Reggel összepakotam egy táskába, mert este már túl fáradt voltam hozzá.
Raktam el ruhát, nektárt és ambróziát, vizet egy kis étel, a mobilomat,és néhány arany drachmát meg dollárt. Gyorsan felöltöztem és kimentem a pavilonhoz. Azt hittem, hogy 6-ónkon kívül senki nem lesz ott és, hogy észrevétlenül indulunk, de ahhoz képest remgetegen vártak ott minket, hogy elbúcsúzzunk. Ott volt kábé az összes Athéné és Apollón gyerek. Ott volt néhány Hermész, Árész, Aphtodité, és Démétér kölyök is. 6-unk közül már csak Raven hiányzott. Amígőt vártuk elbúcsúztunk a táborlakóktól. Travis és Connor a kezembe nyomtak néhány adag görög tüzet mondván, hogy biztosan jól fog jönni, odajött hozzám Rachel aki sok sikert kívánt nekem és a többieknek. Odasétált hozzám Kheirón, aki megkérdezte mi a tervünk. Gyorsan elhadartam neki és mire végeztem már Raven is befutott. Ekkor még odafordultam pár Athéné kölyökhöz akiket az elmúlt 4 napban nagyon megkedveltem, gyorsan megöleltem őket és már siettem is el volna amikor Malcom lépet oda hozzám és egy baseball sapkát nyomott a kezembe.
- Ez Annabethé volt. Amikor elhagyta a tábort Percyvel odaadta nekem. Azt mondta ez legyen az enyém, hogy emlékezzek rá, hogy néha mennyit kell küzdeni az istenekért de, hogy soha ne adjuk fel. Úgy gondolom, hogy ez a sapka téged illet. Még nem nagyon találkoztam olyan Athéné gyerekkel aki harmadik nap legyőzött egy Árész gyereket és negyedik nap már küldetésre megy. Ezért szeretném ha ez a tied lenne. Mellesleg ha felveszed láthatatlanná tudsz válni, egyszer még a hasznodra lesz!- mondta majd elmosolyodott.
- Jajj, Malcom!- Kaptam a szám elé a kezem. Nagyon örültem neki, ráadásul annyira megható volt amit mondott. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen testvérem lesz. Magához húzott majd esetlenül megölelt.
- Vigyázz magadra, nem szeretném, ha a legbátrabb Athéné gyerek meghalna.- mondta mosolyogva.
Ekkor elindultunk a többiekkel le a Félvér- hegyen, ahhol lent Árgus már várt. Ő vitt el minket kocsival Manhattanig.
Árgus eléggé fura teremtés volt. És most nem arra a több ezer szemre gondolok ami a testét borította. És még csak nem is arra, hogy több ezer éves.
Amikor megérkeztünk, Árgus kitett minket majd morgott valami "viszlát" félét. Nem nagyon szokott beszélni, ennek biztosan az az oka, hogy még a nyelvét is szemek borítják.
- Na és hogyan tovább?- kérdezte Liz.
- Hát úgy tűnik- kezdtem bele, látva az éppen el fele hajtó Argust- hogy képtelenek leszünk taxit fogni.
Pár perc múlva már egy koszos sárga autóban zötykölődtünk.
- Mit is mondtatok, hova szeretnétek menni?- kérdezte behízelgő hangon a sofőr.
- Nem mondtuk- feleltem.
- Vigyen minket el Detroitig.- mondta Raven.
- Detroit nem jó.- mondta halkan Jack.- tele van kóbor szörnyekkel és veszélyes küklopszokkal.
- Akkor elmegyünk Chicago-ig, onnan meg vonattal tovább megyünk,oké?- mondtam. Mindneki bólogatott.
- Akkor legyen szíves Chicagoba vinni minket.- kértem meg.
Pár perc néma hallgatásba burkolózás után ismént megszólalt a sofőr.
- Na és mit csináltok ti Chicagoban? Nektek nincs iskola?
- Ma pont nincs- mondtam.- ma be van zárva mivel...
- Mivel a suliban 1 hétig továbbképzik a tanárokat, ezért addig nincs nyitva.- mondta Jack.
- És azért megyünk Chicagoba..-kezdte Liz- mert jövő hétre kaptunk egy project munkát, hogy írjunk a Chicagói húsfeldolgozásról egy..
- Egy fogalmazást- fejezte be Raven.-És most pont jó alkalom mivel nincsen suli.- fejezte be. Hát mit ne mondjak, nem lett valami nagyon hihető a szori, de úgy tűnt a sofőr bevette.
Már majdnem egy órája zötyköldődtünk ott hátul. Lizen és rajtam kívül mindenki aludt.
Nem sokkal később a taxi lefordult egy benzinkúthoz. Gyorsan felkeltettük a többieket, majd bementünk a benzinkútba. Abigail és Liz kint maradtak, csak annyit mondtak, hogy vigyünk nekik valami ennivalót. Bent elmentünk wc-re, majd bementünk a boltba. Vettünk sok kaját, hogy Chicagoig ne kelljen még egyszer megállnunk. Éppen fizetni akartunk, amikor egy hatalmas sikításra lettünk figyekmesek.
- Abi!- kiáltott fel Mike.
Kirohantunk az autóhoz, ami mögött ott állt Liz és Abi, előttük a taxisofőr.
Az elején nem értettem mi a baj, de aztán megláttam. A taxis hirtelen átváltozott egy 2 méter magas szörnyé, akinek hátul egy hosszú farka volt, amiből méregtől csöpögő tüskék lógtak ki.
- Egy mantikór.- kiáltotta Abi.- Nagyom veszélyes, az ókori Görögországban az erdőkben élt, a faluk mellet, minden este ott portyázott. Elsősorban gyerekeket, és bárányokat evett. A előre lógó farkából kiálló tüskékben méreg van. Nagyon erős, kb azonnal elveszted az eszméletedet. A mantikórt még nagyon senki nem győzte le.- magyarázta Abi.
- Okos vagy Hermész lánya.- nevetett fel.- Egészen szép leírást adtál rólam. De ne hidd, hogy ettől még nem öllek meg ugyanúgy mint a barátaidat.- kegyetlenül felnevetett, majd támadásba lendült.