-Én...Ön....tényleg....
- Igen én tényleg egy kentaur vagyok.- mondta mosolyogva.
- Nem, nem, nem ez biztosan csak egy rossz álom. Igen, ez csak egy álom, mindjárt felébredek otthon, suliba megyek, lekésem a buszt, végigülök 7 unalmas órát, hallgatom Mr. Watson hülyeségeit és...- Ekkor elakadt a hangom. Mr. Watson....
- Kérlek nyugodj meg!- szólt Kheirón meglehetősen higgadt hangon. Nem tudom, hogy nem veszti el a fejét.
- Gyere, menjünk ki.- intett. Követtem kifelé, de amikor kiértünk elakadt a lélegzetem.
- Szeretnék veled beszélgetni- mondta Kheirón. -Kíváncsi vagyok, mennyire emlékszel.
- Ezt az napot sohasem leszek képes elfelejteni- motyogtam. Kheirón elfojtott egy mosolyt.
- Légy szíves számolj be róla, hogy mi történt.
Kheirón remek hallgatóságnak bizonyult, egyszer sem vágott közbe. Néha felvonta a szemöldökét vagy elkezdett hümmögni, de egyszer sem szólt bele. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy Mr. Watson feláldozta magát...
- És...és nekem ott kellett hagynom, egyedül azzal a két hatalmas szörnyeteggel...és...és...miattam keveredett bele ebbe az egészbe..és... miattam halt meg..-ekkor már nem bírtam tartani magam, elkezdtem sírni. Az egész nap terhe most zúdúlt rám. Azt hittem belesorvadok. Csak zokogtam, zokogtam, úgy tűnt soha nem fogom abbahagyni. Kheirón nem próbált megvígasztalni. Ezért hálás voltam neki. Ha most nekiállt volna papolni, hogy "minden rendben" meg, hogy "nincs semmi baj" akkor én valószínűleg felképeltem volna. Kábé egy 5 percet csak zokogtam, mire úgy éreztem mindent sikerült kisírnom magamból. Ugyanúgy szomorú voltam, a tehetetlenségtől dühös, de szerintem elfogytak a könnyeim mondván " ne sírj már, nem vagy te 2 éves, inkább szedd össze magad és próbálj meg koncentrálni!" Úgyhogy megköszörültem a torkomat és folytattam.
- Mr. Watson adott egy térképet és arról próbáltam valahogy tájékozódni, de nagyon furcsa volt, az egyik pillanatban ilyen fura rajzok voltak rajta, talán görög betűk, nem tudom, de a lényeg, hogy amikor mégegyszer odanéztem már teljesen olvasható normál szöveg volt rajta.- Kheirón csak sokatmondóan elmosolyodott. Mit is jelent ez most pontosan??
- Utána beért a küklopsz, és azt mondta, hogy nem menekülhetsz pandora gyermeke. Én meg összeestem. Még hallottam valami kürtszót, de aztán semmire nem emlékszem. -Amikor a történet végére értem, Kheirón megcsóválta a fejét.
-Rosszabb mint sejtettem-motyogta magában. Szerintem nem gondolta, hogy meghallom.
-Gyere, szólok Liznek, hogy vezessen körbe.- nézett rám, majd elindultunk vissza a bungallóhoz.