1.

Sivatagi homokot hozott a forró szél feléjük.

Keresztül fújta a szűk kis piacteret,majd távozott a másik oldalon. 

Habár a zöldség árusok oldalárólnem sokat lehetett látni egy halovány kék lézer lámpa fénye csillant fel kétszer.

Echo erről már tudta hogy előremehet.

A klón most nem viselte az általában arcát takaró sisakot, de még csak nem is volt páncélban.

Kissé szabadabban érezte magát így,majdnem mintha meztelen lenne a súlyos páncél nélkül.

Azonban ezzel a nagy szabadossággal együtt sem tetszett neki a terv. Előre nézett, mint aki valamin nagyon gondolkodik s szótlanul folytatta az utat előre. Közben azért a szeme sarkából néha-néha bal oldalra nézett, hátha feltűnik a kék fény, vagy maga a fénytulajdonosa. De ez nem történt meg, s Echo egyre feszültebb volt.

Kilépett a piactérről, s folytatta az utat. Nem tetszett neki Lothar. Túlságosan a Tatooine-re emlékeztette. Meleg volt itt is, a nap égette az ember bőrét, és a népek majdnem úgy éltek mint az állatok- bár lehet a kutyáknak jobb dolga volt mint az itt élőknek. Gondolataiban ezen s ezeken gondolkodott el, egy szegény kéregető láttán. Továbbment, ráérős léptekkel, de nem bírta ki hogy ne szólaljon meg a karján lévő rádióba.

-Mikor?

-Mindjárt. - Válaszolta egy női hang. Ez csak még jobban bosszantotta Echot, de ha a tábornoka türelemre inti akkor türelmesnek kell lennie- gondolta. Lassan tovább sétált tehát, pont mint egy átlagos járókelő.

Az egyik sikátornál azonban egy kéz húzta őt be.

-Tábornok! - A kéz tulajdonosa egy magas, szőke hajú nő volt aki most csuklyába burkolózott.

-Minden a terv szerint megy. - Mosolyodott el haloványan Kit Trevier. - Megvannak a koordináták

-Igen. - Biccentette Echo, s egy lapos kis egységet vett elő. - Beck hamarosan itt lesz.

- Az remek, szükségünk lesz rá. - A nő seperc alatt eltette a nadrágja zsebébe az adathordozót majd elindult a sikátorból kifele.

- De tábornok! - Suttogta a klón miközben utána lépett. - Miért szövetkezünk egy csempésszel? Azok mind gaztevők és lefizethetők.

- Épp azért mert lefizethetők. Agyuk éppolyan befolyásolható mint az ítélőképességük. - Válaszolta élesen a Jedi. Echo biccentett elgondolkodva.

- Ahogyan gondolja tábornok. - Lassú léptekkel követte a nőt, így hamarosan beérte őt. Kit közben a házakat tanulmányozta jeges kék szemeivel.

- Ugye tisztában van vele hogy a Szeparatista beszivárgók csakúgy hemzsegnek itt. Még egy két perc és lehet itt is lesznek.

- A legnagyobb mértékben tisztában vagyok vele. - Válaszolta kissé monoton hangon a nő.

- De mégis, miért olyan biztos abban hogy itt lesz a tanítványa?- Folytatta a beszélgetést a férfi. Persze szavaiból lehetett hallani hogy egy cseppet sem kételkedik a nőben, s akár az életét adná ha a Jedi azt kérné tőle. - Már megbocsásson, khm, minden tisztelettel tábornok, de mi van ha már hiába keressük Arthemus parancsnokot. Mi van ha már...

- Nem, nem halt meg. Érzem hogy még életben van. - Vágta rá rögtön Kit, s megint előre indult. - Lehet hogy a Szeparatisták elrabolták őt, de nekik információ kell, nem egy halott Jedi.

- Nos, ebben lehet valami.

- Soha ne feledje százados. Az Erő rezgéseit bárhonnan meg lehet érezni. Még egy olyan embernek is mint maga. Csak figyelni kell rá, s értékelni. - A klón vidáman elmosolyodott erre a kifejezésre és megcsóválta a fejét.

