Reggel madár csicsergésre ébredtem. Felültem az ágyban és egy nagyot nyújtózkodtam. Kikeltem az ágyból és az ablakhoz mentem kinézni rajta. Gyönyörűen sütött a nap. Igazi nyári idő volt. Mosolyogva léptem el az ablaktól és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruhámat, ami egy méregzöld trikóból, egy farmer sortból és egy kockás ingből állt, amit a derekamra kötöttem. Nem tettem fel magamra sminket, mert nem szoktam. Ha valakinek nem tetszek úgy, ahogy vagyok akkor máshogy sem akarok tetszeni neki. Mikor kész voltam lementem a konyhába. Elvettem egy pirítóst és kiléptem a házból. Széles mosollyal az arcomon lépkedtem a délelőtti napsütésben. Menet közben elhaladtam az előtt a kávézó előtt ahol tegnap előtt láttam Laurát. Nos, most is ott volt, de egy szőke lány társaságában. Éppen valamin nagyon nevettek amikor a szőke lány felém nézett, Laura pedig követte a tekintetét. Próbáltam elhúzni onnan a csíkot, de késő volt.
- Szia - köszönt Laura.
- Szia - köszöntem félve.
- Hogy vagy? Milyen eddig a város? - érdeklődött, mire ez engem teljesen meglepett.
- Jól és eddig tetszik - válaszoltam óvatosan. Mosolyogva jött felém és ölelésre tárta a karjait. Bizonytalanul figyeltem a lányt.
- Békülni szeretnék veled, Isa - ölelt át, mire esetlenül viszonoztam azt. Kár volt, mert a következő pillanatban valami hideg folyadék borította be a fejem. Ellöktem magam Laurától és hátráltam.
- Naiv vagy, Isabella - mosolyodott el ördögien. Akik látták az egész jelenetet azok nevettek rajtam. Lehunytam a szemeimet és elfutottam onnan a parkba. Ott leültem egy eldugott fához és a térdeimre hajtottam a fejem és elsírtam magam. Hihetetlen, hogy ennyire messzire ment Laura! A saját unokatestvérével!
- Minden rendben? - hallottam egy ismerős hangot. Felnéztem és a tegnapi göndör hajú sráccal találtam szembe magam.
- Hagyj békén. Most egyedül szeretnék lenni - hajtottam vissza a fejem a térdeimre.
- Nekem elmondhatod - guggolt le elém.
- Miért mondjam el egy olyannak, aki más autójával akar menőzni? - kérdeztem a könnyeim mögül.
- Kíváncsi voltam a reakciódra, de elárulod mi a baj? - kérdezte lágyan. Összeszorítottam a számat és belenéztem a szemeibe.
- Az unokatestvérem valamit rám borított és akik látták azok kinevettek - sóhajtottam szomorúan.
- Kicsoda? Beszéljek vele?? - pattant fel, de megráztam a fejem.
- Ne! Mert akkor továbbra is piszkálni fog engem - kértem, mire mély levegőt vett.
- Rendben. Nincs kedved sétálni? - érdeklődött kedvesen.
- Idegenekkel nem sétálhatok, bocsi - kuncogtam.
- És ha elárulom a nevem?
- Akkor talán - néztem fel rá.
- Harry Styles a becsületes nevem - hajolt meg előttem, mire én elnevettem magam. Ezen ő is elmosolyodott. - És a tiéd, szép leányzó? - kérdezte mosolyogva.
- Isabella Turner - mutatkoztam be én is. Harry a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen a földről, én meg elfogadtam. Könnyedén felhúzott a földről, mintha nem lett volna gravitáció.
- Tudok egy szép helyet - nézett le rám, mivel fél fejjel voltam alacsonyabb nála.
- Rendben - bólintottam és követtem őt. Olyan fél órával később egy szép tónál voltunk.
- Nahát! - ámultam a tó láttán.
- Milyen?
- Ez gyönyörű, Harry! - néztem rá. Boldogan elmosolyodott. - Szeretem ezt a helyet. Megnyugtató - mondta le sem véve a tekintetét a helyről. Száz százalékosan egyet értettem vele. Tényleg megnyugtató volt ez a hely.

☀☀☀☀☀

- Hát itt vagy, Izzie! - szólt hirtelen a házam mögül Lola. Upsz, lehet, hogy megfeledkeztem róla.
- Szia, ne haragudj rám csak volt egy kis összetűzésem Laurával és... - nem hagyta, hogy befejezzem, mert közbe szólt. - Nyugi, nincs semmi gond! Egyébként szia Hazz! - köszönt a mellettem álló srácnak.
- Hali, Lola - intett a lila hajú lánynak.
- Figyi, nincs kedved ma nálunk aludni? És akkor holnap megnézhetnénk a június negyedikei tűzijátékot. Na? - nézett rám vidáman Lola.
- Jó, benne vagyok - vigyorogtam boldogan.
- Szuper! Akkor elmegyünk hozzátok - kezdett el rángatni. Harry szórakozottan nézett utánunk.

☀☀☀☀☀

Miután pakoltam pár ruhát átmentünk Loláékhoz. Egész szép házuk van.
- Gyere, fent van a szobám - húzott maga után. A szobájába belépve az volt a legszembetűnőbb, hogy talán a lila a kedvenc színe, mert a falak is lilák voltak.
- Hű, ez aztán szép - néztem szét.
- Köszi - huppant le a babzsák foteljába én pedig az ágyára ültem.
- És mi volt? - kérdezte sejtelmesen.
- Mivel mi volt? - néztem rá értetlenül.
- Tudoooood Hazzával! - vigyorodott el Lola.
- Semmi! Miért mi lett volna? Még csak ma ismertem meg őt - dőltem hanyatt az ágyán.
- Persze, de a lányok többsége már első látásra beleszeretnek.
- De én más vagyok - feleltem, mire egy párna csapódott az arcomnak. Mi a...
- Jól van, ha harc hát legyen harc - kaptam fel egy párnát én is és ezzel kezdetét vette egy jó kis párnacsata.