Elaludtam, azt hiszem. De aztán fel is ébredtem egy lágy érintésre, ám amint felnyitottam szemeim senki nem volt itt. Sőt. Furcsa volt a hely, nem hasonlított Jackson szobályához, szürkés fehéres füst vett körbe ami csak akkor oszlott kicsit mikor megpróbáltam a felkeléssel. Ahogy egyenesedtem frl úgy vált kissé láthatóvá környezetem. Olyan tiszta volt minden s finom virág illat lengett körbe.
- Drága kisfiam... - hallottam anyám hangját valahonnét. Forgattam fejem, de nem láttam őt sehol.
- Anyám... - s ahogy elhagyta egy könnycsepp szemeim egy halovány alak jelent meg a távolban. Könnyeim úgy szaporodtak el ahogy az alak egyre közelebb ért s egyre többet láttam belőle - Édesanyám... - nem foglalkozva semmivel futottam hozzá s öleltem őt magamhoz.
- Drága egyetlen kisfiam - simította fejem melyre puszit is adott - igazán fess fiatalemberré cseperedtél. - el is tolt kissé, hogy arcom foghassa s szemeimbe nézhessen. Úgy mosolygott ahogy mindig és ez engem megnyugtatott. - Nem maradhatsz velem sokáig gyermekem.
- De miért anyám? Végre békében élhetnénk. - könnyeztem.
- Neked még dolgod van kincsem, s úgy láttam valakinek még szüksége van rád. - olyan nyugodt volt, én meg csak pityeregtem - Az a fiatalember képes lesz arra amire én nem fiam. - arcom simította - Ő meg tud téged védeni.
- De anyám... - egy pillanat volt csupán míg megérintettem arcomon lévő kezét ő máris hslványodni kezdett.
- Vigyázni fogok rád én is fentről és fiam... - utoljára még homlokon csókolt - áldásom adom rátok. - alakja ahogy jött úgy tűnt el.
- Édesanyám... - hunytam le szemeim s engedtem el további könnyeim melyekkel fájdalom is járt. Eszembe jutott, bevillant, hogy mi történt s így a fájdalom is hihetetlen erővel csapott le rám. - Jackson...
Idegen hangok, idegen szscsk melyek eljutottak hozzám s kezek melyek érintettek fájdalmat okoztak. Ám volt egy érintés mely kitűnt a többi közül. Eme érintés lágy volt, szinte légies. Szemeimből, melyeket próbáltam felnyitni, lefolyt ismét egy-egy könnycsepp.
- Napsugár.. - olyan közelről hallom - kérlek ne hagyj itt engem.. - érezni vélem lehelletét arcomon, melyet szinte felperzsel érintésével. Szemeim ahogy sikerült felnyitni őt pillantottam meg. Homloka az enyémnek volt döntve. Hogy honnan volt erőm nem tudom, de felemeltem kezem s megérintettem arcát. Ekkor vettem csak észre, hogy szemei csukva voltak, ám érintésemre kinyitotta őket. Szemeiben döbbenet látszott, féltés, majd könnyek s egy csepp mosoly.
- Jackson... - hangom halk volt. Szerettem volna tudatni vele, hogy sajnálom ami történt. De nem hagyott szóhoz jutni azzal, hogy ajkait ajkaimhoz érintette. Olyan új érzéseket keltett életre ezzel melyektől kissé megremegtem. Ő csak ölelt közben, megemelkedett s húzott is magával.
- Esküszöm ezentúl jobban fogok rád vigyázni.. - vált el egy pár pillanatig ajkaimtól, rám is mosolygott s arcom is érintette - a tulajdon életemnél is jobban. - ölelt már csak, újra.
Hosszú percekig csak ölelt engem. Akkor sem akart elengedni mikor valaki a szobába lépett.
