Czech Republic szemszöge

- Be kell vallani már csakis, bármennyire is szokatlan mondani, de Slovakia nélkül ismét minden üres és szürke... - ivott a bögréjéből Austria magára húzva takaróból mégtöbbet.
- Te csak azt is bevallottad hogy szerinted is idegesítő Slovakia? - Switzerland emelte fel a szemöldökét az ő irányába.
- Nem akartam ilyesmit kinyilvánítani, csupán ismerem a ti véleményeiteket. - magyarázta Austria ki magát.
- Igazán lehetne itt azért Lithuania is, lehetne talán hasznosabbat inni mint ez a kitudja meddig álló must. - folytatta a panaszkodást Switzer.
- Én ugyan megmondtam, ha mi iszunk Hungary raktárából, ő előbb gyilkolna le minket mint hogy egyáltalán visszaérkezne hozzánk.

- Már ha te hiszed hogy visszatér. - csatlakozott be Germany kéretlenül.

- Hát egyébként, hiszed is te, Czech Republic. Azt se tudjuk hol lehetnek Lithuaniával, ha egyáltalán életben maradtak. Már több mint egy hét telt el, bármi is történt, gyanús nekem hogy Eurasia használta őket fenyegetésnek.
- Ez nevetséges, ő neki nem ez lenne a célja velünk hogy megrettenítsen minket. - bámultam az arcomat a bögrémben. Darabok szakították meg a tükörképemet a lében, de így is látszódott rajtam a gondterheltség.
- Ezt te honnan vehetnéd? Eddig kiszámítható volt. Az egyik pillanatban minket manipulálni próbál, a következőben sereget alapít ami lehet még mindig meg is van darabjaiban. - vitatkozott tovább Switzerland. - Volt-e bármikor lekövetkeztethető hogy ő mit akar-
- Én meg azt gondolom-! - csaptam az asztalra felemelve a hangomat. - ...Hogy ti borzalmas ivótársak vagytok Madhoz képest.

Lehetséges hogy kicsit erős lehettem velük, ezért vettem hangerőt lejjebb. Bár ez nem azt akarta mutatni hogy bemérgesedtem, helyben csak leléptem hogy megértsenek annyit hogy nem kívánok társaságot. Talán így is mondható Poland módszere szintúgy csak... Hagyják békén.

...De ez nekem nem működik mert ha más nem, akkor marad a húgom.
- Hé. - nyitottam be résnyire a hálóba.
- Hé... - válaszolt vissza Poland hátranézve rám az ágyról.

- ...Gubbasztani jó-e itt? - folytattam tovább belépve hozzá szétnézve.
- Ne is mond, kérlek. - sóhajtott fel.
- Rendben, tudod, magadra hagyhatlak. - vontam meg  vállamat csak elnézve.
- Nem, megfelel egy kis társaság is nekem. Többet ne hívj be csak. - fogalmazta meg magát másképp.
- Én sem akarok többet, nyugalmat biztosítok ne aggódj. - értettem egyet az ágy szélére dőlve a padlón, felkönyökölve arra. - Nem ilyenre számítottam mikor téged gondoltalak el mint egy magányos elkeseredett lélek. Büszke vagyok rád hogy nem rinyálsz.
- ...Igen azt hiszem én sem hittem ezt. - a hangja kicsit akadozott, nehezet hoztam fel neki így. Témát kell azonnal váltani, miért nem gondoltam rögtön erre? Hát végülis, tudnom kellett valahonnan hogyan van most lelkileg...
- ...Mit gondolsz, szeretnél kimozdulni azért innen? - biccentettem az ajtó felé.
- Kimozdulni honnan, ez a valódi kérdésem válaszként. - arcán kicsit mintha undorodás lenne.
- Csak esetleg... Úgy látom kicsit visszavágysz a kalandozásra. Amikor nem voltál annyira benne a legtöbb gondban... Kicsit szabadabb voltál... - soroltam fel kerülgetve Hun témáját, amit azontúl meglátok rajta. - Öreglány vár ránk odalent tudod, bármikor indulhatunk is ha akarod!
- ...Igazán csak úgy nézek ki mostmár neked mint a barátod elveszett jeggyűrűje akinek nem is volt semmi más értelme az életében mint mellette lenni. - hosszan alázott végig engem ilyen hasonlattal, végére már nem is tudtam megszólalni igazán rá.
- ...Inkább csak mondj egy választ Pol, nem kell semmi rosszat gondolni rólam! Vagy talán így ismersz te engem? - igyekeztem érvényes választ adni erre a lehető legjobban megtartva a hidegemet.
- Tehát vissza az emberekhez akarsz menni... - nézett el oldalra gondolkodóba esve.