- Egyszer megpróbáltunk egy csoportos meditációt.

- Hümm...és mi lett belőle?

- Úgy emlékszem nap végére erősen berúgtunk, asszonyom. - Kit megállt s sanda tekintettel a férfire pillantott, ebben a pillanatban azonban egy leszálló egység érkezett a távolabbi, bal oldalról elég nagy port verve fel, zajosan.

Nyilvánvalóan Szeparatisták voltak.A gépből szinte azonnal droidok ugrottak ki.

A tábornok aktiválta a kardját, a szél pedig ugyanebben a pillanatban lesöpörte a fejéről a csuklyát. Az eddig rejtőzködő Blackstone osztag szinte egyszerre lépett elő, s a páncélos alakok- Echo kivételével- a házakból mesterlövészekkel becélozták az érkezőket.

- Fedezékbe! - Intette a civileket Kit. Amint kimondta a szavakat a civilek a házakba rohantak, de ugyanebben a pillanatban ki is tört a pánik. Még egy droid szállító szállt le a tér ellenkező oldalán.

- Ez egy csapda! - Kiáltotta el magát a százados.

A Jedi reflexesen hárította a lövedékeket, nem kommentálva a megállapítást,  s közben az éppen mellette álló Echonak szólt.

- Ezek lekövettek minket! - Kiabálta a nő hitetlenkedve.- Semmi nincs a Lotharon, minek jöttek utánunk?

- Az meglehet hogy követtek, asszonyom! - Válaszolta a százados egy karabéllyal a kezében. - Tudja hogy a világért képesek lennének ön után menni. Vehetné bóknak is.

- Engem csak fárasztanak!- A Jedi egy bukfenccel előrébb gurult s az Erő segítségével egy lökettel a falhoz kent két gyalogos droidikát. Azonban azok egyre többen voltak, s még egy egységük landolt, éppen a piactér egyetlen kijárata mögött.

- Egyre többen vannak! - Szólalt fel egy klón.

- Ez nem lesz jó. Túlerőben vannak. Mielőtt oda kell jutnunk a kikötőbe, még mielőtt Beck elszivárogna. Kell nekünk a segítsége! - Válaszolta a Jedi.

- Fedezzük önt asszonyom, utat törünk.

- Abba bele is halhatnak! Épp elég katonát vesztettem már ebben az évben! - Ahogyan kimondta ezeket a szavakat egy klón csapatszállító szállt le.

- Nini a Vörös osztag! - Szólalt fel Echo csodálkozva.

- Mit keresnek itt? - Csendült fel Jesse hangja a rádióban.

- Nem a Coruscant felett kellene lenniük? - E közben a gép ajtaja kinyílt. Fehér alapon világoskék csíkozása volt, pilótája gyorsan ám biztosan tette le a gépet, Kit előtt de jóval messzebb.

A gépből egy csapatnyi katona és egy Jedi lovag ugrott ki, de a nő nem látta kik lehetnek azok.

- Segítsünk nekik! - A pillanatnyi döbbenetből felocsúdva a nő kiáltotta el magát.- Gyerünk! - Szó nélkül, de azonnal, a Blackstone osztag fedezék mögül lőni kezdett. Trevier mester azonban a feléledő homokvihartól nem sokat látott, csak annyit hogy a lovag ügyesen szed le szinte egymaga egy fél osztagnyi droidot.

- Ki lehet ez?- Kérdezte félhangosan a nő, aztán reflexből hátra ugrott. Egy elektrosokkos droid sújtott volna le rá, s lábai mellett nem messze a csapása a földet érte.

A Jedi ezek után elhajolt a következő csapás elől, majd egy pördüléssel lefejezte a támadó gépet.

Abban a pillanatban a  felmentősereg egyik klónja futott oda melléje, miközben a balról érkezőket szedte épp.

- Jól van? - Kérdezte a férfi.

- Igen, igen, köszönöm! De miért jöttek ide? - Válaszolta a nő túlkiabálva a homokvihart és a pisztolyok éles hangját.

- Mert a tanács mindenhol kereste önt de nem válaszolt az adásaikra.

- Mert nem is kaptam adásokat! - Miután kimondta a szavakat a klón hirtelen elkiáltotta magát.

