Amikor beléptünk az ajtón, én egy pillanatra megtorpantam. Üvöltött a zene, a levegőben alkohol és cukor szaga terjengett és a tömegtől lépni sem lehetett. Sosem vonzott ez a világ. Amennyire introvertált vagyok, nekem inkább egy eldugott kis ház való, rengeteg könyvvel és filmmel. Egyébként is amióta megpillantottuk a kaszinó ajtaja fölött a hely nevét, azóta rossz érzésem van. Valahonnan ismerős ez az egész. Vagy lehet, hogy csak azért érzem magam ilyen furán mert nem bírom a tömeget. Nem tudom, mindenesetre követtem a többieket. Ránéztem a csapat többi tagjára. Látszott, hogy őket sem vonzotta annyira ennek a helynek a szelleme, de muszáj volt valahol szállást találnunk és, ha tetszik, ha nem, ez volt az egyetlen választásunk.
- Üdvözlöm önöket a Lótusz Kaszinóban.- mondta a recepciós túlbuzgó hangon.
- Van szabad szobájuk?- nézett rá Raven.
- Természetesen. Hányat számoljak?- kérdezte.
- 1 elég.- mondtam egy gyors felszámolás után. Hát igen, nem sok pénzünk maradt a legutóbbi pestisszellemes incidens után.
- Rendben, azonnal igénybe is vehetik. A kaszinó felett található a hotel, míg a kaszinó alatt az étterem rész.- mondja, majd egy prospektus nyom Abi kezébe.- Hány napig maradnának?- kérdezte, közben buzgón írt valamit az, egy kaszinó címerével díszített füzetbe.
- Holnap reggel megyünk. Hánykor kell elhagynunk a szobákat?- kérdeztem.
- Amikor eltudják.- mondta majd mosolyra húzta a száját. Kirázott a hideg attól a mosolytól. Gyorsan elkaptam a fejemet és inkább a prospektusra szenteltem a figyelmemet.
Miután fizettünk elindultunk át a tömegen megkeresni a szobáinkat. Menet közbe vagy százszor jöttek belém és vagy ötször löktek fel. Szuper.
- Üdvözlöm önöket a Lótusz Kaszinóban.- jött oda hozzánk egy fekete szmokingot viselő férfi kezében egy tálcával, rajta csupa lótuszvirág alakú sütemény.
- Megkínálhatom önöket ezzel a házi édességgel?- kérdezte túlbuzgó hangon.
-Úgy tűnik ezen a helyen minden ember egy nyálgép.- súgta oda nekem Raven rosszmájúan. Úgy látszik neki is feltűnt.
- Ez a szakácsaink specialitása. Látom hosszú utat tettek meg és biztosan nagyon fáradtak, kóstolják meg, nem fogják megbánni.- mondta majd felénk tartotta a tálat.
- Szuper, ide vele!- nézett rá Mike.
- Jöhet egy nekem is! - lelkesedett fel Jack is.
- Végülis...- ment bele Abi majd levett egyet a tálról és beleharapott.
-Hmm. Grace ez isteni. Ó Héphaisztosz kalapácsára ez fantasztikus. Kóstold meg!- nyomott egyet az orrom alá. Bizonytalanul beleharaptam, ám amikor lenyeltem az első falatot hirtelen gyönyörű érzés kerített hatalmàba. A világ rózsaszín ködben úszott és minden rossz érzésem vagy fenntartásom egy csapásra elillant.
- Ó istenek, ez fantasztikus.- mondtam. Penny és Liz furán néztek ránk. Ők voltak az egyetlenek akik még nem kóstolták meg, a többiek már mind a harmadikat ették. Végül nagy nehezen őket is rávettük a nagy lelkesedésünkkel, hogy egyenek egyet.
- Felkísérem önöket a szobájukhoz, elég nagy ez a hely, könnyen eltévednek.- mondta a szmokingos férfi.
- Öhmm... izééé....köszönjük.- mondtam bambán, nem éppen úgy mint ahogyan egy vezetőnek kellett volna, ám ettől a fenomenális érzéstől, ami akkor kerített hatalmába amikor beleharaptam a sütibe, semmire nem tudtam koncentrálni, kivéve a hely csodás hangulatára. Mostmár a hömpöjgő tömeg nem is tűnt olyan idegestítőnek, a hangos tü-tüc zene sem sértette annyira a fülemet és minden gondomat, bajomat egy csapásra elfelejtettem.
