Az elkövetkező pár napban semmi érdekfeszítő dolog nem történt. Leginkább edzettünk, néha összeültem Jasonnel és Annabethszel átgondolni néhány dolgot a tervünkhöz, ami nekik hála már egészen kezdett kirajzolódni. Sokat jártam Ellához, megpróbáltuk Piperrel és Ravennel egy kicsit boncolgatni a Végzet Próféciáját, ami nem más mint a halálomról szóló jóslat. Mike és Jack adta neki ezt a remek nevet, mivel állításuk szerint kábé mindenki idő előtt beadja a kulcsot a vers alapján. Hát igen, van benne ráció. Egyébként a név is teljes mértékben találó.
A mai nap volt az utolsó napunk amit a táborban töltöttünk. Így is három napot voltunk itt, ami elég sok idő, mivelhogy mindjárt itt a nyári napforduló, ami a küldetésünk és az én nyúlfarknyi életem végét jelzi. Még elég messze vagyunk Hesztiától, és a végső célunktól, így ezután nem fogunk sokat pihenni.
Vacsoránál a csapatunk egy kis asztalnál foglalt helyet Annabeth, Percy, Jason, és Piper társaságával kiegészülve.
- Szerintem nem ártana megbeszélni a tervet.- szólalt meg Annebth. Jack elhúzta a száját. Ő már tud a fergeteges elképzelésünkről, miszerint hogyan sétálunk a halálba. Csak vele meg Ravennel beszéltem még róla, meg ugye Annabethszel és Jasonnel, mivel ők segítettek kitalálni, és információkat gyűjteni hozzá.
- Dehát nincs is tervünk.- nézett fel a tányérjából Mike.
- Ami azt illeti van.- mondtam.
- Nélkülünk beszéltétek meg?- kérdezte Penny egy kicsit csalódottan.
- Nem, nyugi. Még csak egy sejtésünk van arról, hogy merre indulhatnának, de ez az információ sem teljesen biztos.- néztem lopva Jason felé, mivel ő mondta, hogy ezek a hírek sem biztos kezekből szerzettek.
- Sokat gondolkoztam azon, hogy hova rejthet egy istennő egy ilyen tárgyat.- szólalt meg Jupiter fia.- Aztán eszünkbe jutott Annabethszel egy régi legenda.
- Minden ókori görög városnak volt egy központi tűzhelye, amit prytaneiónoknak hívtak. Ebben lobogott Hesztia szent tüze, ez tartotta össze az adott várost. Ezek voltak úgymond az államok "szívei"- mondtam.
- És mi köze van ezeknek a pitreaizéknek Hesztiához?- kérdezte Mike.
- Először is, prytaneión, másodjára meg előbb mondta, te észlény.- forgatta a szemét Abi- Ott égtek Hesztia szent tüzei. Ezek úgymond saját Hesztia templomok voltak, amik összetartották a városokban élő embereket.- mondta Abi, és senki nem lepődött meg, hogy tudja miről van szó. Ő már csak ilyen. Minden aminek köze van a görög mitológiához, azt ő azonnal vágja.
- Ó, már tudom!- csettintett Penny- Mindig az éppen akkor uralkodó királyi családnak kellett égve tartania a lángot.
- Igen- bólintott Annabeth- Hasonlóan néz ki mint az olimposzon.- mondta. Igen, ő azok a szerencsés félistenek egyike, akik már járhattak az istenek otthonában. Amikor Kronosz lerombolta a tróntermet, az ő tervei alapján épült újra, így eléggé biztosan tudja, hogy hogyan is néz ki pontosan.
- Ha jól értelmezem, akkor ezekből több száz van.- mondta Percy- Honann tudjátok, hogy melyikbe tartja a szelencét Hesztia? Csak nem járjátok végig az összes ilyen romot?- tette fel a jogos kérdést.
- Az Athéniban lesz.- mondta Jack. Felnéztem rá. Ezt honnan tudja? Azt, hogy hol találjuk, azt még Jasonnel sem beszéltük meg, mivel mi sem tudtuk. Akkor ő hogyan tudná?
- Ezt honann veszed?- kérdezem.
- Az Athéni prytaneionról senki nem tudja, hogy hol van. Csak tippek vannak arról, hogy hol állhat a templom.- mondta Jack.
- És?- vontam fel a szemöldökömet- Ennek mi köze hozzá?
- Te hova rejtenél egy ókori görög vázát amiben a remény istennője él? Oda ahol mindneki tudja hogy ott van, vagy oda ahol senki?- kérdezett vissza.
- Oké. Ha tegyük fel, hogy ez az elmélet igaz is lenne, akkor meg hogyan szerezzük meg? Hiszen senki nem tudja, hogy hol van, pont ez a lényeg.- mondtam.
- Ami azt illeti lehet, hogy tudjuk.- mosolyodott el Jack.- Még kábé egy fél éve, egy félistent küldött a tábor, egy iskolába, megmenteni egy fiatal szatírt. Amikor visszaért, arról számolt be, hogy lezuhant a pegazusával az égből, és egy ókori romba esett. Elég rossz állapotban volt, de a tetején kivehető volt a felirat, ami az "Prytaneion Athen". Mi akkor még csak azt gondoltuk, hogy nem tud elég jól ógörögül, de ha ezt nézzük, lehet, hogy végig igaza volt.
