Slovakia szemszöge 

Nos igen, ez lehet tényleg fájt. Habár alig érdekelt, inkább feltápászkodtam rögtön lábakra hogy körbenézzek.

Észrevettem először azt hogy magasabb lettem, és hogy szemeimet takarta a háló. Majd ahogy azt lehámoztam a fejemről, megnéztem én hogyan állok odabent a vasak közt, de igazából mozgást nem figyeltem meg. Lehet mégis máshogyan működik a Lelki Erősségem mint azt eddig vélni tudtam. Nem lehet, anno Ro' testén sikerült véletlenül végrehajtanom hibátlanul. Vagy lehet csak országokon hat így ki?
Nem akartam sokáig ezeken filózni, csak megragadtam a zár kulcsát és siettem vissza. Sietni pedig úgy hogy magassarkúban a legkevesebbet kopogva. Rájöttem aztán hogy ezzel sem akarok foglalkozni így leszedtem magamról a lépcső után a magassarkút kicsit erőszakosan, ugyanis dühös voltam magamra hogy erre előbb nem gondoltam. 

A többieket kerestem amint ismét az otthonom közepén voltam, láthatáron nem láttam meg őket rögtön ugyanis. Ötletem sincsen hol lehetnének még ha nem Hun otthonában, hiszen a tervünk úgy szól nyár óta hogy egy helyen maradunk együtt.
Elmentem tovább Hun fürdőjében ahol eredetileg utoljára láttam őket, bár tudtam hogy onnan már elmehettek, hallottam őket már máshonnan a folyosómról mikor menekülni terveztem. Valószínűbb az hogy valóban megfeledkeztek rólam. Elmehettek közösen egy időre, a savas szag még mindig terjengett a szobákban, én sem szívesen maradtam volna. És mivel sejtettem hogy csak várni kell rájuk, elmentem vissza az én mosdómba, ránézni magamra. Úgy érzem szükség van erre.

Az kagyló érintése hideg volt, a bőrömet viszont égette minden tapintás. Arcomat megmostam hideg vizzel hogy enyhítsen, mellette kicsit segített is feldolgozni mindazt amit az utóbb történt. Tényleg számítottam arra hogy itt lesznek, csak pikk-pakk kifaggatjuk Eurasiát és már vissza is térhetek a saját bőrömbe. De ha már így maradok addig, ez az arc nem igazán illik rám ahhoz hogy akár napokig így tűrjem. Ha visszatérnek és még lent lesz Eurasia, kérnem kéne legalább egy hajvágást.
"Cseszd meg erre előbb kellett volna gondolnom!" kerekedtek ki a szemeim a tükörben. Visszanéztem a mosdó ajtajára, majd odarohantam kinézni rajta. Utána kéne néznem még most mielőtt bármi történne. 

Csend volt egészen eddig, de most - lehet csakis a gondolataim miatt mocorgást hallottam meg a bejárat felől, motivált arra eléggé hogy rohanjak oda azonnal.
Számítottam simán arra hogy Eurasia lelépett a testemmel és utána kell magyaráznom magamat, helyette viszont talán jobb is, csak Czechnek gyomrába rohantam neki teljes sebességgel felborulva vele a földön. Biztosan nem volt kellemes neki sem, de az ahogyan égő döféseket éreztem csak a húsomban minden hamarabb kiabáltam fel fájdalmamban minthogy tisztázzam magammal mi is történt. Aztán persze körbenéztem és nagynehezen felülltem, mindezt Czech szó nélkül csak szemszúrással tűrte hogy én mi a [^^"]rt művelek, vagy hogy egyáltalán kit lát.
- ...Nos ez legalább megnyugtató. - álltam fel a többiekre felnézve. Nem voltak kevesebben, egy Romaniával rövidebbel csak és még valakivel többel - akit kínosan nem ismerek fel most -, kicsit jobban felöltözve az előszobában bámultak rám.
- ...Megmagyaráznád ki vagy hogy itt...élősködhetsz? - Czech megszólalt nagysokára hogy ő is a falnak kapaszkodott.
- Oh nehogy tényleg megtévesszelek titeket, én vagyok az, Slo'! Csupán lenyúltam nemrég Eurasia testét a Lelki Erősségemmel hogy itt tartsam őt amíg visszatértek. - magyarázkodtam. - Hát Romania merre kószál?

