Czech Republic szemszöge

Mire pislantottam már el is telt vagy majdnem négy nap. A saranyargása Slovakiának adott egy újabb fajta humort amit ő bőségesen használt köztünk ezekben a napokban a mi közös bajunk kicsinyítéséhez. Ez valami formája lehet a Schadenfreude hatásnak, valami káröröm amit nem is rosszul szándékozok, csupán jön, majd megy tovább, és viszi az időt magával. Egyszerűbb lett azzal hogy hosszabb időre visszatért, csak ugye hát...

...Ha csak azt a szomorúságot törölhetném le az arcodról, tudnám hogy nincs miért aggódni. Ha drága hugom így viselné ezt, belátná hogy előre rinyálni mennyivel károsabb neki, segítene nekem is jobban.
Ahogy telik le a két hét Slo' szünetéből, annál feltűnőbb hogy ő is visszasírja mindazt ami még a nyáron volt még belőlünk. Kérhetném hogy maradjon, érdemes is lenne hogy maradjon tovább elhagyva Berlint még egy időre, azonban Slovakia nem az a fajta aki más kérésére gondolná meg magát a saját átgondolása helyett, akármennyire is nem kellemes Eurasia képében lennie. Tudjuk mind hogy az ő képe a mi képünk is a többi ország szemében, és nem tagadom, jobban is viseli magát amióta kevesebbet lát minket és valóban érettebben áll a dolgokhoz annak ellenére hogy ugyanolyan ostobának mutatja magát. 

- Ha ez itt a... konyha és fürdő között volt a hűtő mögé csúsztatva, akkor ez vaj vagy szappan? - vissza is szívom, nem csak mutatja, ő ízig-vérig ostoba egy elmével. 

- Úgy gondolom hogy inkább szappan, a vaj előbb romlik. - vetette fel ezt az elméletét kérdésére Poland figyelve a munkásságát.
- Romlik egyáltalán a szappan? - furcsálta ezt Slovakia.
- Nyílván romlik. Be tud penészedni hiszen víz éri és bőrhöz dörzsölik. - nevetett ezen Switzerland. - Hűvös helyen logikus is lenne tárolni.
- Úgy érti bontatlan. - tette hozzá Japan. - Számít az is hogy milyen szappanról van szó. Van a sajtolt és az olvaszott szappan között azért különbség, az olvaszottnál megvolt már a hő penészhez.
- Mégis... Miért tudsz erről ennyit? - törtem meg a vitát a hűtő mögül kilesve.
- ...Szerintem érdekes. Szeretem az illatos dolgokat... - csendesült vissza Japan erre.
- Ha tehetnétek, beszéljetek ki bármi mást. - fordultam vissza. - A szappan a volt a legjobb téma? Azt hittem tudunk jobbat ennél. 
- Azt hitted... Olyanokról mint mi. - vonta meg a vállát Switzerland. - Vagy mint Slovakia.
- Hé. - szakította meg a beszédét Slo'.
 - Észrevetted egyáltalán hogy nélküle mennyire nem is szóltunk egymáshoz? - fordult ezután felém Switzerland. - Elegünk van egymásból, ez az igazság. 

Rájöttem ekkor hogy hiba volt megszólalnom, így messzebbre jutott a beszélgetés mint akartam volna. Reménykedtem azért hogy ez a tény kinyílvánítása nem ront Pol állapotát, láttam már ugyan hogy visszatér a padló alapos figyelésére az emiatt kitűnő csend után. Néztem egyenesen Switzerland felé aztán szúrósan amennyire tudtam, ugyanis nem is mintha nagyobb oka lett volna erre kitérnie, ő viszont ugyanúgy vissza is nézett rám annyira közömbösen hogy még én rettenhettem meg tőle.
Megremegtette a képem. Majdnem eleresztettem azt amit már évszázadok óta használok, még anno Germany véleményét is tudta néha apró-cseprő dolgokért megváltoztatni, dehát lehet ez nem fut az ő családjukban akkor. A csend csak gyarapodott tovább így hogy Poland is észrevette zavarodottságom és úgy döntött hogy nem tesz hozzá. 
Ajtó nyílt ki nyikorogva a kanapé felől, és Transylvania lépett be hozzánk végigmérve mindannyiunkat, míg ő elballagott mellém a konyhába a csapot megnyitni.

- ...Nézd, csak annyit kérek hogy ne így kezdj el beszélni erről. Van akinek fontos az hogy reményt öntsünk belé - szólt közbe Transylvania szerencsémre észrevéve a helyzetet a kezeit mosva. - ha nem is azzal hogy hazudunk de hogy legalább nem mondjuk ki az igazat.
- Te meg mit csináltál eközben hogy eddig nem hallottunk felőled? - furcsálta Slovakia figyelve őt.
- Varrtam. - rázta le a kezeit. - ...Sebet varrtam. Történt egy meggyőzött-támadás, de ok nincs pánikra, már nem vagyunk célpontok nekik. Itt mosakszom mivel eldugult a rendszer és ilyesmit fejedelemség létemre nem tudok egy csettintéssel megoldani, mint olyanok akik ti vagytok.

- ...Dehát akkor... Te, mi...kit is? - zavarodott bele  Slovakia érthetően. Én magam sem tudtam igazán értelmezni, természetessé vált már hogy Eurasia ellenünk dolgozik.
- ... Ez ne legyen az újabb téma, csak folytattam a magyarázást hogy legalább ne durvuljon el ami eddig volt és elcsituljatok. - vigyorgott erre Transylvania ahogyan visszafordult. 

