Másnap reggel eléggé kialvatlanul ébredtem. Már majdnem mindenki fent volt a bungallóban, egyedül Abigail, meg még egy másik lány aludt. Gyorsan összekészüldődtem, majd meg is szólalt a reggelit jelző kürtszó.
A pavilon már zsúfolásig tele volt félistenekkel. A Hermész bungalló ért oda utoljára, mert Travis és Connor ragaszkodtak hozzá, hogy miután a többiek elmentek, lopjanak pár görögtüzet az Árész bungallóból. Persze még bent volt egy Árész- kölyök, így fegyverrel kergette ki őket.
A pavilonban már ott várt Raven. Ő az Appollón asztalnál ült, de azért lelkesen integetett nekem. Olyan furcsa őt ebben a környezetben látni. Teljesen otthonosan mozog mindenhol, mindenkivel barátságosan beszél, vagyis majdnem mindnenkivel. Az Aphrodité gyerekeket ki nem állhatja Lizen meg pár másik lányon kívül. Őket egészen kedveli.
Reggeli után elmentünk az arénába vívni. Eléggé fáradt voltam, mivel este nem aludtam túl jól. Amikor Raven már 3-szor nyársalt fel majdnem, akkor már ő is megállt.
- Na, mi a baj?- érdeklődött.
- Áh, semmi csak nem aludtam valami jól.
- Álmok?- kérdezte.
- Aha. Benne volt Percy, Annabeth és Rachel is.-mondtam.
- A félsiteneknél elég gyakoriak az ilyesmi.- magyarázta- egy kicsit olyan mint az Írisz- üzenet. Álmunkban láthatjuk a múltat, a jelent, és a jövőt is. Mit álmodtál?- kíváncsiskodott.
Amikor elmeséltem neki nem tűnt meglepődöttnek.
- Ez a 2. titánháború alatt történt.- mondta- amikor Kronosz feltámadt és megpróbálta ledönteni az olimposzt, Prométheusz adta Percynek Pandora szelenéjét. Hogyha feladná magát, engedje szabadon a reményt, Elphist és ők megkegyelmeznek. Percy pedig feláldozta a szelencét Hesztiának. De, hogy miért pont most álmodtál erről...- hagyta félbe a mondatot.
- Mi az, hogy miért pont most?- tudakoltam.
- Az Olimposzon baj van. Az istenek fojamatosan vitatkoznak egymással. Még Mr. D-t is visszarendelték. Az istenek, nem adnak hírt magukról, az Olimposz teljesen elnémult. Egyedül a gyermekeiket ismerik el. Vagyis soha nem beszéltek hozzánk valami sokat, de most még annyit sem. Nagyon rég voltak ekkora balhék. Legutóbb akkor amikor elrabolták Artemiszt.
- Szerinted lehet valami köze az álomhoz, hogy a küklopsz Pandora gyermekének hívott?
- Hogy minek?- rökönyödött meg.
- Pandora gyermekének.- ismételtem meg.
- Nem tudom, hogy ez mi lehet, de biztosan nem lehetsz Pandora gyermeke. Pandora több ezer éve meghalt.-mondta- A te anyád Athéné lehet vagy Démétér. De ahogyan harcolsz inkább Athéné.-mosolyodott el és megölelt.- Hagyjuk is ezt, gyere menjünk falatmászni.
A lávafal valami hihetetlen volt! Nem, csak a lefelé ömlő folyékony magmától kellett tartani, hanem a néha-néha kiugró részekre. Nagyon jól szórakoztunk. Észre sem vettük, hogy milyen gyorsan telik az idő és mire észbe kaptunk már dél lett.
Ebéd után elmentünk kosarazni. Csatlakozott hozzánk Jack, Abigail, Mike, Will Solace, és a barája Nico Di Angelo. Bő másfél órát játszottunk. Mindenki nagyon elfáradt, de nem volt időnk sokat pihenni, mivel Kehirón kihirdette, hogy délután zászlóvadászatot játszunk. Eléggé izgultam, mert még sosem vettem részt ilyesmiben, de láttam a táborlakókon, hogy mennyire feldobódtak a hír hallatán, úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy biztosan jó lesz.
Nem sok időm volt gondolkodni, mert Raven szólt, hogy kezdődik.
