A csata már hosszú ideje tartott... 

Stilát otthon hagyta, mert talán már bizonyította a lány a rátermettségét, ő akkor sem merte elhozni a tanítványt. 

Túl sok lett volna ez neki... túl dúrva és veszélyes... mert a Menori front más volt mint a többi amit a Köztársaság védett. Ez a front vesztésre állt...

Tudták a katonák, tudta Kit, és mindenki más is. Nowetta mester épp előtte hullott el, s mindegyikük ki volt merülve. 

Litham mester és az ezredes azonban nem adta ki a visszavonulási parancsot. Vagy nem akarták, vagy csak egyszerűen féltek a következményektől. 

Napok óta rossz volt a hangulat e miatt, s egyes klón katonák már arra fogadtak, hogy melyikük fog előbb meghalni... morbid játék volt ez, sötét időkben. De Kit másképp látta a helyzetet. 

Ő rá akarta bírni az ezredest hogy adják fel. A nő belátta hogy itt már közel sem arról van szó hogy megnyerik-e a frontot, hanem hogy túl fogják e élni, és ha igen mennyien. 

Aznap pedig úgy érezte elege van. Amióta megszületett Jedinek nevelték, ám a háborús front nem neki való volt. Kit soha nem volt hadvezér, soha nem akart olyan parancsot így hát teljesíteni sem amiben másokat bántania kell majd. 

A droidok egy dolog volt, azonban a Szeparatistáknak nem csak droid hadseregeik, de civilekből szerveződött hadseregük is volt. A nő fáradt volt, kimerült s majdnem remény vesztett. 

Akkor aznap, azonban még nem történt egy támadás sem, s végre visszatért az egyik osztag is... az osztagot vezető igencsak fiatal jedi, Skywalker névre hallgatott, és Kit még soha nem találkozott egészen odáig vele. 

A nő éppen a tábor bejáratánál állt, mikor megérkezett az osztag. Sok sebesültjük volt, és látszódott rajtuk hogy mennyire fáradtak. Utoljára érkezett be Skywalker. 

Levert volt, és egyetlen egy szót sem szólt mikor megpillantotta a nőt. Mintha csak üvegből lett volna, úgy nézett teljesen ridegen keresztül rajta. 

 Fél lábára erősen sántított közben, de Trevier mester volt olyan tapintatos hogy erre rá sem kérdezett.

- Kaput bezárni! - Kiáltotta el magát, mire a hátuk mögött hangosan nyikorogva záródott be a súlyos fém kapu. 

Gondterhelten fonta össze a háta mögött a kezét, s indult el lassan, Anakin háta mögött. 

Csak figyelte ő először, hisz még soha nem találkozott vele, s tartotta a megfelelő három lépés távolságot e miatt: 

A férfi nem sokat ment előre, mire utol érte Rexet. Halkan kezdtek el beszélgetni, mégis minden szavukat lehetett hallani. 

- Rex... Jól van? - Kérdezte a klónt mikor beérte őt. 

- Igen tábornok..csupán kisebb sérülés. - Válaszolta Rex, s hagyta hogy a Jedi megtámaszkodjon a vállában. 

- Akkor jó. Hogyan nyernénk meg ezt a csatát emberek nélkül... - Ekkor majdnem elesett, de Rex megtartotta őt. Kit ekkor vette észre hogy Anakin cseppet sem olyan fitt mint ahogyan mutatja magát. Szín tiszta álca volt minden egyes kis lépésében s mimikájában s rosszabb állapotban volt mint a fáradtság vagy reményvesztettség. 

- Tábornok.... Skywalker tábornok! - csendült fel a klón hangja míg vezetője vissza nem kapta újra az egyensúlyát.  

- Jól vagyok.. jól vagyok... csak a lábam.. semmiség. - Válaszolta a kimerült Jedi. 

- Talán pihennie kellene.. - Mondta ki végül Kit s közelebb lépett. 

- Túlélem. - Csendült a kissé gúnyos válasz. - Nem kell aggódnia. 

- Oh igen.. ? - A nő felhúzta a szemöldökét s nem szólt többet. Anakin egy sóhajjal fordult feléje.

- Oh igen, mester!  Nem is vettem észre hogy.. 

