13. nap - Rossz idő

Álmodnék

Álmodnék, ha tudnék.
Egyre feljebb jutnék.
Gátat nem szabnék.
Végül a mélybe jutnék.

A sors, mely, habár az enyém,
eddig még nem irányíthattam.
Hac, csalódás és minden más.
Lehet, hogy én voltam a hibás?

A vézet árnyéka rámvetül.
Előle senki sem menekül.
Hiába vágytam egy jobb életre.
Az ég ezt mégsem így rendelte.

Ő, kiért az első pillanattól
feláldoztam volna mindent.
Elvesztésekor üres lett valami
itt bent.
Én lent, te pedig ott fent.
Így ki lesz az, aki megment?

Itt hagytál, pedig azt ígértük
örökké tart majd.
Más keresztje,
melyet az enyémmé tettem.
Hatalmas árat fizetve
revansot vettem.
Mivel nem vagyitt
ismét keresem a bajt.

Bosszú,
amely mindig is több volt annál.
Szívem hívó szava,
melyet végül meghallottál.
Minden percben
csak téged láttalak.
Ha kellett bármedig vártalak
és foglak is még.
Nem lesz olyan, kit hozzád hasonlóan szerethetnék.

Mertem nagyot álmodni
de felébredtem.
Bosszút akartam álni
és áldozattá lettem.

Az ellenségbe
nem lett volna szabad
beleszeretnem.
Mégis melletted felszabadultan
önmagam lehettem.
Sötét íriszeiden keresztül
a lelkedbe láttam.
Egy lány, aki erős, tiszta,
de koránt sem hibátlan.

Tökéletes nincsen,
nekem kégis te maradsz
a legnagyobb kincsem.
A rossz idő egyszer elvonul
az én belsőm viszont
örök sötétségbe borul.

Viharfelhők gyülekeznek.
Esőcseppek
vagy inkább sós könnyek?
Víz, mely életet ad és vesz is el.
Út melyen ha nem is akarsz,
járni kell.
Talán egy másik életben
lesz kettőnk számára hely.

Íme ez lenne a következő vers, mely még csak nem is az én szemszögemből íródott.😉
Várom a véleményeteket!