- ...Chtěla bych něco víc... Pro pes. - soroltam hátranézve az ülésre.
- Mit értessz az alatt hogy něco, ez egy gyorssétterem embereknek. - pusmogta hátul Poland.

- ...Mi az amit mégis megehet Egres? - suttogtam vissza neki.
-

Pro pes? - kérdezett vissza a hang furcsálva.
- To je jedno. - hagytam ennyiben. - Majd felezek Egressel.
- Inkább én. - ajánlotta fel Poland átfogva Egrest a hasánál. - Nem szeretek ennyi annyit úgyis. És mi van Japannal egyébként is?
- Sejtéseim azt súgják hogy durmol. - hajtottam tovább. - Ha ő is kér, mindketten felezünk. Üzlet eldőlt?
- El. - jött vissza a válasz.
- Még most kérdezd őt ha melegen kívánja talán. - tettem hozzá.
- Japan, feltudsz ébredni?
- Talán azt is csekkold hogy életben van-e, ő is elég sok mindenen ment keresztül hogy simán leálljon. - adtam még ötletet neki ismét leállítva Öreglányt. - Oh, és ti veszitek át még, én meg leparkolok mindjárt valahol.

Nem mintha leparkolni nehéz lenne, tisztán láttam üres helyeket távol várva autókra, csupán várni is kell addig is, és más autóknak nem kifejezetten kell várniuk, így lehet az első amit választanék előttem lesz az utolsó lehetőségem.
- Megvan minden! - szólt előre nekem Poland.

- ...Rendben, és Japan? - néztem a tükörbe meglepődve. Valóban ott volt a kisebb csapat mindennel amit megrendeltünk, lehet csak én voltam kiszállva a világból hosszabb időre.
- Hát... Mondhatjuk hogy él végülis. - elfogadható választ adott erre Poland, mire ismét megindultam.
- Mondhatjuk... - nevetett fel csak egy kis hangként a motor zúgásával Japan tovább bámulva Öreglány plafonját.
- Mit szóltok ahhoz ha egy kis pihenőt tartanánk azért ezzel, én azért megelégedek ennyi vezetéssel bőven amióta mi úgy... Napi szinten csináltuk? - ötleteltem.
- Hhh, nos nem mintha eddig nem ezt csináltam. - vette át az ölébe Egrest. - Felveszem a helyedet ha te neked ez így fontos-
- A pihenő alatt friss levegőt és füstöt is értek, de persze ez rosszul jött ki. - vágtam közbe rögtön nehogy ebbe máris fárassza magát, lassítva közben leállítani Öreglányt. - Jössz ki te is Poland?
Válaszom a tükröződő bólintás volt ahogyan kis zökkenés is meghosszabbította.

- Hé, van itt még egy doboz is, azt huttem egy gyűrött szállal kell gazdálkodnom. - csuktam be magam után Öreglány oldalát. - Habár, nem is kell nekem több most.
- Hm. - hümmögött csak válasz gyanánt Pol miközben az öngyújtót ragadtam meg a kabátomban csak keresve eddig. Kicsit még a sapkáját húzta jobban a füle tövéig szinte majdnem tikkelésként már az út alatt is. Aranyos így, kicsit ismét kisgyereknek látom így. Bár így még sosem lehetett gyerek igazán. Születése óta mindig tudta Hun nyomát, így megszeppenve keserűen bambulva csak más gyerek tudott eddig... Hiába, feleség is tinédzser lesz egyszer.

- ...Kipróbálhatom?- - nyúlt felém, de még előbb elcsaptam a kezét.
- No-no, ez aztán nem gyerekeknek való. - ellenkeztem rögtön.
- Igazságtalan, van neked még vagy tizenkilenc szál. - fonta össze a karjait összehúzott szemöldökkel a szemeimbe egyenesen nézve. Nem számíthatott arra hogy én nem ellenkezek azzal viszont hogy én ezt viszozni fogom neki tovább mint ő tervezte, így csak egy kis felélénkülő meglepődéssel elfordult és a macskakő oldalára hoppant gyorsan a térdén támaszkodva.
- Ismersz engem annyira hogy én ismerjem mi jó neked. - figyeltem csendesen a dühöngését.
- Miért lennél te másabb nálam? - csak akadékoskodott tovább; - Röpke század nem sok köztünk, mi az ami gátolja hogy más személyként nézz rám mint saját magadra?
- Nem elég neked hogy egy szerved haldoklik leges-legbelül már? - kérdeztem vissza neki. - Itt aztán nem kímél az országok szívóssága, a szerveink hasonultak az itt uralkodó fajéhoz. Megengedek neked sokat, de én magamnak annyival több van hogy a szívem nincsen darabokban. Az én szerveim nyugodtam sikíthatnak aztán...! De neked ez nem kell most. Hun sem gondolná hogy ez kell neked, basszus, szerintem még hisz abban is hogy hamar visszajut hozzánk, bárhol is lehet... Gondolj rám ahogyan csak mindig is voltam számodra, de ez nem a te játékod ahol kéregethetsz tőlem és bepipulhatsz hogyha meglátom a mást.