- Fiam, elég lesz. Engedd el szegényt mielőtt megfolytod. - egy nő volt, az a nő akit azelőtt láttam mielőtt Jackson-al a kertbe indultunk volna - Engedd, hogy az orvos megvizsgálja, utána annyit lehetsz vele amennyit szeretnél. - olyan kedvesnek tűnik. Emlékeztet édesanyámra.
- Hát jó. - nagyon úgy tűnt nem akar engem elereszteni, de a hölgy kérésére megtette.
Ezután hagytak magamra mindketten. Helyüket egy idősebb nő váltotta fel másik kettővel. Egy szót nem értettem abból amit mondtak, de utana valahogy mégis. Kedvesek voltak, óvatosak én mégis kellemetlenül éreztem magam. Elmondták mi történt, hogy én majdnem három hétig aludtam. El sem akartam hinni, de sajnos igaz volt. Ahogy az is, hogy a méreg ami a nyílvesszőn volt, az okozta majdnem a halálom. Akaratunkon kívül biztos, de azt is elárulták, hogy az elkövetőket kivégezték. El sem tudják képzelni mennyire megleptek.
Ám ami nagyobb meglepetést okozott az az volt mikor az orvos után szolgálók jöttek, lefürdettek engem s fel is öltöztettek. Kissé kellemetlen volt az egész, még úgy is hogy tudom az egész nem ment volna egyedül. A végére úgy éreztem magam mint egy kiváltságos valaki, mintha csak én is csak egy lennék az itteniek közül. A ruha melyet rám adtak arany színben pompázott, a szegélye s az övé fekete volt, ahogy az a szalag is mely fonott hajam összefogta. Csupán egy pillanatra hagytak egyedül miután végeztek. Ebben a pillanatban tért vissza hozzám Jackson. Zavarba is hozott ahogy végig nézett rajtam.
- Mutatni szeretnék neked valamit napsugaram. - odajött, végig simított karomon majd megfogta kezem - Velem tartasz? - bólintottam csak, hisz oly zavarban voltam, hogy szólni sem tudtam. Elmosolyodott, homlokon is csókolt, aztán szépen kivezetett a szobából, aztán lassan ki a palotából is. A kerten át újabb épületbe, majd aztán újabb kertbe illetve udvarra értünk. Mondania sem kellett hova hozott, rájöttem abból ahogy megláttam a ketreceket.
- Nos, itt lennénk. - állt meg, aztán intett valakinek aki egy embert húzott elő s lökött lábaim elé - Őt meghagytam neked napsugaram. Te dönthetsz a büntetéséről. - nem igazán értettem a dolgot, de rögtön megértettem ahogy az az ember felemelte fejét. Az egyik bátyám volt az Mark. Felsikoltottam ahogy megláttam őt, sőt, le is térdeltem hozzá. Olyan megtört volt a tekintete ahogy még sosem láttam.
- Csak... Csak vess véget az életemnek... - mondta olyan hangon, hogy a szívem belesajdult.
- Jackson... - néztem is fel rá - kérlek mentsd meg őt. - kibuggyant egy könnycsepp mely végig folyt arcomon - Akármit is tett, nem érdekel, ő a testvérem, a bátyám. Kérlek...
- Rendben napsugaram, csakis érted megteszem. - újra intett mire katonák jöttek akik felvették a bátyám s magukkal vitték. Én eztán bújtam Jackson-hoz, szorosan s ezerszer is megköszöntem, hálát adtam neki amiért hagyja élni a bátyám. Nevezhetne bárki bolondnak, hogy nem akartam a bátyám halálát azért amit elkövetett ellenem s más ellen. De én akkor sem tudnám bántani, mert akármit is tett ő mégiscsak a testvérem. - Tudtam, hogy így fogsz dönteni. Te túl jó vagy ahhoz hogy mások kárát akard. - tolt el kissé, hogy fejem felemelhesse s szemeimbe nézhessen - Éppen ezért leszel te a tökéletes hitves számomra. - míg én mélységesen elpirultam ő elmosolyodott csak s arcom simította.