- Hogy nem mutatkoztál be, Skywalker? Hát nem az erősséged ezek szerint a jó modor... bár a nevedet ismertem eddig is, s az arcodat is, azonban a jellemedről ezt nem tudhattam meg.. eddig. 

- Félre értesz.. 

- Talán. Kár magyarázkodni már.! - Megvonta a vállát, s elindult előre.  

- Távolról sem gondoltam ezt...- Csóválta meg egy pillanatra a fejét a férfi, s Kit követésébe kezdett lassan. 

- Mi történt a lábaddal Skywalker?

- Túl sokan vannak odakinn. - Jelent meg egy fintor a fiatalabb Jedi arcán. - Azt hiszem Thirty ezredest már nem fogjuk tudni kimenekíteni. - Jelentette ki, de nem azért mert nem hitt benne, azért mert egyértleműnek találta a dolgot. Túl sokan voltak.. nem volt mit tenni, hiába tett meg mindent. Kevés volt...

- Azt hittem Obi-wan tanítványa ennél majd pozitívabb lesz. - Jegyezte meg élesen a mester. 

- Azt hittem Obi-wan talán majd idejön hogy pozitívabb legyen a hangulat. 

- Más dolga volt...

- Ezért ideküldtek téged helyette, nagy szerencsémre...

- Ez már három napja volt.Nagy nagy szerencsédre. - Kit szemei szinte szikráztak. A keresett Jedi, aki már egy hete eltűnt, az akiért őt ide küldték,  most csakúgy meglett, és mégcsak nem is kedves.

 Ez az ő formája. De a nő nem mutatta ki csalódottságát, inkább csak a csipkelődős humorát. 

- Ha Obi-Want küldték volna ki, te már nem élnél, Skywalker. - Jegyezte meg dallamos hangon. 

- Hát ez meglehet. Meglehet már egyikünk sem élne. - A nő erre vett egy mély lélegzetet, de a férfi leült egy kőre, olyan rá nem jellemző módon.

Kapkodta a levegőt, és kezét a lábára tette ami már csupa vér volt. A látvány nem igazán tetszett Kitnek, s ezért a nő azonnal leguggolt. 

- Hagy nézzem a lábad..ez nem lézer fegyver. Miket használnak ezek? 

- Valamilyen másfajta fegyvert.. - Szisszent szinte azonnal fel. Kit megcsóválta a fejét. 

- Nyugalom Anakin, nem megölni akarlak. - Közben megpróbálta az Erő segítségével a fájdalmat elvenni. Erre nem sok Jedi volt képes, de ő igen. 

- Legalább te nem... elég sokan vannak a bolygón akik egyébként kérdés nélkül megölnének....csak egy szó kéne...

- Főleg a te szavad.... mert tudsz beszélni ugyebár... 

- Csak megmondom a véleményem. 

- Ümm..míly szerencse ez is.  - Óvatosan megfogta Anakin kesztyűs kezét, hogy jobban szemügyre vehesse a robotikus végtag állapotát. Az is elég rossz volt, s a nő hunyorogva és aggódva nézett rá immár. Bármennyire is zavarta a fiú nagyképűsége, azért mégsem akarta hogy meghaljon, éppen itt a semmi közepén. Ahogyan bekötötte a lábát csupa vér lett a keze. 

Csönd volt, csak a lélegzetüket lehetett hallani. 

- Nincs orvosunk... csak pár ápoló. - Szólalt meg kis idő múlva Kit, halkabban. - Műszerészünk sincs... és az erősítés.. nem érkezik.  

- De legyek pozitív. - Mosolygott fájdalmában Anakin.

- Igen, pontosan. Légy pozitív, tanítvány. - Mosolyodott el Kit is, s felállt. Kezét nyújtotta feléje. - Gyere. Nem adhatjuk fel. - A fiatal férfi biccentett, majd belekapaszkodott a kinyújtott kézbe. 

Éppen felállt volna, ment volna tovább, leküzdve a kételyeket s fájdalmat mikor alig észlelhető remegés futott végig rajta s elájult. Kikapcsolt egészen egyszerűen, visszazuhant a földre. 