- És mi van Romaniával? Ő még mindig távol van? - szóltam még hozzá mielőtt elmenne.
- ...Amint végzek ő is visszatér. Ő így akarta, legalábbis. Én nem fogom neki megmondani mikor, én mondtam hogy menjen el. - ehhez Transylvania már ridegebben válaszolt.
- Vagy úgy hát. - Slovakiát hirtelen ez jobban is érdekelte minthogy... bármilyen szappanos téma eddig amit ő hozott fel.
- Hm. Így. - vonta meg a vállát még mielőtt ismét maga mögött becsukta az ajtót.
- Ne menj még el Transyl', túl röviden beszélsz! - kiáltott vissza neki Slo' odasietve az ajtójához.
- Neked nem is fogok bővebben, csak másokban fogsz pánikot kelteni ha én terjesztem az igét.
- Dehát, tudod hogy mindezzel csak felcsigáztad az érdeklődésem! Nem lehet hogy a te hibádból én szenvedek!
- Ne játszd túl Slovakia, vannak neked nagyobb szenvedéseid. - mutattam rá ezzel hogy még mindig kitudja hány éves de elég idős hölgy bőrében szórakozik. 
- ...Oké, ez igaz, de egyébként sem vártam tőle hogy erre felnyiljon velem...!
- Kérdezzem meg én? Tudok én sokkal szimpatikusabb lenni mint te. - vetettem fel az ötletet neki.  

- Na jól van, kötekedni kívánok, de okos ötlet valóban. - ezután elmélyült tovább magába bámulva, majd fellendült hangulata ismét, és vigyorogva megindult Pol oldalához. - Sőt, még jobb ötletem is van mint amit te mondassz. Tudom Transylvania és te is hasznos Poland felnyitásához.
- Felnyitásomhoz? Azt hiszem elég nyitott vagyok. - gondolta ezt nyilván nem valóságot alapozva Poland. Igazából könnyen meghiszem hogy ez egy csúnya hazugság volt amit igazán csak ő akart elhinni. Megint megteltem ettől vele.
- Biztosan így van, mi is úgy láttuk meg. - vonta meg a vállát Slovakia szemeit megforgatva, egyértelműen kifigurázva őt ezen. - Csak azért mégis, csak azért sosem árt.
- Akár ha nem tetted volna ezt, talán... - jeleztem neki hogy nem volt erre szükség, de azért azt is hogy nem ellenzem. Azért ez is egy lehetőség ami így hirtelen feljött neki.

A többiek már rá se vetettek semmi különöset, néha-néha odafordultak, figyelték néhány mondatunkat. Gyakori azért hogy vitából másik lesz, így ez már egy megküzdésük volt hogy nem kerüljenek olyanba amit nem tudnak érteni annyira mint mi. Ez így illő is volt rájuk, Japan, Switzerland és Germany ilyen alkat. Most  viszont mégsem a kifigurázás volt az ami ismét érdekelte őket, inkább várták azt hogy mit válaszol erre Poland, mert őszintén, ők sem érezhettek vele sokkal másképp mint én vagy Slovakia. Fájdalmasan látványosan szenved ha nem is hangosan és mindig várják hogy néha elvigyem valahova őt csak egy kettes útra. Az ha erre így is rábólintana, talán, akár, még jól is működne.
Nohát mégis azért kétlem, Slovakia ötlete ez.

Poland kicsit dünnyögött. Van néha hirtelen haragja ugyan, de be szokta látni a jó tanácsokat és szándékokat ha úgy látja. Sajnos néha elég buta is ahhoz hogy lássa a jót, azért is házas Hunnal. Na meg az aranyvétó jog, azt sem értem még mindig hogy mi a f[^^"]t gondolt mikor azt hagyta a népnek.
- Azt hogy én jóban vagyok eléggé Transylvaniával honnan jön neked? - kötekedett bele először Poland.
- Gyerünk már, van vele történelmetek. - majd Slovakia elkezdte sorolni. - Évekig voltatok együtt az otthonában amíg én és Hun-
- Csak szórakoztam, kiváncsi voltam mennyire emlékszel. - vágott közbe Pol. - Nem bánom akkor.
- Áhá! Azt hiszem akkor lesz nekem is lehetőségem többet tudni. - ugrott is már vissza az ajtóhoz Slovakia érdekesen, mondhatni hóbortosan bekopogva. - Lássuk mit tehetünk itt veletek ezekkel a történésekkel...

1255 szó.

Egy újabb két és fél hónap, csodálatos hogy mennyire nem tudok ráérni.
Boldog karácsonyt egyébként! Csak karácsonykor érkezek meg, milyen tökéletes időzítés!

Eredetileg ez is egy részben lett volna levezetve, de rájöttem hogy úgy sokkal több lenne mint akarom, így asszem' folytatom egy másik részben. Reméljük hogy jövőre kint lesz.

Oh igen, újév...
Szerencsés 2025-öt is kívánok előre, csak mert tudom hogy február legvégéig nem fogok igazán ráérni, de őszintén, azután sem biztos. És esküszöm igyekszem, egyszerűen nehéz felnőttnek lenni legálisan-

A Nyeh legyen veled!