondolatait.
- Húgod. - javította ki őt erre Transylvania. - Szemeket takard le Vezlania, öntelek.
- Nana, nem engedem meg hogy olyan legyél mint én! - lépett fel Czech zsebre tett kézzel.
- Vártad? Én sem éreztem hogy máshogyan lenne. - tápászkodott fel Romania a halomról nagy nyögések közepette.
- A fizikai fájdalmam megnőtt méginkább és mentálisan sem lettem a csúcson. - suttogta Austria a tömeg közepéből.
- Hát nem érte jöttetek? - tartotta szokatlannak Transylvania a jelenséget hogy nem állták még őt körbe Vezlania látványára. Közben még arról is gondoskodott természetesen hogy el is fedje könnyű, kicsit foltos habtestét neki egy hozzá túlméretezett köntössel.
- Nyugodtan befejezheted, mi tudunk várni. - hagyta annyiban a kérdését Czech.
- Nehezen. - tette hozzá Germany szűkszavúan.
- Ne ilyen gyorsan Transylvania kérlek. - mászott ki Switzerland, újabb nyögésekkel társítva. - Hadd nézzek rá a munkádra.

Ezzel Switzerland Vezlania elé lépett kicsit szigorúan nézve közben hogy végigmérte. Vezlaniát nem mintha nagyon zavarta volna, nézett a szemébe ahogyan az arcát vizsgálta. Vagy akkor amikor a tenyerét húzta balról jobbra oda-vissza, akkor talán pont nem, de utána más csak mosolygott Switzerland miközben a háttérben igyekezdtem már feltámadni az országok.
- Csinos lettél kishölgy, jó munkát végeztek el rajtad ingyen. - tápászkodott fel Switzerland a görnyegésből. Itt kicsit meghökkent Vezlania hogy látta felülről Switzerland teljes arcát.

- Megrémítetted a félszemeddel a gyereket. - közölte Hungary.
- Ekkora bagoly mondja verébnek pillanatot én még nem is hallottam! - szólt bele Slovakia régi szokásához visszatérve nagynehezen, legurulva a maradék fekvő országról derékig feltápászkodva csak akkor mikor Vezlania előtt feküdt. - Vez, emlékszel rám? Rajtam voltál még mielőtt... Nézd, ezt leveszem, így? Így már láttál feküdve is, ugye így ismerős? Én vagyok csak, Slovakia!

Ennyi kellett neki csak hogy Vezlania ne tűnjön gondterheltnek.
- Látod őket? Láttad őket? - mutatott az országokra Slovakia megfogva Vezlania vállát a másik kezével. - Nahát, bántottak téged legutóbb?

Tisztábbnak tűnt ezzel a kérdéssel Vezlaniának hogy nem fogja őt semmi olyan érni amit eddig érzett, mint mikor Transylvania még tűvel szúrta, vagy amikor a térdére ütött. Tudta már milyen bocsánatot kérni és megbocsátani, bízott jobban így az őt körülvevő idegenérzetűekben.

- Most majd lehet egyre kevesebbet leszel itt, ezzel békélj meg még most kölyök. - tért a lényegre Hungary. - De itt mindenki más is jön veled mindig. Ahányszor csak lehet melletted lesznek.

Romania és Transylvania látta hogy ez hova fog kimenni, így mikor Vezlania rájuk nézett, ösztönösen nyújtották neki a kezüket hogy fogja. Ezzel Vezlania szétnézett a többi országon, megfogta Hungary övén csüngő tőrtokot amíg Hungary le nem szedte magáról őt másra irányítva neki a figyelmét. Csapni nem mert még, pedig szívesen tette volna mikor láthatta hogy nem tetszik neki ez. Volt még hogy meghúzogatta Poland haját - megerőltetve ezzel Hungary ösztöneit ismét, bár ez Polandot nem mintha nagyon zavarta volna.  Megfogta a száját, hiszen ő neki még eltudta érni, a szemei kékségét hasonlította az ingje egyik színével a sok közül. Slovakiát kérte hogy mutassa meg neki Germany haját, tetszett neki hogy beletúrhat és kellemesen puha, és szokatlan módon nevezhető hosszúnak, élénkbarna szemekkel igazából Germany is egy élettelennek tűnő könnyen ölelhető játéknak tűnt, mint Egres neki, azzal a különbséggel hogy Egres igenis életteli volt, figyelte most is őt az ajtó sarkából lihegve. Behívta ezzel Japant is Vezlania, ami nem kellett Japannak igazán. Vezlania kérését mégis teljesítette, félt hogy elrontja a hangulatát viszont, csak csendben tűrte ahogyan Vezlania a pulóverével játszik, üres gondolatokkal róla. Austria nem akart hozzáérni Vezlaniához, így nem is erőltette Vezlania rá. Kicsit meg is volt rémülve tőle még mindig. Csakis Lithuaniával nem tudott mit kezdeni, nézte őt, a fejéig jó nagyot is kellett nyújtania hogy lássa... A csend nyomasztó volt nála.