- Skywalker tábornok vigyázzon! - A távolabb álló Jedi egy bukfenccel elugrott, mire egy energiatöltet a földbe csapódott. Villámgyorsan felállt, majd elhajította a kék kardját. A kard kecses ívben elrepült, keresztül szelte a hadi droidot, majd visszatért gazdájához.

Talán ez volt az utolsó, mert több droid nem tűnt fel. A piactér romokban volt talán, de mind megmenekültek. Még a homokvihar is lecsillapodott.

A lovag felegyenesedett, mire a kard visszatért az épp kinyújtott bal kezébe. Aztán megfordult,eltette a kardot.

- Tiszteletem! - Biccentette egy önelégült félmosollyal. Kit karba tette a kezét.

- Nem kértem támogatást. - Búgta villámló tekintettel.

- Nem kértél, de kaptál. - Mosolyogta Anakin Skywalker, olyan tenyérbe mászó hanggal mintha már ő maga megnyerte volna a háborút. A fiatal férfi két fejjel magasabb volt mint Kit. Fekete és sötétbarna ruhákat, magas szárú bőr csizmát hordott. Egy kezét fekete kesztyű takarta, s ugyanazon karján egy vállvédő páncéldarab díszelgett, rajta a Köztársaság fehér-kék címerével. Trevier mester másodpercek alatt végignézett rajta s válaszolt.

- Én egyedül dolgozom a csapatommal, katona.- Hangsúlyozta ki nem tetszését a kevéssé Jedikre jellemző ruházat miatt.

- Hűű... és arra nem gondoltál hogy háború van? Hogy többségben az erő? - Kérdezte a fiatal férfi kissé dühösen. Kit szóhoz sem jutott.

- Hogy mondtad...?

- Tudod te mennyi ideje kerestelek téged és az osztagodat! Szerintem fogalmad sincsen. Még a saját tanítványomat is ott kellett hagynom.... - Kit inkább elfordult és Echo fele lépett vissza, de Anakin folytatta.

- Nem tudom miért ver az ég veled....- Sóhajtotta a nő.

- ...és nem beszélve hogy a fél galaxison át kellett verekednünk magunkat. - Folytatta Skywalker tábornok szakadatlanul. - Rexet majdnem lelőtték, és én is megsértődtem. Utána rájöttünk hogy ide vonultál önkéntes száműzetésbe, de csak nagy nehezen.

- De ugye út közben nem haltál meg? - Félmosolygott kissé cinikusan, teljesen lefáradva Kit.

- Mi?Nem, nem. - Pillantott rá Skywalker tábornok mintha egy soha véget nem érő meséből rángatták volna ki a jelenbe.

- Akkor jó. Nagyon aggódtam volna...

- Skywalker tábornok. - Biccentette Echo köszönésképp. A Jedi viszonyozta a köszönést ugyan úgy. - Trevier mester. Oda kell érnünk a találkozóra.

- Igazad van. Induljunk.

- Várjunk csak... milyen találkozóra? - Szólt kissé értetlenkedve Anakin. Hisz még csak most érkezett s ezek már valamilyen találkozót emlegettek.

- Utol kell érnünk egy csempészt hogy megtalálhassuk Stilát. - Pillantott rá Kit érzelem mentesen.

- Elment az eszed?!- Csattant fel a férfi szinte azonnal. 

- Fékezd magad tábornok....

-  A tanácsnak küldetése van számodra és halaszthatatlanul! Tudod te nagyon jól hogy mást már elküldtek Stiláért! Talán holnapra meg is lesz!  - Érkezett a válasz, mire a nő immáron egész testével odafordult és tekintetét élesen a férfi pillantásába fúrta.

- Talán igen, talán nem. Nem bízom a talán- ba. Ha most nem érem el azt a csempészt, soha nem fogom megtudni hol van a tanítványom és nekem ő fontos, érted?! - Anakin egy pillanatra elgondolkodott. Bal kezét óvatosan a nő vállára tette.

- Tudom hogy mit érzel Kit. De a szülőbolygódról van szó. Thoriát megtámadták a Szeparatisták.