- És ha igen? - ennyi, valószínűleg kihagytam valamit hogy tök süketként kerüljön ki a végén az egész leckémből.
- ...Miféle kérdés ez aztán, ha úgy érzed ez kell neked annyira térj vissza ezzel hozzám mikor itt lesz veled Hun is. De ahogyan már megmondtam, ő sem akarná hogy te károsítsd magadat. - tartottam meg felé füstölögve.
- ... Csak fejezd ezt még be. - nem tudott már erre válaszolni jobban mikor már mellé is ülltem.
- Csak gondolkodj egy ideig el. - mosolyogtam rá kajánul fújva a füstöt. - Bármennyire is most a lehető legalacsonyabban vagy számodra, gondolkodj ismét Polként.
- ...Értem én ezt, az érzéseimet gondolod túl erőltetettnek és meggondolatlannak. - ölelte tovább a térdeit.
- És ezentúl mélyebben? - fordultam felé a hamut kocogtatva le a kövek közé.
- ...Ahhoz idő kell, még mindig úgy érzem hogy itt nekem több igazam van mint amit te mondassz ki. - viszonozta ezt komor arccal még mindig.
- Ahogyan érzed, én nem kértem többet mint hogy belásd, időt nem jelentettem ki hogy mennyit adnék erre. - szívtam még egy hosszat hogy ezt tisztáztam neki, majd ismét a földet figyeltem csendesedve. - Mennyivel is hűvösebb van már a Májushoz képest...
- Szóval megyünk? - ezt a kérdését tovább kértem hogy magyarázza;
- Megyünk hova?
- Ugyan, ne játszd, tudod te én hogy- hogyan én gondolom.
- De te magad is máshogy gondolod ahogyan akarod hogy én gondoljam.
- Hogy... Mivan?... Azt te honnan tudod?
- ...Őszintén csak beszéltem hozzád valamit ami még tud mozgatni, fogalmam sincs hogy mi más lenne itt még a munkám. - szippantottam még egy utolsót.
- ...Még jó lenne ha lenne ilyen alkalom még. - tért vissza az eredeti kérdés kifejtésére nehezen beszélve. - Pont elég fontos személyek hiányoznak tőlem- tőlem, hát... Mindenkitől!... és... Csak jó hogy érezteted hogy te ugyanolyan fontos vagy nekem.
- ...Hé, ha ez neked jó, én szívesen...! - sóhajtottam feltápászkodva.
- De persze nem pont ugyanilyen, ugye? Igen, az úgy kicsit túlsokat venne le... - nevetett fel kínossággal a hangjában.
- Miért is nem? Amíg a Semmiben szállásolunk, ott aztán nincs kifejezett limit! - dörgöltem lábammal a hamuba a maradék csikkkemet. - Kitudja, akár talán egyszer Slo' is velünk tartana.
- Oh, ez... Így jól hangzik...! - kis hezitálás volt a hangjában amit én furcsálva fogadtam. - Csak- hát azért úgy- érthetően így... akkor talán ne vigyük Japant, csak mellékesen fűzöm a gondolatod mellé.
- ...Nem kell azon rágódni, meglesz neki is akkor a helye külön. - nyugtáztam a gondolatát csak. Tudtam hogy jó úton fog még haladni ilyen időkben...

1544 szó.

Mivel senki sem olvassa, nem vettétek észre kifejezetten hogy az ezt következő rész hamarabb publikálódott, hehe-
Nem mintha nagyokat számítana, hiszen mindkettő két külön személyre fókuszál, de még az azt követő is-
Egyébként ez a rész számomra egy érdekes módon jó. Olyan nosztalgikusan rossz, tudjátok hogy értem és érzem-
Pedig nem is béna, csak nehéz mélyebben mutatni Polt mikor minden más részben ahol fontosabban szerepelt csak kínos volt miatta.
De ja, ezért a character developért írom ezt a könyvet, örüljetek kérlek láthatatlan olvasóim-

A Nyeh legyen veled!