Transylvania erre mondani akart valamit, azután hogy mindenki más csendben figyelte az eseményeket, de nála gyorsabb volt Czech.
- ... Hadd gyanakodjak ebben, azt mondanád hogy ilyen tervet felhozott volna a saját félig-meddig józan eszéből Slovakia? - szinte nevetett a mondat végére már ahogyan ezt mondta, de váltani akart hamar erről komolyabb hangnemre a következő figyelmeztetésére. - Még most leléphetsz mielőtt még mi oldjuk meg.
- Tesa ne szórakozz már. Te tudsz logikusan gondolkodni és nyomozni minden apróság után, nehogy ez tévesszen meg... - kicsit ideges voltam itt már, talán először volt életemben hogy ennyire idegenként kezelt bárki.

- Hagyjad csak annyiban ezt Czech, tévedtél már az utóbbi időkben egyszer. - szólt bele Switzerland is Transylvania felé sandítva, majd elém sétált közben végignézve rajtam. - Csaknem tanultad ezt még Berlinben? Mert a Lelki Erősség tudtommal ujjkombinációval beindítható képesség. Ennyit meg tudnom kéne, értek az országok felépítéséhez.

- Igazából már egy ideje tudtam, még olyan három évvel ezelőtt használtam Ro' testén véletlenül. - izgatottabb voltam itt most már azon, hogy legalább megmutattam tudásomat. - Csak ezalkalommal rájöttem oktatás alatt hogy mi is volt az akkor, és nekem nem egy bonyolult dolog, itt csak a tenyerem oldalát kell behajlítanom hogy a sajátomat aktiváljam. Nem túl hasznos, de legalább itt használható volt. Azonban Eurasia teste... Nem kellemes, mintha másodfokú égés lenne mindenütt a testemen.
- Ne kételkedjetek tovább, nem szükséges ha mindent tisztán látni lehet. - szólt ki Japan hangja a tömegből. Valóban, ő az akit nem láttam tisztán, sokkal kellemetlenebb ez így hát hogy pont én vagyok aki őt nem ismeri fel.
- Itt vagy hát! - suttogtam magamnak. - Bevallom később számítottam rád, este körül csak valószínűbbnek tűnt hogy látlak.
- ...Igyekeztem. - rakta el a bejárathoz a holmijait ahogyan elszórodtak a többiek körém. Nem tűntek tovább annyira gyanakodóbbnak, inkább mondanám furcsállóbbnak. A kérdéseim viszont maradtak bennem tovább Romania felől, így kérdeztem megint;

- De ugyan, hol van most Romania? Őt is elhagytuk ennyi idő alatt? - érdeklődtem tovább.
- ...Jobb kérdés hogy Austria hol van most, nem jó hogy most nem figyeltünk egymásra. - kezdett idegeskedni egyre jobban Czech a nappalin körbenézve. És igaza volt ebben, úgy ahogy láttam Austriát még az előbb, most úgy semmi jele nem volt hogy valóban visszatért volna.
 - ...Lent. Keressük lent mindkettőjük. Menjünk le mind, mindenki! - kezdtem el sietni tovább a folyosómra megragadva Czech kezét, majd Poland is csendben gyorsan követett, és a maradék németet is hallottam utánunk hangos léptekkel haladni.

- ...Miből maradtunk ki, azt hittem még mi mentünk át sokmindenen idefele nélküled! - kiáltott nekem Czech alig értve a saját hangát a sok zajtól a cipőktől és az én mezítelen lábamtól.
- Tehát mégiscsak hiszed hogy én vagyok? -  álltam meg, tolva a ketreces szobának a sokzáras ajtaját. 
- ... Figyelj, ennél több kell a nyomozónak akit megnevezel bennem. - nézett el idegesen tagadva, segítve az ajtót kinyitni.