- Hányas szoba lesz az?- kérdezte az újdonnan szerzett kísérőnk.
- A 309. - mondta Abi lelkesen.
Miután felértünk, a szomkingos férfi távozott egyedül hagyva minket az óriási lakosztályban. A falra díszes tapéta volt rakva, antik bútorok sorakoztak a sarkokban, és az egész lakosztály összesen nagyobb volt mint a mi Mannhattan-i házunk és az Athéné bungalló együttvéve. Ámulva néztünk körül.
- Nézzétek!- mutatott Abi az egyik régi dohányzóasztalon pihenő antik görög vázára.
- Egy ilyen, hogy kerülhet ide?- kérdezte Raven.
- Biztos csak dísz.- vont vállat Jack.
- Kábé mennyit érhet?- csillant fel Mike szeme. Igen, a Hermész vér.
- Gondolom semmit. Biztosan fake az egész.- vont vállat Jack.
- Egyetértek. Nem hiszem, hogy egy antik görög vázát kiraktak volna ide.- mondtam.
- Jé, milyen minták vannak rajta?- csodálkozott Liz. Közelebb léptem, hogy megszemlélhessem a vázát. Egy görög hős volt rajta, ez egyértelmű. Egy görög hős, akit éppen leterít egy hullám. Itt hírtelen rossz érzés fogott el.
- Odüsszeusz halál. Azt ábrázolja a váza.- mondtam. Láttam, hogy a többiek éppen nyitják a szájukat, ám ekkor egy hatalmas csattanás hallatszott lentről, majd emberek hangos ricsaját hallottuk.
- Emberek, bunyó van!- nézett ki lelkesen az ajtón Mike.
- Nézzük meeeg!- kezdett el ugrándozni Raven. Ő mindig is imádta a verekedéseket. A suliban is mindig ő volt a leglelkesebb szurkoló az összes tömegbunyónál.
- Nem kéne lefeküdnünk? Holnap reggel korán kell indulnunk.- szólalt meg Liz.
- Nyugi van Liz.- karolta át a vállát Jack.- Van még időnk bőven.- mondta, majd elindult kifelé. Bármilyen fura én is egyetértettem Jack-kel (kivételes alkalmak egyike). Nem kell itt izgulni, még rengeteg időnk van.- gondoltam magamban.
- Egyébként is olyan jó ez a hely. Mi is megérdemlünk egy kis pihenést. Egész nap csak szörnyeket írtunk és menekülünk. Pihenjünk végre egy kicsit.- mondtam, majd én is elindultam kifelé. A többiek csak erre vártak, Lizen kívül mindneki lelkesen belevetette magát a tömegben. Az elején még próbáltunk együtt maradni, de amikor Raven meglátta a céllövöldét és elszaladt, már mindneki szétszéledt. Üvöltött a zene, mindneki nevetett és folyamatosan ettük azt az isteni süteményt. Végre egyszer pihenhettem. Én is ellazulhattam. Rég voltam ennyire kikapcsolódva. Éppen a táncparketre rángattam oda Ravent, hogy ropjon velem egy jót, amikor megpillantottam Lizt is. Gyorsan odamentünk hozzá.
- Hallod Grace, ez baromi jó.- üvöltötte a fülembe.-, Igazad volt, van időnk, végre kikapcsolódhatunk.- mondta, majd megfogta a kezem és elkezdtett egyre beljebb rángatni engem és Ravent a tömeg közepébe. Vagy egy fél órát táncoltunk, amikor Raven lelépett, mert meg akarta nézni, hogy hogyan veszíti el rulettben Mike az összes görögtüzét.
- Szabad még egy lótuszvirágot?- jött oda hozzám és Lizhez még egy pincér. Gyorsan leraboltuk a tálat és elindultunk Raven után megkeresni Mikeot. Ott állt az asztal körül Ravenen kívül még Abi is.
- Héé, gyerekek, ezt nézzétek!- jött oda hozzánk Abi és Mikera mutatott aki ott állt egy szál farmerban a rulett mellett
- Róla meg hova tűnt a ruha?- nézett rá furán Liz.