- És, hol található a rom?- vontam fel a szemöldököm.
- Gondolom akkor Athénban.- mondja Mike.
- Óó, Porszeidón nagyanyjára!- sóhajt fel Abi.
- Hé hé, csak szépen, Poszeidón az apám.- mondja Percy, ám annyira mégsem kavarhatta fel a lelkét, mivel azonnal vissza is fordult a tányérjához.
- Tehát!- dörzsöli fáradtan az orrnyergét Abigail és visszafordul a testvéréhez- Szerinted az Olimposz az ókorban is Manhattan- ben volt? Na és az alvilág bejárata San Francisco- ban? Használd már azt a cseppnyi agyadat, ó istenekre.- könyörgött Abi, ám amikor látta Mike értetlen képét, csak legyintett.
- Mike! Amikor gazdasági vezető lett Amerika, az istenek is átköltöztek oda, mivel ott a legfejlettebb a civilizáció és az Olimposz mindig ott található, ahol a legaktuálisabb az élet. És mivel a görög mitológia fő központja elköltözött ezért a többi mitológia beli hely is Amerikába került épp ahogyan a prytaneión is.- magyarázta türelmesen Annabeth.
- Hmm oké.- vont vállat Mike.
- Tehát mit mondott, hol van a templom?- fordultam vissza Jack felé.
- Phoenix mellett.- rántott vállat Árész fia.
- Hogy miii?? Az vagy 1500 kilóméter!!- akadtam ki.- Az vagy egy hónap utazás.- sopánkodtam tovább.
- Vonattal igen, de pegazusokkal csak pár nap.- monda Piper.- A táborból elköthettek néhányat.
- Ja, hogy aztán mi is úgy zuhanyjunk le mint az a félvér.- dünnyögte Penny, de senki nem hallotta rajtam kívül. Én csak mosolyogtam rajta. Ez a határtalan optimizmus annyira Pennyre vall.
- Az nagyon jó lenne, de nektek nincs rá szük...- kezdtem bele, de Raven közbevágott.
- Visszük köszi!- mosolygott Aphrodité lányára.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük, ám nem vagyok még biztos, hogy tényleg az Athéniben lesz.- mondta Annabeth. Igen ez bennem is felmerült.
- Csak egy plusz okot mondjatok, amiért ott vam, és már megyünk is.- mondtam, ezzel mutatva, hogy egyetértek Annabethszel.
- Nekem van!- tette fel a kezét Liz izgatottan.- Az álmomban Nüx azt mondta, hogy ha el is jutnánk az Athéni szenténtélyig, a házi kedvencei kiszagolnak minket és darabokra szednek. Ám szerinte ezer százalék, hogy még addig sem jutunk el, mivel valami nagy akadájról beszélt, ami szinte legyőzhetetlen... de mindegy is, a lényeg az, hogy eddig azt hittem az Athéni Parthenonra gondol, de ez így egészen logikusnak tűnik most, hogy mégis a prytaneión az.- mondta, majd letette a villáját és hátradőlt a székén.
- Ezt eddig miért nem mondtad?- kérdeztem némi csodálkozássak a hangomban.
- Nemtom azt hittem nem fontos - vont vállat Liz. Hát ez hihetetlen!
- Oké. Hát akkor holnap reggel, indulás Phoenixbe.- mondtam, mire a többiek bólintottak. Pár percig még mindenki némán evett, majd Mike törte meg a csendet.
- Egyébként ez nem volt fair.- szólalt meg.
- Mi?- kérdezte Penny.
- A kosármeccs. Nem ért, hogy Liz varázsdumát használt.- mondja, tettetett sértődéssel. Egyszerre szakadt ki mindnyájunkból a röhögés. Na igen. Ma reggel fiúk a lányok ellen kosármeccs volt. Természetesen lealáztuk a fiúkat, mivel nálunk volt Liz és Piper, akik a varázsbeszédükkel folyton elérték, hogy rossz kosárba dobják a labdát. Persze senki nem mondta, hogy ez szabályellenes lenne, mivel a félvér kosárban minden félsiteni erőt lehet használni, amit a fiúk is kamatoztattak. Jason széllel seperte arrébb a labdáinkat a palánktól, amíg Liz varázsbeszéddel rá nem szólt, hogy üljön le pihheni egyet, mire a fiú nyomban le is dobta magát a földre, és nem hátráltatta tovább a csapatunkat. Percy vizet fröcskölt a szemünkbe, hogy félre dobjunk, amíg Penny el nem alatta őt. Így viszont Jack és Mike, ketten nem sokra mentek ellenünk.
- Hát, márpedig ért.- nevetett Abi- Máskor kössétek fel a gatyátokat.- mondta kihívóan.
- Visszavágó?- kérdezte Jason mosolyogva.
- Úgy ám!- pattant fel Raven, majd indulásra készen betolta a székét és várakozóan nézett ránk. Egy pár perccel később mindnyájan elindultunk a part melletti kosárpálya felé. Mi lányok még egy pillanatra ottmaradtunk az étkezőben stratégiai megbeszélésre, ami abból állt, hogy kitárgyaltuk, hogy ki kire száll rá, és nem hagyja kosarat dobni a meccs alatt.
- Na melyiket altassak el elsőként?- vonta fel a szemöldökét Penny, majd nevetve elindultunk le a pálya felé.