Odabent ugyanolyan volt minden, a különbségeket mégis megtaláltam amint a szemem ismét hozzászokott a sötéthez.
- ...Hékás, én nem is csuktam vissza ezt az ajtót. Nyitva hagyom mivel a sok zártól sokkal tökölősebb foglalkozni vele. - mutattam ki elsősorban. Tovább körülnézve láttam hogy az én testem sincs sehol. A ketrec amiben eredetileg volt most töredezve volt egy oldalán. - Hát ennek hűlt helye máris. 
- Hogyan, azok rácsok mögött volt? - lépett közelebb hozzá Transylvania, leguggolva hozzá.
- Ebből te mit tudsz levonni? - figyelte Transyl' munkálkodását Switzerland. Nem tudom hogy várt-e választ tőle, de Transylvania erre csak csitított minket. Felállt aztán és tovább a teremben járkált, amíg fel nem emelte a fejét és sietni kezdett vissza a folyosóra.
- ...Ajánlom hogy kövessük. - vetette fel Czech az ötletet Czech követve őt. Nem mintha lett volna más nekünk, így mi is utána megindultunk.

Nem akartam már sietni, többiek sem, így hát csak sétálva értünk vissza Hun otthonának bejáratához Transylvania mellé, de aközött az öt másodperc különbség között nem hiszem hogy bármi nagy dolog történhetett. Ami más volt az az ajtó, nyitva lengett a Semmibe amíg mi próbáltunk többet is látni.
- Ugyan mi az ami így megmozgatott? - Poland hangját most hallottam először hogy visszaérkezett.
- ...Ne várjuk vissza Austriát többet, őt is elvitték. - válaszolt erre szűkszavúan Transylvania.
- ...Vagy úgy hát. - Czech sem tudott erre egy okosabbat mondani. Lehet ő is sejtette hogy az ő közelében Transylvania nem fog jobban kinyílni az eseményekről ha így fogadott engem.
- Jogos volt ez tőle még- - félúton inkább megálltam, rájöttem ezt nem kellene tisztáznom. - Igazából mindegy is, csak arra válaszoljatok hogy hol van most Romania.
- Majd mesélünk, most egy kis nyugalom kell ezek után. - sóhajtott Transylvania a nappaliba ballagva lassan. - Esetleg egy forralt bor a tegnapi maradékból, kényelmes ruhákban henyélés egy újabb fürdő után... Ritka hogy egyáltalán hasonlóban benne vagyok, Vezlania is biztosan élvezné.
- Valóban, ugye Vez még alszik? Mármint, nem az van hogy eltűnt vagy valami hasonló mint Romaniával... - erre a kérdésemre már nem válaszolt Transylvania, a nappali kanapéján úgy feküdt ki mintha csak nyitott szemmel aludna. A kérdésemet viszont hallotta, ebben biztos vagyok, tekintve azt hogy felém nézett el mielőtt hátradöntötte a fejét.


Nem kellett ő ahhoz hogy úgyis lássam a választ, csak egy fél órával később jött ki Transylvan ia otthonából ki Vez úgyis, álmos szemekkel figyelve minden lépésünket. Ugyanis tényleg tetszett Transylvania felhozott ötlete, a tegnap estet egy kultúráltabb délután sokkal jobban kiegyeztetné nálam. Azontúl hogy párszor ránéztem Transylvania pulzusára hogy életben van-e még a kanapén, átvedlettem magamat sokkal Slovakiásabbra mint Eurasiásabbra, illetve Poland is kéregetett közben az én ruhatáramból. 

Vezlaniát nem foglalkoztatta milyen testben is vagyok, valahogyan simán megértette szavak nélkül hogy én miért vagyok amilyen. Ment tovább át Hun konyhájába is amint mondtam hogy Transylvania mit gondolt ki, hiába nem hiszem hogy készítene forralt bort valóban, sokkal jobban érdekel ez a gondolat mintsem hogy menjek segíteni neki.

