Figyelem! Ez a fejezet nem lesz hosszú csak kellett valami, hogy átvezessem a dolgot. Nem muszáj megnézni nem feltétlen fog kötődni a sztorihoz de lesznek benne kis elejtett infók amiket, ha már végig olvastad a könyvet talán észre vehetsz. Hogyha észrevettél dolgokat, nyugodtan írd meg privátban, ha van kedved ❤❤❤💕💕

A következő napok nyugodtan teltek, és a Hollóhát torony hirdetőtáblájára az éjszaka felkerült egy pergamen amin azt írták, hogy az elsőéveseknek jövő héttől megkezdődnek a repüléstan órák Madam Hooch-al. Az is kiderült, hogy minden hétfőn és csütörtökön lesz a hollóhátasoknak, és a a Griffendélesekkel leszünk össze vonva. Reggelinél megkérdeztem a tekergőket, hogy látták e a lapot mire hevesen bólogattak, és James hosszú monológba kezdett a kviddicsről. Sajnos ez a hét nem akart olyan gyorsan elszaladni mint az előző és várni kellett. Sokat. És egyik reggelen mikor szokás szerint Naty felébresztett arra gondoltam hogy most tuti nem kelek fel, és hogy már megint hétfő van. Aztán rájöttem hogy hétfő? Ezt a napot vártam egy élete! Tuti felkelek! Felpattantam és gyorsan öltözködni kezdtem. Magamra rángattam egy régi pólót, valami bő, szaggatott farmert és végül felkaptam a kék tornacipőmet. Felkaptam egy kapucnis pulcsit, berohantam a fürdőszobába fogat mostam, megfésülködtem a hajamat pedig egy laza kontyba tettem a fejem tetején. Aztán az évfolyam társaim furcsálló tekinteteitől kísérve kiszaladtam a folyosóra. A nagy rohanásban csak másodszorra sikerült megtalálnom a nagytermet ahol pedig rögtön a Griffendél asztalához siettem és le is ültem Molly és Ed közé. Az ikrek mint mindig nagyon jól néztek így ki egymás mellett, Molly haja magas copfba volt fogva egy fekete Rock póló és egy szintén fekete farmer volt rajta amik a szó szoros értelmében ugyanúgy nézett ki mint ami Ed-en és Mallory-n volt. Gyorsan befaltam egy pirítóst és mielőtt Molly bármit kérdezhetett volna átváltoztatástanra. Az jól ment most is nekem sikerült először a gyufát tűvé változtatni, de nem nagyon érdekelt hány ponttal jutalmazta ezért McGalagony a Hollóhátat. Ezután túléltem egy dupla bájitaltant Lumpscluck -al. Aztán a megbeszélt időpontban megálltam a kövér dáma előtt és vártam a szokásos öt perc leteltére ami a fiúk késését jelzi. Amikor letelt az öt perc kinyílt a portré lyuk és kijöttek rajta a tekergők. Sirius durcásan, James boldogan, Peter álmosan Remus pedig mérgesen hisz' mindig a többiek miatt késik ő is.  Aztán együtt elindultunk a parkba. Egész úton beszélgettünk a kviddicsről, de Sirius meg se szólalt. Amióta haza értünk Roxmortsból alig lehetett hallani. Sőt, igazából már amikor Roxmortsban voltunk akkor is ilyen volt, aztán rájöttem: Biztos megbántottam amikor arról próbáltuk lebeszélni őket hogy velünk jöjjenek. Hogy is volt? Valahogy Sirius azt mondta hogy majd pont Voni fog megvédeni, én pedig mit is válaszoltam? Talán csak egy igent? Nem hiszem, biztos vissza szóltam valamit, azt hiszem úgy volt, hogy... Inkább ő mint te! -?, Igen ez, elég bántó lehetett úgyhogy azt gondoltam beszélnünk kéne. Hátra maradtam a többiektől és odaléptem Sirius-hoz. 

-Baj van? 

-Nem dehogy! -mondta és egy mű mosolyt erőltetett az arcára.

-Figyelj, én sajnálom, fel se fogtam milyen bántó lehetett amit mondtam, de nézd, fáradt voltam, aggódtam és féltem. Nem nagyon fogtam fel amit mondtam.

-Nem baj. Csak nekem is elég nehéz mostanában, látom hogy James valamit nem mond el és, hogy mintha Remus is titkolna valamit, minden hónapban egyszer eltűnik és ez, -mondta miközben a hajába túrt -Roppant idegesítő. Régen mindent elmondtunk egymásnak és most valahogy minden más.

-És, biztos vagy benne, hogy ők nem érzik ezt veled szemben? Biztos, hogy te mindent elmondasz nekik? -ezzel a mondattal hagytam ott és álltam be a többi hollóhátas közé. 

-Jól van gyerekek! Én Madam Hooch vagyok! Mindenki álljon egy seprű mellé nyújtsa ki a kezét és jól érthetően mondja azt, hogy FEL! 

-FEL! -Kiáltottuk egyszerre és valakiknek (mint például James és Sirius) rögtön a kezébe ugrott vagy repült a seprű, de a mellettem álló Zoey-nak csak átfordult a másik irányba, a kis Peter-nek meg meg se mozdult. Nekem furcsa mód rögtön a kezembe repült úgy mint James-nek aki elmondása szerint már több mint 6 éve kviddicsezik. 

-Most mindenki üljön fel a seprűjére és amikor bele fújok a sípomba rugaszkodjanak el a földtől, majd enyhén előre dőlve szálljanak le. 

-Igenis Madam Hooch! -kántálta egyszerre a csoport. Mindenki felszált a seprűjére és elrugaszkodtunk. Csodálatos érzés volt! Mikor a tanárnő megint bele fújt a sípjába előre dőltem és a seprű leszállt. Ám a kábulatból egyszerre rémült vinnyogás szakított ki. Peter nem tudott leszállni és egyre csak emelkedett. Aztán amikor Madam Hooch ráparancsolt hogy jöjjön le annyira megijedt, hogy lefordult a seprűjéről és egyenesen a csuklójára esett.

-Jól van emberek! Én felkísérem Pettigrew-t a gyengélkedőre. Addig viszont senki se merjen repülni, mert az az iskolából is repülni fog, mielőtt még annyit mondhatna Kviddics. -Azzal elsietett Peter-el. Szegény Peter egész éjszaka a gyengélkedőn volt és hallottam egy olyan pletykát, hogy Jamest és Siriust nem engedték be ezért össze ütköztek és agyrázkódásuk is lett, csak hogy bemehessenek... 

Ennyi is volt, remélem azért tetszett💕💕💕

-Puszi: Amy💕🏐💕