A fegyverraktárból szerzett nekem egy kardot és páncélt.
Két csapatra osztottak minket. Voltak a pirosak és a kékek. Én a piros csapatot erősítettem. Velem volt Raven, Connor és Travis, Liz, egy Athéné lány, két Héphaisztosz fiú, Nico Di Angelo, három Árész kölyök, és még pár táborlakó akiket csak látásból ismeretm.
A kék csapathoz tartoztak a Hermész ikrek, Jack, neki pár testvére, Nikének néhány gyereke, és egy Írisz lány.
A mi csapatunk a Zeusz ökölhöz rejtette a zászlóját. Ez egy kövekből álló dombocska, amit Zeusz tiszteletére neveztek Zeusz ökölnek. Raven volt a főnök így ő találta ezt a helyet. A kék csapatban egy Árész kölyök volt a csapatkapitány, övék lett a patak menti térfél. Én hátul maradtam Travissal és Connorral védeni a zászlót. Vagyis inkább én védtem a zászlót, ők hamar elhagyták az őrhejüket mivel elmentek taposóaknákat keresni amik a legutóbbi zászlóvadászatból maradtak meg. Én nem tudom, hogy ezek hogyan lopnak éles aknákat. Mindegy, így egyedül maradtam. Nem nagyon bántam, így legalább volt időm gondolkozni az elmúl 3 napon. Igaz abból 1-en végig eszméletlen voltam, de ez lényegtelen. Leginkább az álmomon agyaltam. Meg Pandora szelencéjén. Biztos voltam benne, hogy az álmom az, hogy a küklopsz Pandora gyermekének hívott, és az olimposzi istenek elnémulásának köze van egymáshoz. Ekkor azonban egy hang szakította meg a gondolatmenetemet.
- Helló Grace!- mondta Mike vigyorogva. Vele volt Jack, meg egy Árész kölyök. Hál istennek a gondolkodás közben egy kicsit arréb sétáltam a zászlótol, így ha most le is győznek itt fogják keresni, nem a Zeusz ököl tetején.
Megmarkoltam a kardomat- Helló, Mike!- vigyorogtam vissza.- Uraim!- bólintottam a 2 Árész kölyök felé. Látszott rajtuk, hogy nem erre a reakcióra számítottak.
- Na ki áll ki velem elsőne?- érdeklődtem.- Vagy egyszerre hárman?- Igen, tudom, hogy ez elég nagyképű szöveg volt, de nem árt, ha magabiztosnak mutatom magam.
- Gyerünk már, szereljük le a csajt aztán menjünk a zaszlóért.-idegeskedett az Árész gyerek.
- Menj csak először Drake- udvariaskodott Jack.
Ekkor Drake támadt. Én könnyen kivédtem, és visszatámadtam. Egyszerű volt a harctechnikája, leginkább csak kaszabolt, semmi logika nem volt benne. Így nem volt nehéz hárítani. Egy pillanatra Jack és Mike arcára néztem. Csak nevettek. Tudták, hogy le fogom győzni, ezért küldték őt. Pár percig még vívtunk, aztán kiütöttem a kardját a kezéből. Gyors mozdulattal elkaptam a repülő fegyvert és a torkának szegeztem. Nem akartam bántani, úgyhogy a kardja markolatával fejbe vágtam. Erre összeesett.
- Najó, ki jön?- érdeklődtem.
Ekkor Jack támadt. Vele egy kicsit tovább vívtam, vagy 10 percig, de végül az ő nyakához is kard lett szegezve. Ekkor Liz bukkant fel az erdőből.
- Nyertünk!- újságolta boldogan, majd lefagyott amikor meglátta, hogy mi történt.
Ekkor ideért a többi piros játékos is. Ámulva néztek rám. Ekkor jutott eszembe, hogy a kardom még mindig Jack torkához van szegezve. Ekkor zavartan leengedtem a kezemben lévő kardot.
- Őő.. Bocsi!- dobtam vissza a fegyverét.
- Grace, ezt mind te csináltad?- jött oda hozzám Raven, a földön fekvő fiúra, és a most leengedett kezemben lévő kardra mutatva.
- Őőő.. Igen.- mondtam bizonytalanul.