- Azt is feltette rulettben, de vesztett- röhögött fel Raven, aki láthatóan élvezte a helyzetet, hogy végre Mike szív. Bár bármennyire is lett volna kínos Mike szempontjából a szituáció, ő csak röhögve folytatta tovább a játékot.
- Szuper. Eddig nyert valamit?- kérdeztem.
- Ááá, dehogy.- legyintett Raven.
- Azt sem tudja, hogy kell rulettezni.- nevetett Abi.
- És mennyit vesztett?- kérdezte Liz.
- Egy pólót, egy karórát, három görögtüzet és a kardját.- sorolta Abigail. -Ja meg a fél pár cipőjét, 30 dollárt, két szelet ambróziát és az egyik fél üveg nektárját.- számolta az ujjain tovább Raven.
- Najó, inkább mi maradt?- kérdeztem csodálkozva.
- Ömm, nem sok minden- nevetett fel Abi. Valahogy amióta itt vagyok, semmin nem tudok kiakadni. Folyamatos bennem az életkedv és a jó közérzet. Fantasztikus ez a hely. Soha nem akarok innen elmenni. "Soha... Soha... Soha..." - ez a szó vízhangzott a fejembe. Soha. Hogy lehet az? Hiszen van a küldetés? Tovább kell mennünk?! Vár minket Phoenix. Mennünk kell! KELL!!
- Liz!- kiáltottam fel.- Abi, Raven, Mike!!! Mennünk kell!!!- hírtelen hatalmába kerített az ijedtség. Rettegtem.
- Hülyéskedsz? Apollón bamba teheneire. Dehogy kell!- nézett rám értetlenül Mike.
- De igen. - szólalt meg Liz is. Úgy tűnik neki is leesett, hogy mi történt.- Indulunk!- mondta. Éreztem, hogy varázsbeszédet használ, ám a többiek nem reagáltak.- Mondom INDULUNK!!- kiáltott fel. Ekkor mindegyikőjük felkapta a fejét.
- Úristen, mit csináltunk?- kapott a fejéhez Abi.
- Istenek- mondta Raven ijedten.
- Keressük meg a többieket.- mondta Mike, olyan komolysággal, amilyet tőle még sosem hallottam.
- Szabad esetleg egy lótusz virágot?- jött oda hozzánk tenyérbe mászó hangon egy szmokingos pincér.
- Na maga is menjen a Hádészba.- csapta a földhöz a lótuszvirágokkal teli tálat Raven idegesen.
- Menjünk innen!- inettem.
- No, de kérem!- háborodott fel a pincér.
- Maga meg mit akar?- forgatta meg a szemét Mike.- Menjen már innen!
- Hol láttuk utoljára Jacket és Pennyt?- kérdeztem miközben elkezdtünk futni, megkeresni őket.
- Jack az asztalnál szkanderozott, Pennyt nem láttam.- mondta Abi. Odafutottunk az asztalhoz, és hála az isteneknek még ott volt  Jack. Éppen egy nála háromszor akkora fickót nyomott le, nagy kínkeservesen.
- Jack!- szóltam oda- Indulunk!
- Mi? Most?- kérdezte- Miért?
- Azt modntam indulunk!! Gyere!- ragadtam mega csukóját és elkezdtem rángatni. Gyorsan lekaptam egy asztalról egy vízzel teli poharat és arcon öntöttem, hogy kitisztuljon a feje.
- Ó Poszeidónra!!- csapott a homlokára.
- Na végre, hogy.-néztem rá feszülten.- Nem láttad Pennyt?- kérdeztem.
- De, ott ül a bárpultnál.- mutatott a tőlünk nem messze álló asztalhoz.
- Liz, Abi, Raven! Szedjétek össze a cuccainkat. Mi addig elrángatjuk Pennyt.- mondtam.- Mike, te is gyere.- nyúltam a Hermész fiú után.
Én, Jack és Mike átvágtunk a tömegen egészen Pennyhez. A lány éppen a nagydarab bárpultossal vitatkozott.
- Hogy meri? Mi az, hogy nem adhat ki alkoholos italt? Nem vagyok gyerek, fogja már fel maga gyenge elméjű!!- kiabált Penny felháborodottan.
- Hé! Penny, indulás! Mennünk kell!- szólalt meg Mike.
