Február 10.

Mikor reggel felébredtem nagyon (még a szokottnál is) fáradtnak éreztem magam. De aztán eszembe jutott valami:

-ma van a szülinapom! -kiáltottam hangosan. Mire lementem már mindenki az asztalnál ült. Hát persze én keltem utoljára. De ezt most figyelmen kívül hagytam mert megláttam az ajándékokat. Oda szaladtam és sorra elkezdtem kinyitni őket. Csodálatosnak találtam mind, de legjobban mégis a levél érdekelt. De persze direkt a végére hagytam. Amikor már mindent végig nyitogattam megfogtam a levelet és oda ültem az asztalhoz.

-Az meg micsoda? -kérdezte Anya. anya az egyik korcsolyapályán tanít műkorcsolyát gyerekeknek. Én magam is előbb tudtam korcsolyázni, mint beszélni. Imádom a havat és mindent, ami vele jár.

-Hát nem tőletek van? -mondtam meglepve. Az iskolában nem nagyon voltak barátaim mást pedig nem ismertem. Óvatosan megfordítottam a levelet, hogy megnézzem biztos nekem küldték-e. De nem. Nagyon furcsa címzése volt zöld tintával írták és ez volt ráírva „Amelia Maddyson Bell a lépcső melletti szoba lakója részére" Kinyitottam tényleg nekem szólt:

Tisztelt A. M. Bell kisasszony.

Örömmel értesítjük, hogy

felvételt nyert a

roxfort boszorkány és

varázsló képző szakiskolába.

Legkésőbb július 31.-ig küldjön

baglyot nekünk.

Üdvözlettel:

Minerva McGalagony prof. és igazgatóhelyettes.

-hogy hova vettek fel? -kérdeztem teljesen hülyén. -és mi az, hogy küldjön baglyot? Úristen boszorkány és varázsló képző szakiskola?

-Azt hiszem az lesz a legjobb, ha várunk a cuccokat is megkell vennünk, de nem tudjuk hol kéne. Valószínűlegfog jönni valami tanár, akivel majd megbeszéljük. Így jó lesz? -mondta anya a pillanat megmentője.

-Persze! -válaszoltam vidáman. Miután megreggeliztünk felszaladtam a szobámba, hogy nézegessem egy kicsit a levelem. Talán csak gonosz tréfa? Vagy egy félreértés? Nem tudtam eldönteni. De annyi biztos volt, hogy csodás volna, ha igaz lenne, de nem sokáig gondolkodtam mert hamarosan elnyomott az álom.

#~˘~°~#

Másnap semmi érdekes nem történt csak annyi amennyi szokott. Amikor egy hét múlva még mindig semmi nem történt már-már alig hittem abban, hogy lehetséges volna az, amit a levélben írtak. Éreztem, hogy ez az egész csak kitaláció egy mese... De ekkor beszéd foszlányok ütötték meg a fülemet:

-Aha értem. -mondta anya. -Szóval tényleg létezik a roxfort és a lányom tényleg boszorkány. -Anya hangjában kicsi félelem csengett...

Talán egy kicsit rövid lett, de, ha tetszett nagyon várom a kommenteket, vote-okat.