Még Czechet kérte mutogatva hogy guggoljon le neki, megnézze a fonatait.
- Hagyjad őt Czech, ma még csinálja azt amit akar. - tanácsolta Japan neki.
- ...Mit is akarna ez tőlem? - nézett értetlenül erre Czech a többiekre.
- Engedd őt hogy megfogja a fejed. - válaszolt Romania egyszerűen a kérdésére.
- Mintha nem látott volna engem valaha... - Czech csak ezzel hajolt lejjebb hozzá Vezlaniához, aki boldogan kezdte erre boncolni az ő fonatát. - Nincs igazam Vezlania? Mintha nem is láttál volna...
- Tudhatod hogy nehezen tud emlékezni, keveset tudtam szerezni hozzá az emlékeiből. Örülj hogy legalább tud mozogni önállóan és hogy képes gondolkodni. - magyarázta Transylvania kissé dühödten, majd áttérítve a témát. - Tehát minden el van rakva, amíg megszokjátok hogy miként kell cselekedni milyen esetekben nála én gyakran látogatok és tanítok. Ez így elég okos terv nekem.
- ...Más nincs amit mondanál még? - kérdezett rá Austria.
- ...Nincsen. - rázta meg a fejét Transylvania egy kis gondolkodás után. - Ha nem hogy tervezek utazni hamar hogy megvagytok nélkülem is.

Ez nem volt várt sokaktól, hát még Romania düllesztette ki a szemeit erősen erre.
- De ugye veled tarthatok, nemde? - vetette fel végül csak az újabb némulásra.
- Erdély, mi a fene! Legalább akkor már ezidő alatt lakjál nálam Vezlaniával! - kiáltott fel Hungary rögtön hogy a helyzet kínossá vált volna. - Itt szorítod bele magadat a sötétbe, csak a születésnapunkon rúgod ki a feneked elénk, és most tűrjük hogy a szomszédból is lelépj?!... Apropó Birkapásztor te sem vagy kivétel az én vendégeskedésem alól.
- Tessék? - lepődött meg Romania kétszeresen mostmár szokatlan merevedett testtartással.
- Lesznek erről még részletek, de nem most... - sóhajtott Transylvania csak erre a dühödtségre. - Fő most ami már mindig is tervben volt amióta csak a nyár van...

A hangulata Romaniának akkorra már teljesen el volt nyomva. Nem gondolta volna hogy ennyi dolog jön egyszerre elő. Gondolhatta volna de mostmár csak tudja mint bármit megelőzni.

