2.

Sötét volt.

Hiába próbálta meg kideríteni hogy mi van a sötétben, nem jött arra rá.

Bár elég okos lány volt, így még vakon is tudta hogy az aki mereven őt nézi, az nem lehet más mint a fogva tartója.

- Meddig fogják ezt csinálni? - Szólalt meg fáradtan bár inkább csak saját magának. Hangja erőtlen volt és roppant fáradt.

Stila Arthemus már két hete a Diadal fedélzetén volt. Az egyik ütközetben fogta őt el az ellenség, és azóta igyekezett kiszabadulni vagy tervet készíteni de ez nem jött össze egyszer sem. Vékony kezei és lába ki voltak kötve a falhoz így mozogni nem igen tudott, de a Jedi tanítvány nem akarta feladni. Az volt az igazság hogy egyenlőre nem igazán tudta hogy mit akarnak tőle. Többnyire ott volt a cellájában bezárva és gondolkodott.

A Szeparatisták nem nagyon háborgatták őt, mégcsak ki se kérdezték: eddig.

Egy éjszaka alatt kikötözték azonban, elég nagy hirtelenséggel. Tudta hogy készülődnek valamire és azt is hogy egy Erő használó lépett be a helyiségbe.

Két súlyos lépés után azonban az illető megállt s a sötétségből nézett a lányra.

- Érdekes hogy még nem jött érted a mestered. Lehet lemondott rólad. Nem félsz? - Szólalt meg nyugodt hangon hirtelen egy férfi.

- Honnan tudod hogy lemondott rólam. - Válaszolta a lány ugyan olyan nyugodt hanggal. - Bármikor betoppanhat és akkor meg lesztek lepődve.

- Azt nem hinném. - Az alak közelebb lépett, de mégse annyira közel hogy Stila bármit is láthasson az arcából.

- Ugyan miért nem?

- Ez a Diadal. A zászlóshajónk. ide nem lehet csakúgy bejutni. - Folytatta a Stih. - De most én kérdezek.

- Kíváncsi lennék rá hogy egy magad fajtának milyen kérdései lehetnének hozzám. - Sóhajtotta a padawan.

- Sok minden... de a legelsővel kezdem. - Yarrel Alaton közelebb lépett a tizenöt éves lányhoz, és közvetlen közelről vizslatta a lány tekintetét.

Yarrel a huszas évei végén lehetett. Kimondottan sármos vonásai, fekete szemei, kissé hosszabb orra volt. Stila érdekes módon viszont mégsem ijedt meg attól hogy a Sith ilyen közelről kezdte el tanulmányozni őt.

- Te vagy Yarrel... azt mondták bezártak. Hogy szöktél ki? - Kérdezte a tanítvány.

- Könnyedén. A Köztársaság börtönei...ch' gyerekjáték a kijutás. Ráadásul Coruscanton nőttem fel. Meglepődtél, Jedi? - Utolsó szavában gúny volt, erős rosszindulat.

- Lehet hiba volt hagyni téged visszajutni.

- Lehet nem fogtad fel hol vagy. Nem fogott el a félelem hogy senki nem ment meg? Nem látod be hogy amibe hiszel az nem más mint a valóság megtagadása? - Vágta rá hirtelen a férfi élesen.

- Hogy érted? - Yarrel hátrébb lépett majd megválaszolta a kérdést, hangjában jeges gyűlölettel.

- A Jedi tanács. Amiben hisztek, te és a mestered. Miattuk van háború! Erre most rá fogod vágni hogy miattunk van, elvégre mi támadtunk rá a kis Naboo bolygóra. De az amit mindenki elfelejt hogy csak egy kis offenzíva volt. A klón hadsereget ti hoztátok elő. A tanács pedig vak. Vén, begyöpösödött öregek ülnek benne, akik görcsösen ragaszkodnak a régi szabályokhoz.

- Mit akarsz ezzel mondani? - Nézett a férfi szemeibe Stila.

- Hogy felejtsd el őket. - Állta a lány tekintetét Yarrel. - Ők tehetnek minderről, ők az ellenség. Te... azonban... még nagyon fiatal vagy. Érzem az elméden hogy nem félsz, hogy fegyelmezett vagy és erős! Trevier mester csak teletömné a fejed hazugságokkal, de én! ...Én megmutathatnám neked az Erő igazi oldalát. Hogy mi a helyes. - Stila elkomorodott. Úgy érezte nincs igaza Yarrelnek, de mégis, legbelül elgondolkodtatták a mondatok. Abban igaza volt mégis csak a férfinek hogy a tanács pár dolgot talán nem úgy tett mint ahogyan kellett volna.

- A sötét oldalra gondolsz?- Törte meg a csendet. - Azzal hogy az erőszakhoz folyamodunk, már nem leszünk önmagunk. Az Erőt csak mi ismerhetjük nagyon jól, mi tudjuk használni, és ezt jóra kell alkalmaznunk.- Jutottak eszébe Kit szavai.