- Skywalker...! - Trevier utána kapott, és tétlenkedve leült melléje. Olyan erős aggódás fogta el mint amikor előző tanítványa megsérült. - Anakin...! Tanítvány ébredj... ! - Semmi. Mintha hirtelen képszakadás történt volna...A nő kék szemeit folyamatosan rajta cikáztak... nyelt egyet. 

Most mit tegyen? Mit tehetne? Hosszú hosszú pillanatok teltek el, gondolatban már majdnem minden végigfutott az agyán, ám ekkor a fiú felült. Jobbra-balra pillantott, mintha nem is tudná hol van, de aztán vonásai össze rendeződtek s a fejéhez kapott. 

- Anakin... 

- Még soha nem éreztem ilyet.. - Szólalt meg lassan, szinte minden mondatát elég jól artikulálva. - Látomásom volt... mint Yoda mesternek szokott lenni.

- Biztos vagy ebben?  - Kit alig akart hinni a fülének.

Tudta hogy ilyesfajta látomások hirtelen történnek, főleg a nagyon fontosak, azt is tudta hogy az Erő hullámai kiszámíthatatlanok, de ilyet még nem látott. Közelebb hajolt egy kicsit hozzá, mélykék szemei a másik Jedi kékjében tükröződtek vissza. 

- Beszélj... mit láttál tanítvány. 

- Egy várost..falakat... szobrokat.. - Egy pillanatra a tenyerébe temette az arcát. Látni lehetett rajta hogy intenzív volt a látomás, még a fülében viszhangzottak azok amiket hallott. 

- Háború volt...és a falak ledőltek.. De.. én már láttam azt a várost.. öhm... Thoriát...

- Biztos hogy az volt?! - Érkezett Kit egyetlen egy fokkal magasabb hangja. Thoriában született, az az ő városa volt, a galaxis egy olyan helye amire mindig is szeretettel gondolt. 

- Igen, biztos. Már jártunk ott egyszer.... még a háború előtt. De ez most más volt. Romokat láttam. És halált. - Anakin elfordult és lehunyta a szemeit. A mester megfogta a vállát, óvatosan, s gyengéden megszorította. 

- Anakin.. a város. 

- A város... - Kinyitotta a szemeit, mintha csak nem lett volna magánál. 

Szemei előtt még mindig a romok elevenedtek meg, még mindig érezte a rideg szelet, a halál halovány sikolyát. Tisztán látta a bolygót, hogy a Szeparatisták nyertek s ő csak ott állt tehetetlenül.. 

- ...és a bolygó.- Folytatta. Hangja megcsuklott, mintha érzelmei kicsusszantak volna a kontrollja alól, s könnyei utat törtek így maguknak. Nem tudta titkolni, a gondolatok magával szippantották.-  A háború... Thoria.. miattam..elbukott.

*

Kit az űr holotérképét nézegette ahogyan közeledtek a Geonosis rendszere felé. 

Stilára gondolt, hogy hol lehet. Bízott tanítványában, de a saját cselekedeteinek jogosultságában nem igazán. Fájt a szíve Thoriáért. Fülében a fél évvel ezelőtti jóslat csengett. Meg akarta menteni tanítványát, és a bolygóját is.. és kezdte felfogni hogy egyszerre a kettő, nem fog menni. 

Csend volt,a levegő gondterhes,  s a nő már egy ideje kénytelen volt elviselni ahogyan a terem másik végében álló fiatal férfi rosszalló pillantásokat vesz rá. Szinte a háta közepét égette...

 Úgy érezte hogy Anakin legszívesebben visszafordítaná az egész gépet, és máris menne inkább egy új csatába, Thoria felé... de nem. Nem tette mégsem. 

Valamiért mégis ott állt, s Kittel akart tartani, s valamiért csak pár emberével jött a nővel.

 Meg akarta kérdezni ugyan hogy miért, de egyikük sem szólt egyetlen szót sem a másikhoz. 

Kit nem akart vitatkozni, Anakin pedig nem akart beszélgetni.  Aztán végül a férfi a nőhöz lépett s minden makacssága ellenére is, most egész nyugodt volt. 

Terelni akarta a gondolatait Thoriáról, s a jóslatról melyet ő álmodott meg egy fél évvel ezelőtt.

