Eljött a másnap,nem akartam suliba menni de végül nagy nehezen elindultam.Mikor bementem az osztályba már mindenki ott volt.Erik a széken ült és a lába a padon volt.Mikor leakartam ülni Erik nem engedte hogy leüljek:
-Leakarsz ülni?!-gúnyolódott velem
Nem szóltam hozzá,inkább addig ott álltam az osztály közepén és vártam hogy mikor jön már végre a tanár.Mikor megjött elkezdett Erikre veszekedni hogy miért nem hagy engem leülni,de végül leültem.Hamar eltelt a fizika óra és amikor kicsengettek mindenki kiment,csak én voltam egyedül,egyrészt boldog voltam mert legalább nem gúnyolódnak rajtam,másrészt szomorú voltam,mert nem volt egy barátom se.Mikor kiakartam menni az ajtón Erikkel épp szembe mentem:
-Hová sietsz?!-mondta
Megvártam amíg bejön az osztályba és mikor már épp kiléptem volna az ajtón Erik visszahúzott és elkezdett fogdosni:
-Hagyjál!-ordítottam rá
Ekkor hallottam hogy épp jön egy tanár és szerencsére bejött az osztályba:
-Van valami probléma Emilia?-kérdezte a történelem tanár.
-Ö..öö nincs-mondtam akadozva.
Mikor a tanár kiment Erik odanyomott a falhoz és megszorította a nyakam:
-Máskor nem úszod meg ennyivel!-suttogta a fülembe és ellököt.
Nem értem hogy miért utálnak ennyire,és most hogy Erik kiment gondoltam hogy én is kimegyek innen a faszba.
-Emilia!-kiáltott utánam az egyik tanár.
-Tessék?-kérdeztem
-Ezt bevinnéd a 10B osztályba?-mondta és belenyomott a kezembe egy oszt.főnöki naplót.Mikor bevittem láttam hogy Erik ott ül a többi fiúval.Nagyon féltem bemenni,de gyorsan bementem és letettem a naplót az asztalra.Amikor kifele indultam Erik és a fiúk elém álltak.
-Hová ilyen sietősen?!-kérdezték.
Nem tudtam hogy mit tegyek mert nagyon féltem.Kimenni nem tudtam mert elém álltak,és már csak azt mondogattam magamba hogy ,,bátor vagy,fuss nekik'' mint egy idióta.Erik odajött és elkezdett fogdosni,én hiába rángatóztam nem tudtam megmoccani:
-Gyertek fiúk játtszunk vele!-mondta Erik gúnyos mosolyal az arcán.Ekkor egy fiú,akit Bencének hívtak azt mondta nekik:
-Inkább hagyjátok,ebből még baj lehet!-mondta Bence a fiúknak
-Mivan Bencus ne talán félsz??-vágta Erik a fejéhez.
Láttam Bencén hogy ő nem olyan mint ők.Végre becsengettek,és kitudtam onnan menni.Mikor bementem az osztályba láttam hogy az előttem ülő lány Ketrin és Erik csókolózik.Rámjött a hányinger.Mikor leültem láttam hogy a füzetem összevan tépve.Tudtam hogy Erik volt.Nagyon ideges lettem és már nem bírtam ezt tovább.Lelöktem a székről és ököllel elkezdtem ütni az arcát,ő ekkor megfordult és elkezdett folytogatni és ütni.A testem és a kezeim már kékes-zöldesek voltak,és megse bírtam moccani.Sírva feküdtem a földön.Épp az utolsó órán történt ez a dolog,és épp hazaengedtek minket.Egyedül maradtam és még mindig a földön feküdtem.Lassan felálltam de mindenem fájt,és alig birtam kimenni a suliból.Mikor hazaértem felmentem a szobámba és kulcsra zártam az ajtót, és ordítva belebújtam a párnámba.Egy fél óra múlva anya megérkezett.Féltem hogy megfogja láttni a sebeim,ezért inkább bementem a fürdőszobámba,hogy anya azt gondolja hogy fürdök.
-Emilia!Gyere vacsorázni!-kiáltotta anya.
-Épp fürdök anya!Később eszek!-kiáltottam.
Mikor már anya aludt bementem a szobámba és elkezdtem kenegetni a sebeimet.Iszonyatosan fájt.Szerencsére holnap szombat-mondogattam magamba.