Reggel feszülten keltem. A mai nap hagyjuk el a római tábort, ami egy kicsit csalódottsággal töltött el. Ismét belevethettük magunkat az életveszélyekbe, gyilkos szörnyekkel való állandó harcba, és az egész napos utazásba. Szuper!
Szokatlan módon, gyorsan felültem az ágyamban, és a bágyadt nézelődés, meg a szemből való álom kidörzsölése helyett felkapkodtam magamra a ruhámat, és gyorsan összepakoltam a küldetésre szükséges dolgokat. Azt hittem, hogy rajtam kívül még mindneki alszik, ám a legtöbb ágy már üresen álldogált. Egyedül Raven szuszogott hangosan a priccsén, ő viszont olyan mélyen aludt, hogy egy atomrobbamás sem keltette volna fel. Mégis pár perc múlva már együtt sétáltunk a Mars mezején álldogáló kis csapat felé. Mindneki kialvatlannak és idegesnek tűnt, amit teljes mértékben megértettem. A csapat mellett még pár félisten, és az utazáshoz szükséges pegazus álldogáltak.
- Jó reggelt, mindenkinek.- köszönök.
- Jobbat!- válaszol Mike. A többiek csak fáradtan biccentettek. Úgy tűnik Herméaz fiát annyira nem rendítette meg, hogy elhagyjuk a biztonságot nyújtó Jupiter Tábort, és folytatjuk a veszedelmes küldetésünket.
- Oké, akkor amint felkelt a nap, indulunk.- mondom, majd ledobtam magam a földre, és a többiekkel együtt vártam, hogy Apollón áthajtosn az égen, a ragyogó napszekerével. Azért nem indultunk a napisten érkezéséig, mert sötétben, hét félistennek az utcán annyi esély van egy szörny ellen, mint... hát igazából semennyi.
Pár perc múlva már át is szelte a sötét eget Apoló ragyogó napszekere, mi meg nekiálltunk búcsúzkodni. Elköszöntem Percy- től, Jason-től, Piper-től, és a két praetortól köszöntem el, majd Annabethhez mentem.
- Minden jót!- mosolygott rám kedvesen.
- Köszi.- viszonoztam a kedves gesztust.
- Malcom mondta, hogy nálad van a yankees sapkám.- mondta.
- Őő igen. De ez igazából a tiéd. Szívesen visszaadom.- feleltem kissé zavartan.
- Istenek, nehogy!- kiálltott fel- Csak annyit akartam mondani, hogy örülök, hogy nálad van. Jobb gazdához nem is kerülhetett volna. Malcom remekül választott.- mosolygott, majd jó szorosan megölelt.- Mellesleg, én sem ismerek nálad bátrabb, és jobb Athéné gyereket. Megtisztelés, hogy a testvéremnek nevezhetlek.- Ekkor én vontam szorosan a karjaim közé. Az elmúlt három nap alatt nagyon közel kerültem Annabethhez. Az életemet is rábíznám. Gyorsan odamentem a többiekhez, és felszálltam egy pegazusra.
- Minden jót!- intett Jason.
- Sok szerencsét!- mondja Reyna.
- Vigyázzatok magatokra!- kiálltja Piper, és érzem, hogy varázsbeszédet használ. Elmosolyodtam Aphrodité lányán.
- Hogyha már úgyis Phoenixben jártok, hozzatok kék sütit!- szól Percy. Ezen mindannyian felnevetünk. Percy mindig el tudta felejtetni a gondokat. Mindig meg tudott minket nevettetni. Hiányozni fog. Bár ez mindegyikőjükre igaz.

Néhány óra múlva, leszálltunk Las Vegas egy üres hotelének a parkolójában. Én és Penny bementünk, megnéztük van-e szabad szoba. Amikor benyitottunk, az ajtóra felakasztott apró csengő csilingelve megszólalt. A recepciós pulttól egy fiatalember unottan nézett fel ránk.
- Üdvözöllek benneteket a Las Vegasi Béke Szigetén.- darálta le, a betanult szöveget.
- Jónapot!- köszönt Penny.- 7 személyre szeretnénk szobát foglalni. Van?- tért azonnal a lényegre a hozzá megszokott módon.
- Ez esetben a 708 és a 709- és szobákat tudom ajánlani. Mind a kettőben négy ágy van, emellé remek panoráma a városra.- sorolta a recepciós unottan.
- Remek, visszük!- csapott le a pultra néhány gyűrött dollárt Penny.
- Mennyi időre maradnának?- kérdezte fáradtan.
- Holnap reggel indulunk.- mondtam, majd én is előkotortam egy adag pénzt a zsebemből, mert valahogy selytettem, hogy Penny három dollárja nem lesz elég. Az eladó amint meghallotta, hogy már holnap távoznánk, azonnal felvidult, és eldobta az unott, flegma stílusát.
- Remek, akkor holnap délig hagyják el a szobáikat.- mondta mosolyogva- 58 dollár lesz.- felyezte be, és mohón az asztalon pihenő pénzre nézett.
- 58 dollár egy éjszakáért?- háborodott fel Penny- Mit képzelnek, hol vagyunk, Hollywood- ban?