- A fény! Igen, mert a ti odalotok jobb igaz?  - Yarrel fel és le kezdett el járkálni a szobában lassan és idegesen és a saját gúnyos szavaira haloványan elmosolyodott. - Azt hiszitek hogy nektek van igazatok, hogy mi nem tehetünk jót az emberekkel! - Megállt, aztán erőt vett magán, és érzelmei eltűntek az arcáról.- Te is tudod hogy ez nem igaz... sötét oldal, és a fény... a kettő ugyanazon érem két oldala. Én jártam a fényben, Stila Arthemus. És amit tudok, tudok.... a Jedi tanács pusztulásra van ítéltetve ilyen ostoba vezetőkkel! Gondolod meg ki mellett tartasz ki, de gyorsan. Mert ez a háború nem lesz végleges. Előbb vagy utóbb vége lesz.És amikor vége lesz nem biztos hogy a győztes oldlaon fogsz maradni. - Még egyszer a lány szürke szemeibe nézett, kifejező fekete szemeivel majd kiment. Miután az ajtó becsukódott a háta mögött azonban Stila elgondolkodott. Nem csak azokon amiket a Sith mondott hanem máson is...magán Yarrel-en. Kit soha nem beszélt róla, és ha beszélt akkor is csak pár szót. Most találkozott talán a férfivel először, de már most érezte az Erő rezonanciáját, és tudta róla hogy a Sith végtelenül magányos, és szomorú.

Abban a pillanatban úgy érezte a lány, hogy hiába jön majd érte mentő osztag: ő ott akar maradni, hogy visszahozhassa Yarrelt haza.

Valahogy úgy érezte hogy képes lehet rá.

*

Egész úton azon gondolkodott hogy mi lenne a legjobb.

Skywalkert most nem küldheti egyedül Thoria megmentésére, de Stilát sem hagyhatja cserben.

Az egyetlen tanítványát akiben érzi hogy megbízható Jedi lovag lesz.Nem messze volt az űrkikötő tőlük, de az a kis út is olyan volt mintha egy fél évszázad eltelt volna. A két tábornok közben nem sokat beszélt, bár Kit a nélkül is tudta hogy mi lehet Anakin véleménye a csempészről. A kikötő elég kicsi volt. Alig volt benne pár használható hajó, mert a legtöbbje ezer éves ócskavasnak tűnt.

Középen állt azonban egy csempész hajó, és Anakin ekkor szólalt meg, pont ahogy Kit megjósoltam hogy nem fog tudni lakatot tenni a szájára.

- Én ebbe nem megyek bele. - Kezdett bele szinte azonnal, feszülten. - Mi itt megvárunk Kit. Lehetőleg siessetek. - Tette karba a kezeit. A nő biccenetett. Csupán két katona, Echo és Jesse mentek vele, de ők is lemaradozva.

 A csempész hajó rámpája nyitva volt. Vártak Kit-re.

- Csak lassan, semmi óvatos mozdulat. - Mondta ki halkan a szavakat a nő. Csakúgy mint Skywalker ő sem bízott ezekben a csempészekben, de a szükség miatt mégis be kellett mennie hogy beszélhessen.

- Tristan Beck? Ugye maga az? - Kérdezte.

Először senki nem felelt. Egy hosszú, kínos csend után azonban megint feltette ugyanezen mondatokat.

Megállt a hajó fémes belsejében, és úgy érezte átverték. Annyi év után senkinek sem sikerült, erre ez a csempész megtette ezt, csakígy.

Sóhajtott egyet, s magát kezdte el okolni a butaságért. Lehet Skywalkernek volt igaza - gondolta magában- butaság volt megbíznom egy gondolatban hogy majd egy csempész segíthet.

Eltette az adathordozót és visszafordult. Ám ebben a pillanatban egy férfi állta az útját, fegyverrel a kezében.

- Te vagy a Jedi?! - Förmedt rá. Kit kihátrált. A háta mögött álló két klón pedig azonnal Beckre tartotta a fegyverét. A csempész abban a pillanatban el is dobta a kézijét mintha csak az túltöltődött volna.

Nagyot csattant a földön.

- Elnézést! Hát persze hogy maga Jedi!- Mosolygott a fickó, majd megigazította a sapkáját.

- Tristan Beck vagyok, szolgálatára. - Tisztelgett egyet egy újjal, és a klónokra nézett, azon belül is Jesse páncéljára. Szürke szemei szinte megcsillantak.

- Impozáns! Otthoni gyártmány?

- Köztársasági. - Válaszolta a sisakból a klón, elég színtelen hangon.

- Megfoghatom? - Vágta rá Tristan szinte azonnal.

- Hát ami azt illeti...

- Beck! - Utált közbeszólni, de a nő azonnal megtette mert már most érezte hogy megint egy olyan alakba futott bele aki az idegein táncol. - Sajnálom, hogy közbeszóltam, de sürget az idő.- Mosolygott erőltetetten.

- Jah igen, persze...első a kuncsaft. Miben segíthetek? - A csempész arrébb ment, majd megvakarta a vörös szakállát. - Hova is kellene menni? - Kit vetett egy pillantást Jesse-re, aztán Beckre és sóhajtott egyet fáradtan.

Meg vagyok áldva- Motyogta félhangosan. 

Előre lépett és a mini-kivetítő egységével (ami egy kis szürke eszköz volt) egy csillagtérképet vetített ki.

- Ide kellene menni.- Jelentette ki, amint megjelentek a bolygók és a csillagok a fejük felett a magas helyiségbe. Beck pislogott.

- Drága lesz. - nyelt egyet.

- Megoldom. - Vágta rá egy vállrántással Kit. A két katona ide-oda kapkodta a fejét a szóváltás közben.

- Ez... az ellenséges szektor.

- Igen. A Geonosis előtt.

- De... nagyon drága lesz...

- Mint mondtam.. megoldom. - A férfi sóhajtott egyet.

- Miket kellene szállítani?

- Embereket.