A táborban nagy volt a nyüsgés. Mindneki fel- alá rohangált. Római szellemek (lárok) lebegtek az út mellett és minket bámultak. Mellettünk haladt két római centurió, akik a határnál jöttek oda hozzánk, azzal, hogy bekísérnek minket a praetorig. Ahhoz képest, hogy "bekísérnek" úgy sétátak mellettünk, mintha egy bírósági tárgyalásra vezetnének minket. Pár perc gyaloglás utá megálltak egy hatalmas pavilon előtt. Hasonlított a Félvér Tábor étkezőjére, amitől összefacsarodott a szívem. Igaz, hogy nem sok időt töltöttem ott, de az az 5 nap alatt az otthonommá vált. Szomorú lettem, ha arra gondoltam, hogy talán sosem látom viszont az Athéné bungallót és a benne lakó testvéreimet. Ahogyan az is bánattal töltött el, hogy valaki innen a csapatból meg fog halni. Sokat vitatkoztunk, az igaz, de ők lettek a 2. családom. Jack és Abi is azt mondta, hogy lehet, hogy nem ránk utal a prófécia az a része, de én már ez az egy hét alatt kiábrándultam annyira, hogy ne higyjek az ilyen csodákban.
Észre sem vettem, hogy a többiek megálltak előttem, így hátulról belezúgtam Lizbe.
- Bocs.- mondtam neki.
- Semmi baj.- mosolygott.
- A praetor bent vár benneteket.- mondta az egyik centúrió, úgy mint valami betanult szöveget.
- Őő oké, kösz!- mondtam, nem éppen úgy ahogyan azt egy vezetőnek mondnai kellene.
- Még annyi, hogy figyeljetek mit mondotok, mert Reyna nincs jó kedvében.- mondta a centúrió.
- Reyna?- vontam fel a szemöldökömet.
- Ő a praetor.- mondta.
- Hmm oké. Köszönünk mindnet.- mondtam, majd beléptem az épületbe magam mögött hagyva a két rómait. Hallottam, ahogyan a többiek követnek. Bent egy hatalmas terem tárult a szemünk elé, két paetori trónnal a közepén. Mellette két légiós katona állt, dárdával a kezükben, egy kicsivel arréb egy harmadik, egy rúdon lévő aranysast tartott a kezében. A két székben egy fiú és egy lány ültek. Előttük egy római lár lebegett és valamit halkan beszélgettek.
- Ha nem lenne már halott Octavianus esküszöm, hogy én magam lőném ki abból a katapultból.- sóhajtotta a trónon ülő fiú. Magas, izmos volt, katonásan rövid fekete hajjal, és egy kis kínai beütéssel az arcán.
- Most nem ez a lényeg.- mondta a lány. Fekete hosszú haja volt, amit egy fonásba fogott hátra. Páncél volt rajta, a hátán bíbor palást lógott. A lába mellett két fém agár üllt. Biztosan ő Reyna. Jutott eszembe.- Muszály valahogy fizetnünk az adósságot...
- Khmm Reyna!- szólalt meg az egyik tiszt, aki mellete állt, ezzel alá is támasztva előző gondolatomat.
Ekkor a lány meglátott minket, és gyorsan felegyenesedett.
- Üdvözöllek benneteket a 12. légióban.- mondta, majd megbökte a mellette álló fiút, hogy ő is mondjon valamit.
- Hmm...mi? Ja... Igen üdv nektek.- intett.
- Jason Garcet keressük.- tértem egyenesen a tárgyra.
- Kheirón küldött titeket?- kérdezte Reyna.
- Hát úgy is mondhatjuk.- mondtam.
- Úgy is mondhatjuk?- vonta fel a szemöldökét.
- Szükségünk van a segítségére.- mondtam.- Én Garce Taylor vagyok Athéné lánya. A táborból jöttünk, egy küldetést kaptunk, de ahhoz szükségünk lenne Jason segítségére.- hadartam.- Tudjátok hol van?
- 2 hete jött ide. Most Új Rómában van, Percyvel egy tengeri szellemmel tárgyal.- szólalt meg a mellette ülő fiú.- Farnk Zhang, Mars fia.- mondta, majd csak úgy mellékesen.
- Üdv.- bólintottam.- Ja, hupsz, be sem mutattam a csapatot.- csaptam a homlokomra.- Ő itt Raven Grey Apollón lánya. Jack Wilson Árész fia. Mike és Abigail Evans Hermész gyrekei, Liz Byrne Aphtodite-jé, és Penny Parker Morpheusz lánya.- soroltam fel.
- Reyna Avila Ramírez- Alleranó, Bellona lánya.- mutatkozott be ő is. A monogramja Rara. Ezt ő tudja? Elég vicces. Bár ennyi év után már tuti rájött, hogy mi a monogramja, úghyogy ezt inkább nem mondtam ki hangosan, mivel már csak a külseje alapján is úgy néz ki aki egy ilyenért simán szíven szúr.
- Szóval Jason itt van Újrómában?- kérdeztem inkább.
- Igen.-bólintott Frank.
Ekkor egy lány szaladt be a termebe. Csokoládé barna bőre volt, arany szemek, aranybarna hajjal. Lila Jupiter táboros pólót viselt, sima farmerrel és, mellvérttel. Odaszaladt Frankhez.
