9. nap - Futás

Utolsó lépések

Mint egy maratoni futás
olyan ez a szerelem is
nem más.
Egyeseknek temérdek izzadság.
Nekem viszont könnyek
és a fájó igazság.

Mindig könnyebb az elején.
Akkor még rózsaszín köd
borított mindent.
Azt hittük nincs, mi túlmutat
szívünk erején.
De távozásodkor
eltörött bennem valami itt bent.

Az első találkozásunkkor
rabul ejtettél.
Ahogy én téged,
engem te is úgy szerettél.
Ő a Nap, jómagam pedig a Hold.
Nem összeillő, de kiváló páros volt.

Még mindig emlékszem rá,
hogyan csókoltál.
De egy hideg téli estén elhagytál.
Felnézek az égre, fohászkodom
érte.
Csupán azt kívánom, hogy
ne menj el, még ne!

Mi lesz így velem?
Magaddal vitted azt,
amim csak volt énnekem.
Hasztalan
a horizontot kémlelem.
Már csupán
annyit tudok kérdezni, hogy miért tetted ezt velem?

Az utolsó lépések a cél előtt.
Amit hosszú évekig építettünk
rombadőlt.
Mozdulatlan, élettelen tested.
A perc, mikor megkérdeztem
miért kellett pont őt elvenned.

Tény, hogy megkésve de itt is lenne a következő vers. Továbbra is várom a véleményeteket!☺