- Transylvania beleegyezésére igyunk egyet! - kurjantott fel Hungary a konyhája oldalából kihajolva. - Forralt bost most senki se mulasszon!
- Forralt bor? Tavaly ilyenkor nyár legvégén ittunk. - emlékezett vissza Transylvania.
- Úgy látszik akkor ismét itt az ideje. - beszélte ebbe magát Romania erőltetve egy gyenge mosolyt ki magából, ahogyan Hungary már tolta az arcába a bögréket.
- Ha itt van... Itt lenne a sorozatnézésnek is az ideje. Végül is, így volt tavaly ekkortájt... - fejtette jobban ki ezt a gondolatot Poland.
- „Lehetnék derűlátó, de tökéletesebbnek lenni jobb.” - olvasta a bögrék halmazából le az egyiket Lithuania.
- Mókásnak találtam. - vont vállat erre Hungary megfogva az egyik bögrét a tálcájáról. - A kedvencem ez itt. Három deciliteres és hőre változik. Igazi csúcstechnológia ami létezik manapság.
- Hun, nem kekeckedésből, de Poland éppen most turkál a CD-tartók között azalatt a tévé alól ami rajta van még azon a közös képen rólunk 'kilencvenegy advent második hetéből. - szólt közbe Czech Republic.
- Melyik is az amire gondolsz? - kérdezett rá Hungary rögtön hogy ezt Czech mesélte.
- Azon amin részegek vagyunk és te beöltöztél Mézga Krisztának. Polaroid kép. - fokozta Czech.
- Akkor nem is volt vészes a polaroid! - kötött bele Hungary, majd egy kis gondolkozóba esett. - Szerintem valamelyik CD-re lementettem valamikor a kétezres évek elején képeket rólunk.

- Mint ezek itt? - mutatott fel Poland egy CD-tartót lecímkézve.
- Mutasd csak. -tette le a dohányasztalra a bögréket Hungary Poland mellé üllve. - Ezek is azok. De ezekből hiányzik még a kétezernégyes karácsony.
- Oh az annyira vad is volt, nem is emlékszem rá! - jegyezte meg Czech Republic. - Hogy lehet hogy külön van a többitől?
- Csak nem fért el egy helyre a sok mestermű ami akkor készült... Ja, valószínűleg azután a karácsony után kellett újraalkotni még Erdély otthonát.
- Azt láttam még 'tizenkilencben akkor jól hogy én nem úgy hagytam a teremet... - motyogta Transylvania. - ...Szóval ti-
- Szerintetek nézzünk bele hogy milyen szerencsétlenek voltunk? - vágott bele a szavába Hungary.

Ami viszont utána vágott közben az a visszhangzó fémkongás és háttérzaj ami erősen felhangzott Transylvania otthonából lélegzetet megszűntetve mindenkinél egy két másodpercre. Majd utána is csak mindenki meredni tudott Transylvania ajtajára mint valami okosat is mondani felőle.

- Mind megvagyunk, ugye? - fordult hátra végül Switzerland. - Slovakia, Romania, Lithuania, öcsök-bátyók-... Austria lehet ott, ő hiányzik innen.
- És... Menjünk utána? - kérdezte Czech hogy ezt a gondolatmenetet kitudja egészíteni.
- Hát, nem is hangzott jól ez. - ezzel próbálta megválaszolni a kérdést Hun felugorva a földről az ajtóhoz nagy lépésekkel haladva.
- Ha le van szúrva de a fegyver még benne van nehogy kihúzzátok! - intett felé Switzerland egy jótanácsot. - De én addig is maradok itt, kitudja hogy mi van ott mégis ami a [^^"]rt is megfagyasztja bennem megint.
- [^^"]zszopó, az első káromkodás engem illetett volna meg! - kiáltotta Hungary kissé erősen tépve az ajtót, utána fokozatosan csatlakoztak hozzá libasorban. Eközben még egy vécéöblítés hangja megállította őket, majd ugyanúgy kissé lassabbra véve, de elkezdtek a fürdő felé tartani.
- Ugye Vezlania ottmaradt? - nézett még hátra Transylvania.
- Nem ért volna utol, gyorsak leszünk. - nyugtatta Romania, majd ezzel a mondatával Hungary rúgta be az ajtót.

Amit láttak az csakis ahogy Austria szipogott a vécékaló felett térdelve.
- ...Tiszta a helyzet, gondolom én. - nézett tovább szét Romania. - Mit keresel te itt?
- ...Csak. - Austria ezzel csak mêg vízszintesbe helyezte magát.
- Nagyszerű, fordulhatunk is vissza! - jelentette ki Czech Republic kifordulva az ajtón.
- Engedhetjük azt magunknak hogy menjünk? - furcsálta Lithuania. - Nagyobb lehetett mégis itt az esemény.
- Igaz, de nem hiszem hogy akarunk részleteket róluk kifejezetten, nem mintha ismét visszatérne a kalandos mérgezett egeres történetünk ezzel! - vonta meg még a vállait Czech ezzel tovább haladva ahogyan lassacskán mindenki követte.
- Szerintem Ro', - még hátranézett Hungary Romaniára és Transylvaniára. - neked sem kell miatta aggódni. Hisztis volt mindig is, néha csak kiüt ebből a karakteréből amíg nem lesz ismét érzékeny.