- Talán csak egy hajvágás kéne csak hogy ismét magamnak érezzem magam. De az hogy én nektek milyennek tűnök az is számít azért... - mértem végig magam. - Poland, ugye te felismersz ebben? 
- Amióta oktatásra jársz így öltözöl, szerinted ki másnak tűnnél fel? - lóbálta a lábait az ágyam szélén Poland. - De azért abban kétkedek hogy Slovakia ilyen nagy mellekkel élne.
- Ugyan, ezek nem is annyira nagyok azért. - tapogattam meg a mellkasom. - egy ilyen bő pulóverben alig látszanak, hát még hogy ing is van alattam.
- Na meg azért szottyadtak is már. - tette hozzá Czech az ágyam másik felén időzve már egy öt perce.
- Ezzel Eurasiát vagy engem akarsz sérteni? - kérdőjeleztem meg ezt a mondatát.
- Vedd ezt bármelyiknek, én csak ezt megjegyeztem. - vigyorgott elnézve a másik oldalára feküdve. Van egy olyan megérzésem hogy bízik bennem annyira hogy engem lásson meg ebben a testben. Habár kicsit félek, nem akarok mégsem így maradni. Lehet mégis rossz döntés volt a Lelki Erősséget használni, hiszen alig tudok róla bármit. És nem is az hogy én alig tudok, jóformán senki sem tud róla többet mint amennyit én, szóval lehet kicsit jobban figyelve fogok Berlinbe visszatérni.

- ... Esetleg leköthetnéd a mellkasod, elég feltűnő. - nézett be az új ajtón Transylvania mosolyogva rajtam. 
- Na még az is, elfelejtettem mondani, szoktam én azt egyébként is puszta megszokásból lekötni, hogy van az hogy zavar titeket ígyis? - emeltem fel kicsit a hangomat erre már.
- ... Na, én megoldom neked a hajvágást és nem fogunk beleszólni tovább semmiről, ügyes vagyok ahhoz eléggé hogy ugyanúgy nézzél ki mint előtte. - 
- Az biztos, te méteres hajkoronával születve és éles tárgyakkal jól bánva biztosan ügyes vagy ebben is. - könyökölt az ajtó keretébe Transylvania. - De még előtte, van bárkinek kedve még forralt borhoz? Japan és Vezlania most lehetnek készen vele, és mivel a németek nem kívánták egy bögrével jut mindenki másnak!
- Attól függ, utána elmondjátok hol jár Romania? - tértem vissza a témára.
- Oh, azt valójában most is elmondhatjuk. - motyogta Czech a párnákat rendezve egy helyre az ágyamban.
- Ez igaz... - nézett fel Transylvania a plafonra. - ...Az őszinte ha hogy elment. Megbeszéltük még az este hogy meglátogatja az otthonát, azóta viszont látott pár dolgot a reggel hogy ne akarjon mégse... Tehát röviden mégis elmentünk közösen kísérni, majd összefutottunk Japannal is az úton.

- ... Mindössze ennyi lenne? - furcsálltam a történetük rövidségét.
- Figyelj, örülj hogy mindössze ennyi, te Eurasiával futottál össze úgy hogy vele eltűnt Austria is! - vitatkozott Czech. 
- Igen ez valóban lehet, de annyit halogattátok, hadd várjak el ennél többet! - dőltem hátra az ágyamon Pol mellé.
- Hát, talán nem kell legközelebb érdeklődni ilyenek iránt. - jött be végül a szobámba Transylvania. - De egyébként örülök hogy itt vagy ilyenkor, ne vedd rosszul.
- Persze, hiányzik neked a társaság ilyenkor... - mosolyodtam el. - Ne aggódjatok, nem hagylak titeket unatkozni.
- Láthatóan Eurasia sem. Még fontosabb ezért hogy emlékeztettél. - üllt le ő is az ágy másik felében. - Ezzel viszont megfogtuk most. Fog még látogatni ide, azt garantálom.
- Hm. - hümmögtem csak magamnak. Transylvania tényleg az akinek érdemes tudni mindent. Emlékeznem kell vissza magamnak a részletekre amik még hasznosak lehetnének neki. - Igen, én is mesélek neked amint szól majd Vezlania... 

1995 szó.

Úgy hiszem hogy idén ez lesz az utolsó rész amit feltöltök, nemde?-
(Úgy kérdezem ezt hogy December utolsó napja van-)

Nem számít, tervemben van a következő részek kimenetele, úgyhogy a következő napokban el is kezdem őket-

Ami ezt a részt illeti, az az hogy valószínűleg kicsit értelmezhetetlen, így sajnos nem tudnám annyira jól értékelni-

De majd a jövőév Végzete értékeli később talán mikor kifejtettem jobban a cselekményt, kitudja-

Boldog és szerencsés újévet minden olvasónak, megérdemlitek!

A Nyeh legyen veled!