11. nap - Ítélet

Nem fogsz sírni látni

Annyiszor úsztam már könnyeim tengerében
Többször bújtam már el a sós cseppek rejtekében
Volt, amikor úgy éreztem megfulladok,
de arról, ami fáj nem szólhatok.

Azt gondoltam ennek a szenvedésnek sosem lesz vége.
Semmi sincs, mi megakadályozná, hogy lesüllyedjek a mélybe.
Lassanként a habok maguk alá temettek.
Sose feledd, hogy velem ezt te tetted meg!

Eddig nem mutattam ki azt, ami fáj.
Abban a hitben éltem, hogy egy szebb jövő rám is vár.
Mostanra viszont nem maradt más csak az űr, amit hagytál.
Ez a sebb száz meg száz helyről vérzik már.

Azt ígérted örökké velem leszel, hogy soha nem hagysz el.
Te tudtál az az egy lenni,
ki csupán egyetlen mosollyal
az égbe tudott emelni.
Azomban valahányszor megbántottál
úgy ereztem szívem egy darabja hiányzik már.

Túl jó voltál a búcsúzásban.
Tapasztalt a szakításban.
Mondhatnám, hogy előre láttam.
Eljött az, mit legkevésbé sem vártam.
Tudtam, hogy még mindig úgy szeretsz, ahogy én téged.
Éppen ezért próbáltam rájönni, miért vetettél ennék véget.

A sors hiába akar minket külön látni.
Soha sem fogunk örökké elválni.
Mégis így hagysz el.
Vissza sem nézel.
A szerelm, melyet írántad érzek lesz az, mit magaddal viszel.

Egy a sok közül kinek nem engedtem, hogy sírni lásson.
Olyan ember vagyok, ki habár gyenge nem hagyja, hogy annak látszon.
Ismét a saját utamon járok.
Te vagy a srác,  kinek visszatértére, ha kell örökké várok.

Akár csak egy ítélet, megpecsételi a sorsod.
Kapcsolat, melynek nyomait egy életen át magadon hordod.
A személy, kit sosem felejtesz,
szerelemből mégis elengedsz.

Ítt is van a következő vers. Tudom, hogy jelentős csúszásban vagyok, de egyszerűen nincs időm írni.

Várom a véleményeteket! Kérlek írjátok meg, hogy eddig melyik vers tetszett a legjobban. Valamint azt is, hogy a következő ismét legyen-e szomorú vagy próbálkozzak valami vidámabbal!