- Menjünk. Egyébként is untam ezt a szörnyen tré helyet.- mondta, majd felállt és elindult velünk. Menet közben még hátrafordult és egy nem túl kedves, dolgot mutatott a pultosnak.
- Penny, te még kiskorú vagy. Nem csoda, hogy nem adtak ki alkoholt.- néztem rá visszafojtott nevetéssel.
- Dehát, akkor is!! Fizettem is érte, hogy merészeli?
- Mondjuk azt kár volt.- röhögött fel Jack.
- Mostmár mindegy, hogy mennyi pénzt bukunk.- vetettem egy lesújtó pillantást Mikera. Vagyis csak akartam, merthogy a Hermész gyerek már nem volt ott.
- Ez meg hova tűnt?- néztem fel mérgesen.
- Itt vagyok!- hallottuk a választ egy tíz méterrel arrébb. Mike futott felénk, kezében vagy egy három zsák pénzzel.
- Ezt meg honnan? Mike, nem lophatsz!?- akadtam ki.
- Nemár Grace, most mért! A széfből van. Egyébként is jól jön ez még!- nyomott vagy 100 dollárt a kezembe.
- Ajj, najó, mindegy, nem bánom, csak húzzunk már el!- mondtam fogcsikorgatva.
- Grace!- hallottam meg Raven hangját.
-, Ott vannak!- vidult fel Penny, amint meglátta a többieket. Ám ekkor óriási hangzavar támadt. Fegyveres emberek rohantak ki, és özönlötték el a helyet.
- Ne mozdulj Athéné lánya, mert szétlövünk titeket.- szólalt meg az egyik fegyveres.
- Mi a...- kezdtem bele.
- Nem juthattok ki innen ám olyan könnyen.- sziszegte  a másik.
- Mit csináljunk?- súgtam a többieknek.
- Futunk?- kérdezte Jack.
- Az túl kockázatos.- mondta Penny idegesen.- Nem meghalni jöttem!!- akadt ki teljesen.
- Nincs más választásunk.- mondta Mike nyugtatóan. Vagyis annyira nyugtatóan amennyire egy ilyen helyzetben lehetett.
- Najó, háromra pajzsokat fel és futunk. Harcolni nem érdemes nincs esélyünk.- mondtam, majd eliáltottam magam.- 1, 2, 3!!- Mindegyikőnk maga elé kapta a pajzsát, szorosan bezártuk magunk között és futni keztünk a kijáratban álló barátaink felé. Ám a fegyveresek is támadásba lendültek. Sortüzet zúdítottak ránk.
- Aú!- nyögött fel Penny. Éreztem, hogy lelassulnak. Megrogyott a lány lába, a földre esett, és eszméletét vesztette.
- Ijj, eltalálták.- szisszent fel Jack amint meglátta a Penny karján az egyre nagyobb helyen táguló vérfoltot.
- Nagyon vérzik.- hajolt felé Mike.- Úr istenek ez miért füstöl?- rökönyödött meg.
- Nem hiszen el. Mennyi bronz!- csaptam a fejemre. Szegény Penny. Ez aztán fájhat. Mike gyorsan felkapta az ájultan fekvő Morpheusz lányt és úgy futottunk tovább. Én és Jack tartottuk a pajzsokat, ami elég nehéz volt, mivel Mike annyival sprintelt mint egy gepárd. Amikor kiértünk gyorsan füttyentettünk egyet, mire a pegazusok hamar odarepültek hozzánk. Gyorsan felpakoltuk rájuk a cuccainkat, odakötöztük Pennyt az egyikhez, majd felugrottunk szegény szárnyas lovakra. Nem sokkal később többiek is csatlakoztak hozzánk. Ők sem voltak sértetlenek. Mindegyikőnkön voltak kissebb nagyobb sebek, Pennyt leszámítva, akin inkább nagyobbak voltak. Abiék közül egyedül Ravennek vérzett egy kicsit a karja, de úgy látszott túléli. Gyorsan ők is felszálltak a pegazusokra, és már szálltunk is fel.
- Úristen ez kemény volt.- nyögött fel Mike.