- Ez fantasztikus volt!- nevetett fel Raven.- Rég láttam már Árész gyereket a földbe döngölve.
Zavartan elmosolyodtam.
- Egyébként hol volt a zászlótok?- kérdezte Írisznek a lánya a kék csapatból. Megmutattam nekik, hogy hova van rejtve. Mindenki meglepődött. Ám ekkor felkelt a földről Drake, és megtapintotta a fejét.
- Ezért még megfizedsz Taylor!- simította meg a homlokán keletkezett púpot.
- Teljesen szabályosan játszott, nincs miért megfizetnie.- szólalt meg Jack.
- Arról nem tehet, hogy jobb nálad!- vett védelme alá Raven is.
Ekkor Kheirón ügetett hozzánk.
- Mi tartott ilyen sokáig?-érdeklődött.- Már vagy negyed órája vége a játéknak.
- Grace leütötte, a játék közben Drake-et, aki most megfenyegette, hogy ezt megbosszulja- újságolta Liz.
- Értem.- mondta Khirón- Nos Mr. Brooks legyen szíves ne fenyegesse Mrs. Taylort. Mrs. Taylor legyen szíves legközelebb kisebbet ütni.- mondta mosolyogva, bár a hangjából érződött, hogy csak azért mondta ezt nekem, hogy mindkettőnknek címezzen valamit, így tegyen igazságot, hogy senkinek se fogja a pártját.
Amikor visszaindultunk a táborba Raven odajött, hozzám.
- Pontosan, hogy történt?- érdeklődött.- én csak annyit láttam, hogy Drake a földön fekszik, Jack nyakárhoz egy kar van szegezve, Mike meg vigyorog mint valami őrült.
- Hát úgy kezdődött, hogy Travis és Connor elmentek taposóaknálat keresni- kezdtem bele- én meg egy kicsit elgondolkodtam, és közben észre sem vettem, hogy elsétáltam az őrhelytől. Ekkor találtak meg Jackék. Először Drake támadt rám, őt nem volt nehéz legyőzni, aztán Jackkel vívtem meg, aztán meg megjelent Liz aki szólt, hogy vége van.
- Aha.- gondolkodott el Raven.
Pár percel később ismént megtörte a csendet.
- Nem hiszem el, hogy 3 napja vagy a táborban és sikerült legyőznöd Draket. A tábor 95%- ának még esélye sincs ellene. Ő az egyik legjobb harcos.-csóválta a fejét.
- Biztosan csak szerencsém volt.- rántottam vállat. Igazából nem nagyon érdekelt, hogyan történt.
- Azt kétlem.- ráncolta össze a szemöldökét Raven, majd újra mély hallgatásba burkolózott.
Vacsoránál ismént a Hermész asztalnál foglaltam hejet, amikor Raven lépett oda hozzám, majd helyet foglalt a bal oldalamon, kicsit arréb lökve Mike-ot.
-Úgy tudtam a táborlakók nem ülhetnek más isten asztalához.- mondta Mike, egy kicsit sértődötten, amiért arrébb lökték.
Raven mintha meg sem hallotta volna a mondatot, ő csak összeráncolta szemöldökét. Az elmúlt 1 órában eléggé a szokásává vált.
- Nem hiszem el, hogy ilyen jól harcolsz és még nem vállalt fel egyik istennő sem.- méltatlankodott.
- Ne félj gyermekem, a tábortűznél biztosan sor kerül rá.- utánoztam Kheirón hangját.
- Mi, tényleg ezt mondta?- kérdezte Raven mostmár nevetve.
- Aha, amikor jöttünk vissza az erdőből.
- Hát akkor nagyon reménykedjünk, hogy tényleg igaza lesz.- mondta.
- Micsoda? A tábortűznél el fognak ismerni?- csatlakozott be a beszélgetésbe Mike is.
- Igen, vagyis nagyon remélem.
- Milyen szülő már az olyan aki 3 nap után sem képes valakit elismerni?- csatlakozott Abigail is.
- Hát, biztos van valami magyarázat rá..- kezdtem, ám ekkor felharsant a kagylókürt mély hangja, megzavarva a beszélgetésünket.
- Na gyerünk, tudjuk meg végre ki az anyukád.- pattant fel Raven, majd elindultunk a tábortűz felé.