- Balhé van. Az egyik faun ellopott a 3. chorostól 10 darab birodalmi arany kardot, és most tömegbunyó van a főtéren, mert beszállt a 4. choros is mivel azt állítják, hogy abból 2 az övék, majd csatlakozott a 6. choros és az első is a vitába. Én, Dakota, és Leila próbáljul visszatartani a mi chorosainkat, de nem fog sokáig menni.- hadarta, majd ránknézett és hirtelen megállt.- Hazel Levesque, Plútó lánya.- mutatkozott be gyorsan, majd vissza is fordult Farnkhez.- Gyere már, mert a végén még valakinek baja esik.- mondta, majd Frank felpattant és futva követte, ki az épületből.
- Gyertek velem, megmutatom hol van Jason.- állt fel Reyna, majd elindult kifelé.

Újróma egyenesen gyönyörű volt. Mindnehol szökőkutak, és régi villák álltak. Gyerekek rohangáltak az utcákon, az erkéjeken idős emberek ültek és újságot olvastak.
- Leszerelt légiós katonák.- bökött feléjük Reyna.- Itt békében élhetnek életük végéig. Munkát vállalhatnak, családot alapíthatnak.- mondta. Menet közben elhaladtunk a tömegbunyó mellett is.
- Liz, Abi, Mike, menjetek segítsetek Farnknek.- mondtam, majd egy kis gondolkodás után hozzátettem.- Te is Raven.
Pennyt nem akartam elküldeni, mivel gondoltam elő kell majd adnunk Jasonnek is a sztorinkat, így szerettem volna, ha a sajátját ő mondja el, Jacket azért szerettem volna, hogy jöjjön, mivel tudtam, hogy jóban van Percyvel, így hátha, tud segíteni. Ravent sem nagyon szerettem volna otthagyni, de tudtam, hogy a bunyóban nagyobb szülség van rá.
Hamarosan leértünk a partra ahhol két fiú állt. Az egyiküket azonnal felismertem, ő volt Percy Jackson, a Félvér Tábor nagy hőse, Poszeidón fia, Kronosz legyőzője, a Tartarosz megjárója, a 7 nagy félisten egyike, a Gaia elleni vívott csata nagy harcosa. És még sorolhatnám. Az álmomból felismertem, egyébként teljesen ugyanúgy nézett ki, csak magasabb, izmosabb, és pár évvel idősebbnek tűnt. A mellette álló fiú, meg nyilvánvalóan Jason lehetett. Róla is elég sokat hallottam. Magas, izmos, szőke hajú, világító kék szemű fiú volt. Mellettük a vizen egy kék színű alak lebegett. Nyilván ő volt az a víziszellem akiről Frank beszélt.
Komoly képpel beszélgettek.
- Csak annyit kérünk, hogy a tengeri hatalmak tartsák távol ettől a parttól. Ha Poszeidón azt kéri, hogy ne öljük meg, akkor nem fogjuk, de a partot viszont kerülje el, mert folyamatosan itt portyázik.- mondta Jason.
- Tudjuk, hogy apámnak, szüksége van rá, de ha nem tudja távol tartani,a parttól nem állok jót magamért.- mondta Percy idegesen.
- Poszeidón mindent megtesz, de amióta Hesztia úrnő eltűnt, a tengeri hatalmak között is vita van. Elsősorban azokat kell elcsitítania.
- De nem értem, hogy ha nem ő hozta vissza a Tartaroszból, miért nem ölhetjük meg?- vonta kérdőre a szellemet Percy, de ekkor Jason belekönyökölt a bordáiba. A fiú halkan felnyögött.
- A barátom úgy érti, hogyha nem Poszeidón kérésére, tért vissza az élők közé, akkor miért kell annyira neki?- javította ki Jason
- Megvan az oka annak, hogy az uram élve hagyta.- húzta fel az orrát a szellem.- Ha végre visszaszerzi a teljes erejét, akkor az irányítása alá tudja vonni, hiszen ő teremtette, és akkor a segítségünkre lehet a háborúban. Elsüllyesztheti a szörnyek hajóit, amitől az ellenség légiókkal lehet szegényebb, ezt pont neked kéne tudnod Perszeusz Jackson.- mondta a szellem. Láttam, hogy Percy álkapcsa megfeszül.- De mivel még nincs elég ereje, ezért nincs mit tenni. Éppen elég erejét rabolja el a tengeri hatalmakkal való vita, elégedjetek meg annyival, hogy pár habfit ideküldünk.- morogta a kékség.- Mellesleg Perszeusz, ha annyira fontos lenne neked, lejöhetnél, és hasznossá tehetnéd végre magadat. Harcolj te a rég elveszett tengeri szörnyek ellen, ahejett, hogy itt ülsz és csak síránkozol. Egyenlőre Szkülla a legkissebb gondunk.- ekkor Percy előrántotta a kardját és suhintott egyet, de mielőtt a szellemet az alvilágba küldhette volna, az köddé vált.
- Mi az, hogy itt ülök és síránkozok?- méltatlankodott.- Naponta 50 légiós katonát képzek ki, félvéreket juttatok a táborokba, és szörnyeket írtok. Hogy merészeli az a...
- Nyugi haver!- vágott közbe Jason.- Mindneki tudja, hogy nem igaz amit mondott.- mondta és megveregette a barátja vállát.
- Khm!- köhintett Reyna.
- Reyna?- kérdezte Jason meglepetten. - Beszédünk van.- mondta, én meg előléptem a takarásából.