- Hé, nyugi, kifizetjük.- néztem határozottan a recepciósra.
- Rendben.- vette el a pultról a pénzt.- Ám ennyi még nem lesz elég.- mondta, és kajánul elmosolyodott.
- Dehát...!!- kezdett bele Penny, de közbevágtam.
- Mennyi kell még?- sóhajtottam.
- Nem mennyi. Inkább mi?- mondta selytelmesen.
- Nem értem, de oké. Mi kell?- kérdeztem fáradtan.
- A véretek.- húzta széles mosolyra a száját, és támadásba lendült. A teste átváltozott, egy gomolygó, fekete füstszerű valamivé.
- Pestisszellem!- kiáltott Penny, és a sarokban pihenő vízautómatához rohant,  és feltörte a nyílpisztolyával az oldalát. Hogy mi van? Egy kicsit későn kapcsoltam, ugyanis a szellem rámvetette magát. Ám ekkor Penny jól nyakon öntött az autómatából szerzett vízzel, mire a szörny prüszkölve tántorodott hátra. Ám ekkor én is prüszköltem. Megállás nélkül tüsszögtem és tüsszogtem. Ekkor a szellem újra támadt. Ám ekkor nem rám, hanem Pennyre. Most én rohantam hozzá és öntöttem le vízzel, mivel ekkor már én is emlékeztem a legendára a noszoszokról. Ha hozzád érnek, akkor elkapod a pestist, ám ha sikerül vízzel lemosnod magadról, akkor csak megfázol. Szuper. Abban reménykedtem, hogy sikerült Pennyt annyira összevizeznek, hogy legalább ő nem lett beteg, ám a következő pillanatban már ő is ezerrel tüsszögött. Átkoztam mindent ami körülöttem volt, és káromkodva futásnak eredtünk, ki a hotelből. Amikor kiértünk megpillantottuk a többieket. Mindegyikőjük unottan álldogállt a pegazusa mellett. Egyedül az ikrek voltak elemükben, hű szokásukhoz híven, éppen egymás vérét szívták.
- Ó hogy az az istenverte Apollón.- szidta a pestisszellemek teremtő két Penny.
Bocsi napkirály- néztem az ég felé,remélve, hogy nem húztuk fel annyira a költészet istenét, hogy halálra súlyt minket, vagy levadász a hatalmas nyilával- Indulunk!- néztem a többiek felé.
- Mivan?- nézett fel Jack.
- Miért?- kérdezte Liz.
- Noszo...hapciiii!- tüsszentett Penny.
- Mi?- kérdezte Raven.
- Noszoszok.- mondtam, majd a következő pillanatban én is egy hatalmasat tüsszentettem.
- Miszosz?- kérdezte Mike.
- No.... happpciiii.- mondta Penny.
- Pestisszellemek- fordította le a testvérének Abi.
- Ááá... Értem!- mondta Mike- Mi az a Noszisz?
- Ahjj hagyjuk, menjünk!- mondta Abi, és ebben a pillanatban meg is hallottuk, kábé 5 méterre tőlünk a szellem dühös üvöltését. Gyorsan felpattantunk a pegazusokra és már szálltunk is arrébb.
Amikor már egy öt perce repültünk Jack felém fordult.
- Merre?- kérdezte.
- Valahol nem messze van egy nagy hotel.- mondta Penny.
- Honann tudod?- vontam fel a szemöldököm, mire ő vigyorogva felmutatott egy Béke Szigetes brosúrát ami a város érdekességeit mutatta be.
-Te loptál?- kerekedett el a szemem. Ő csak vállat vont.
- Eskü mint egy Hermész gyerek.- röhögött fel Jack. Mike csak büszkén nézett Pennyre. Hát igen, a tolvaj klub mától új taggal bővült.
Pár perccel később egy hatalmas épület zsúfolt parkolójában szálltunk le. Rengeteg ember volt. Mindnenki csoportokba verődve, üvöltő zene mellett buliztak.  A hullámzó tömeg az ajtó felé vette az irányt. Úgy tűnik mindneki oda készül.
- Végülis hol lehet a legjobban elrejteni egy érmét?- kérdezte Raven. Mindnyájan furán néztünk rá.- Ajj, reménytelenek vagytok. Egy érmékkel teli üvegben.- sóhajtott a bamba fejünket látva.
- Hm oké, akkor maradunk.- vontam vállat.
- Nekem bejön a zene.- kezdett el Mike ugrálni az üvöltő dal hallatán. Penny fájdalmasan nézett rá, majd kettőt tüsszögött.
- Mi a neve? Ti látjátok?- kezdte el sasolni az ajtó felé kirakott betűket Abi.
- Ló...tusz. Lótusz ka.. kasz... Lótusz Kaszinó.- olvasta össze az apró betűket Liz. Valahonnan ismerősen csengett ez a név. Bár biztos híres, ha ennyi ember megy oda. Gyorsan elhessegettem a fenttartásaimat és a többiekre néztem.
- Rendben. Akkor hát irány a Lótusz Kaszinó.- mondtam, majd kikötöttük a pegazusokat, és elindultunk a nagy tömeg felé, be a kaszinóba.