- Az.- helyeselt Raven, aki egy zsepivel törölgette le az éppen vértől csöpögő karját. Mikenak is tiszta vér volt a felsőteste, csak neki Penny miatt. Azóta magára kapott egy pólót, ám így is átáztatta a ruhadarabot. Penny Lizzel ült egy pegazuson, vagyis Penny csak feküdt, miközben Liz varázsbeszéddel nyugtatgatta, hogy rendbe fog jönni. Megpróbáltam a legnagyobb mértékben hinni az Aphrodité lánynak, ám a fejemben mégis ott zakatolt ezerrel az átkos prófécia és Penny mondata, amit az előtt mondott, mielőtt eltalálták volna. "Nem meghalni jöttem!".
- Máris világos van? Hiszen mi bőven sötétben jöttünk!- nézett szét Jack.- Pedig csak egy-két órát voltunk bent.- ijedten néztem körül. Tényleg. A nap az ég közepén sütött, ami delet jelentett. Ennyit lettünk volna bent? Hihetetlen!
- Ezt nem hiszen el!- nézett a karórájára Abi.- 3 napig voltunk bent!!
- Hogy mi? Az lehetetlen!- csodálkoztam.
- Márpedig igen.- nézte elgyötört fejjel tovább az óráját, hátha az meggondolja magát és visszavált két nappal korábbra. De sajnos nem így történt, így képtelenek voltunk beletörődni, hogy 3 napot elfecséreltünk.
- Megvan mi volt az a hely!- csapott a homlokára Raven.- Ó, hogy az mért nem jutott eszembe. Pedig Percy mesélt róla. A Lótusz Kaszinó! Amikor bemegy oda egy ember és eszik a lótuszvirág alakú sütiből, elromlik az időérzéke, és elfelejti a céljait. Bármennyi ideig ott tud ragadni. Percy azt mesélte, hogy volt ott egy csávó, aki vagy 40 évig volt ott. Nico Di Angelo is vagy 70 évet ragadt ott.
- Wow, ez hihetetlen. Akkor Nico 80 valahány éves? - csodálkoztam. Ám ekkor leesett a tantusz.- A lótuszevők szigete! Hát akkor ezért volt kint Odüsszeusz azon a vázán! Pedig ez mennyire evidens!! Hogy ez miért nem jutott eszembe!- soroltam.
- Héhé, Grace álj!- szólalt meg Jack.- Mivan?
- A lótuszevők. Nemár, hogy nem tudod! Az ókori görögországban volt egy sziget a lótuszevők szigete. Ott éltek ők. Minden vándort szívesen láttak, de aki megevett egyet a lótuszvirág temrésből, elfelejtette a céljait, és örökké ott ragadtak. Odüsszeusz is járt ott, a csapatával együtt. Rajta és pár másik félistenen kívül, senki nem jutott ki onnan.
- Akkor ez egy Lótuszevők szigete, új köntösben?- kérdezte Raven.
- Igen, valahogy úgy. Ezért nem tudtunk elmenni, és ezért rakták ki Odüsszeusz halálát. Bosszúból, amiért a nagy hős megúszta.- magyaráztam lelkesen.
- Pedig Percy és Annabeth mennyit meséltek erről.- csapott a homlokára Jack.
- Percy járt ott?- kérdeztem.
- Persze, mesélte is Újrómában.- mondta az Árész fiú.
- Akkor ezért volt ennyire ismerős a neve.- mondtam.
- Hogy mi, hogy lehetünk ennyire bénák.- nevetett fel Raven. Mindegyikőnk elkezdett röhögni. Hogy min? Nem tudom. Semmi vicces dolog nem volt. Szerintem a kínunkban nevetés és a hatalmas megkönnyebbülés keveréke jött ki rajtunk súlyos röhögőgörcsben. Mike annyira nevetett, hogy lefordult a pegazusról (akit ő ciklonnak hív, ki tudja miért) és visítva zuhant lefelé.
- Istenek!- sikított fel Abi. Hál istennek a pegazus (Ciklon) intelligensebb volt nálunk, így egy gyors zuhanórepülés után elkapta Mikeot. Miután a Hermész fiú ismét köztünk volt, megint némaságba burkolóztunk amíg Liz ijedten meg nem szólalt.
- Grace!- szólt elfúló hangon- Felébredt!- bökött Penny felé. A lánynak nyitva volt a szeme és némán vonaglott. Majd kinyitotta a száját és egy mély, érces hangon megszólalt...