-Lehívná a kisasszonyt, Mrs. Bell? -kérdezte az idegen nyugodtan. Egy férfi beszélt, de roppant magas volt a hangja. Anya pár másodperccel később kopogott majd bejött.

-Amy eljött az a bizonyos tanár a roxfortból. Flitwick professzor a neve. Lejössz?

-Persze anya! -kiáltottam fel. Leszaladtam a lépcsőn és megláttam a professzort. Az első dolog, ami eszembe jutott az az, hogy alacsony. Nagyon alacsony. Ősz haja volt és sipító hangja. Ezen felül viszont kedvesnek tűnt.

***

A tanár úr elmondta, hogy a roxfort igaz és most, (Ha persze nekünk is megfelel) elmegyünk Londonba, hogy megvegyük a cuccaimat.

-10 Font elég lesz? -kérdezte anya.

-Több mint elegendő asszonyom. Majd az Abszolúton átváltjuk galleonra.

-A galleon a varázslók pénze ugye? -kérdeztem csendesen.

-Jól mondja kisasszony. Jó helye lenne az én házamban -a hollóhátban -jó helye lenne.

-Köszönöm tanár úr.

Ez után elmentünk az Abszolútra Flitwick professzorral. Az utunk először a varázslók bankjába a gringottsba vezetett. Utána megvettük azokat, amik kellettek természetesen a legvégéra hagytam a varázspálcát. Amikor beléptünk a boltba szinte az ereimben éreztem a mágia közelségét. De csalódottan láttam, hogy a boltban mindössze egy pálca árválkodik az egyik selyem párnán.

-Ó, Miss. Bell már vártam. -mondta a sorok közül elő bukkanó idős Úr. -Én Mr. Ollivander vagyok. Jó napot Filius.

-Jó napot! -köszönt vissza a professzor.

-Jó napot! -cincogtam esetlenül.

-Na akkor térjünk is rá a pálca ügyre. -mondta Ollivander és elsétált a két sor közé. Amikor újra felbukkant egy hosszúkás dobozt is hozott magával. Kinyitotta és kivett belőle egy varázspálcát. -fogja meg kérem. bodzafa, egyszarvúszőr. kellemesen rugalmas és igen szeszélyes. -megfogtam, de semmi sem történt. -Mire vár. Suhintson vele! -Észbe kaptam és suhintottam. Három sornyi pálca lerepült a helyéről. -Nem jó, nem jó... -utána még egyet a kezembe nyomott ez sem volt jó. A következőnél még annak a pálcának amit a bejövetelnél láttam annak is betört az üvege. A pálca kigurult fel akartam tenni az asztalra, hogy segítsek, de a varázsló kikapta a kezemből. Aztán mintha meg gondolta magát visszaadta. Abban a pillanatban melegség járt át. Éreztem, ez az igazi. Suhintottam és arany színű szikra eső tört ki belőle.

-Miért is ne... -Motyogta -Kőrisfa, magyar menydörgő pikkely, rugalmas... felettébb rugalmas...

Kifizettük az árét -7 galleon -és utána már indultunk volna vissza amikor elmentünk az állatkereskedés előtt. Mindig szerettem volna egy macskát és maradt még egy kis pénz, amit anya adott arra, hogy vegyek valamit magamnak. A nagyrészét elköltöttem a calamus pennaboltban. Így megkértem Flitwick professzort, hogy hadd menjek be. A professzor persze megengedte. Amikor beléptem egyszerre megtelt a fejem huhogással, nyávogással, brekegéssel és cincogással. Hát persze. Mit is várhattam volna amikor úgy döntöttem, hogy belépek a mágikus menazsériába. Ám amikor körül néztem volna valami hozzábújt a lábamhoz. Amikor lenéztem megláttam egy pici szőrös macskát a lábam mellett. Olyan volt mint aki fél valamitől.

-Jaj, elnézést kisasszony! -mondta az eladónő felém szaladva. -Folyton megszökik.

-Ó, semmi baj. -mondtam és felvettem az állatot, hogy oda adjam az eladónak, akit a címke szerint Mary-nek hívtak. Átvette őt és elindult vissza, a megüresedett ketrechez.

-Várjon! -kiáltottam mire megfordult. -Megvenném.

_-_*-_*-_*-_

Pár perccel később az új kiscicám ketrecével a kezemben boldog vigyorral az arcomon sétáltam át a foltozott üst nevű kocsmába vezető átjárón.

Sziasztok kedves olvasóim! Ha úgy érzitek rövid lett nyugodtan írjátok meg kommentben:)              De egyébként úgy tervezem inkább több rövid résszel folytatom. (Nem sokkal rövidebb inkább ilyen hosszúságura terveztem.)