Furcsamód Romaniának most kiütött a csapat nemtörődömsége. Csak állni tudott ott, és mivel Transylvania is állt mellette, úgy érezte hogy ez így is jó.

- Jobb ha még most elmondod ha bármi zűr van most. - kezdett beszélni Austriához. - Bízok benned, tudod. Segítettél nekünk és ezt én tudom a legjobban. De ugyanúgy tudom miket teszel. Miket tettél... Beszélni is beszélnél róla, most pedig ezt én különösen kérem tőled mielőtt nagyobb gond lesz.
- Számból vetted ki a szót. - helyeselt vele Transylvania.
- ...Sajnálom a legutóbbit. - Ezt a mondatát aztán nem érezte egésznek Austria így még folytatta; - Hogy úgy... Otthagytalak titeket a cserben.

Próbált ezután felállni, majd belátta hogy ez nem a legkellemesebb neki így még, visszaroskadt térdre.
- ...Persze, tudom most nem ezt a bizonyos választ akarjátok hallani tőlem. - erőltetett egy kis nevetést magára az arcát tenyerével dörgölve. - Az igazságot nem tudhatom. Azt tudom hogy ő most találkozott vele, így lehet... Erősen meglehett hogy eddig tartott a mi békés időszakunk... Miért pont a magas pontján annak hogy reménykedhetünk a múlt visszajövetelében a legjobban...?
- Szükség lesz itt egy kis vigasztalásra... - határozta el ezt Transylvania halkan. - Hát nézd, ez mindig előfordul. Mindig- nos, gyakran. De sose legyen bennünk hogy a múlt visszatérjen, mert az nem tud. Nézd labanc, te tudsz beszélni vele, nemde? Erősen érzem hogy tudsz.
- Természetesen, tudok elvekben. Vele viszont beszélni oh... Makacs volt. Mindig is- hát, gyakran volt. - ennyit tudott csak kihozni magából.
- ...Gyere, menjünk csak vissza. - ajánlotta fel Transylvania nyújtva neki a kezét. - Jobb ilyenkor ha alszol rá, és amíg szövetségesnek tudlak Eurasia ellen nem is zavarlak meg ebben.

- Na várj Ardeal, hadd segítsek benne. - jött rögtön Romania megfogva a hónaljainál Austriát. - Esetleg valami más is van veled vagy...
- Csak fáradtság. Emiatt ne is... - Austria mégegyszer nekifutott a felálláshoz, Romania viszont csak felemelte és húzta őt.
- Hát pihenj rá, elviszlek. - bizonygatta Romania megindulva még Transylvaniára visszanézve.
- Követlek titeket. - legyezett csak a karjával erre Transylvania végignézve rajtuk. - Valóban olyan érzésem van mint a tavalyi nyáron. Minden összeáll.

Ezalatt Transylvania sokat értett. Értette a forralt bort, és hogy többet beszélt ismét Austriával csak úgy mint akkor. Értette hogy Romania mellette van úgy ahogyan ígérte még hogy maradni fog, és a vécét. A vécé ami tavaly nyáron is sz éjjel megszólalt árnyakat növelve. Persze ezt akkor nem akarta senki mással megosztani mint Romania, ő olyan volt akiben a leginkább megbízhatott a naivsága és kedvessége miatt.
Most sem akarja ezt az ideális világot másoknak ezzel megrontani.
És ezzel szerinte egyetért vele Romania legbelül...

3205 szó.

Boldog újévet mindenki!
Meglepetés!...?
Lehet hamarabb kellett volna posztolnom, na de hát már csak ez van.
Egyszer valamikor nyáron talán lesz ebben a könyvben karácsonyi rész-

A Nyeh legyen veled!