A kör alakú holografikus asztal előtt meg is állt, nem sokkal Kit mellett, s csak figyelte a megjelenített bolygókat. Gondolkodott. Kék szemei megcsillantak a visszaverődő ábrák kereszt tüzében. Lapozott, egy másik csillagtérkép másik bolygóját pillantotta meg, majd beközelített. 

- Thoria. - Suttogta Kit. 

Némán elmélkedtek, de a nő most társára pillantott akiben kicsit többet is látott egy egyszerű Jedinél, hisz a Kiválasztott volt. Ezt még csak mostanában fedezte fel benne. 

Bár soha nem mondta neki, mert Trevier mestert gyakran idegesítette Skywalker, most viszont csak reménykedett abban hogy ha a kiválasztott velük van az csak jó jel lehet. 

Reménykedett abban is hogy a férfi látomása nem válik igazzá, hisz a jövő változhat, mert mozgásban van. 

- Kérdezhetek valamit? - Kérdezte meg végül kissé bátortalanul.

 Habár idő kellett hogy megszólaljon, most mégis megtette. Még mindig úgy emlékezett a Menori csatára mintha tegnap lett volna. 

- Hát persze. - Válaszolta a férfii. Fel sem nézett a bolygóról, Kit pedig átsétált lassan az asztal másik oldalára miközben megszólalt: 

- Miért maradtál velünk? - Állt meg végül. Anakin észrevehetően kerülte a pillantását. 

- Miért ne maradtam volna. - Megvonta a vállát flegmán. 

- Ez nem válasz, tudni akarom. - Kit megtámaszkodott az asztalon kezeivel, s úgy nézett keresztül a holografikus bolygón, Skywalker-re. A férfi sóhajtott, aztán félrebiccentett fejjel végül is a nőre nézett. 

- Nem volt más választásom. A Tanács azt akarja velem gyere Thoriába, és ha egyedül megyek akkor elvesztelek téged. Ez így egyszerűbb volt. Az embereim egy részét pedig oda küldtem.Tartom velük a kapcsolatot. Így itt vagyok itt. És ott is. 

- Hazudsz, más az indok Anakin... mi a valódi indok?! - Egyetlen fokkal vette feljebb a hangját. Hunyorogva fúrta a szemeit a másikéba. Stilával soha nem kellett így beszélnie.. de ez más volt. Szokatlan vibráció volt körülöttük. 

- Ez a valódi indok. - Érkezett a szinte jeges válasz, amitől Kitnek borsózott a háta. 

- Nem, nem ez. Tudom hogy más az, és mi Jedik nem szoktunk hazudni. 

- Nem tudom miről beszélsz. - Megfordult s indult volna el, azonban a nő lekapcsolta a térképet s odaállt hirtelen elé. 

- Dehogynem. Tudod! Csak hazudsz. Stila soha nem hazudott nekem, de te, Anakin Skywalker hazudsz... Miért? 

- Nem hazudok. Ez lehetetlen lenne, nemde? 

- De, de hazudsz ! Mi az igazság? 

- Hogy ÉN tehetek róla!  - Bukott ki a férfiből a hangos válasz. Kit döbbenten állt.

- Tessék? 

- A városod. És a bolygód. Miattam fog elbukni. Ha odamegyek... mindennek vége. 

- Ezt a mesterednek is mondtad? 

- Nem.. ő ezt nem értheti! Trevier mester, hidd el, ő nem olyan ...

- Anakin, a jövő olyan mint a tenger... hullámok tarkítják melyek egyik percről a másikra eltűnnek, majd megint elsöpörnek mindent. Nem tudhatjuk hogy alakul majd, ugyan mi alakítjuk, de biztosat még az Erő segítségével sem tudhatunk. - Kit megfogta Anakin kezét és biccentett. 

- Akkor azt mondod vissza kellett volna mennem? 

- Csak azt mondom, hogy butaság magadat okolnod azért ami még sem történt. - Elengedte a kezét és a szemeibe nézett. - Nyugalom. 

- Nyugodt vagyok. 

- Vettem észre. - Halovány mosoly jelent meg a mester arcán, mikor egy katona lépett be: 

- Trevier tábornok. Megérkeztünk.