SOFIA

| KEDD |

Egész tesiórán feszűlt voltam. Nem értettem, hogy Asher miért ment el. Pont minden jól alakúlt köztünk, csak egy fél napra igazán boldog lehettem. De most hírtelen megint magába szippantott a kilátástalanság.

Tesióra végén a tekintetemmel Marcit követtem aki az osztályfőnökhöz futott és Asher után érdeklődött. Andrásbá csak mondta, Marci pedig a szája elé tette a kezét, a szabad kezével a hajába túrt. Marci reakciója láttán könnyek szöktek a szemembe és megindúltam felé. Minden porcikám remegett, egyáltalán nem voltam ura önmagamnak. Megtorpantam Marci mellett, aki sóhajtva fordúlt felém.

- Mond már kérlek - szorítottam össze a fogam, a szívem hevesebben dobogott.

- Asher papája szívrohamot kapott. A korházba szállították - amint befejezte talán megkönnyebbültem, mégis kimondhatatlanúl szomorú voltam.

   - Ó istenem. Szegény papája - a tarkómra tettem a kezem és lehunytam a szemem. Asher ugyan marad, de szomorú vagyok, ha ő is bánatos. - Mennyire súlyos a helyzet?

- Foggalmam sincs - rágta a szája szélét. - Most biztos a korházban van a papájával, de este fele biztos, hogy haza jön. Menj át hozzá Sofia - helyezte a vállamra a kezét. - Támogasd Ashert - nézett mélyen a szemembe. Habozás nélkül bólintottam, elképedve szorítottam össze a fogaimat. Ilyen szörnyűséget!

- Ha bármi van írj, vagy hívj! - Kinga magához ölelt, és megsimította a hátamat. Viszonoztam az ölelést, és a karórámra pillantottam ami fél hármat mutatott.

- Haza megyek, eszek és pihenek. Délután pedig átmegyek Asherhez. Marci megadta a címét - pillantottam a férfi öltöző felé ahonnan a szőke hajú fiú sétált ki.

- Legyen szép napod Sofia - fogta meg Kinga kezét. Elköszöntek tőlem, és ketten kisétáltak az iskolából. A fejemet lehorgasztva sétáltam el a portás ablaka mellett.

- Hé kislány! Téged még nem láttalak itt! - dobta le a duci bácsi az egy szelet pizzáját a tányérjára.

- Ne most Sanyi bácsi - morogtam könnyes szemmel, a vállammal kilöktem a hatalmas ajtót, és a szikrázó napsütésben haza sétáltam.

Az ajtó mögé lerúgtam a cipőmet, a táskámat a lépcső harmadik fokára dobtam, majd zokniban sétáltam anyához a konyhába. Mosolyogva köszönt nekem, de az arckifejezésem láttán komor tekintettel vette lejjebb a gázt és felém fordúlt.

- Baj van szivem? - helyezte a konyharuhát a púltra, majd mellém ült a kanapéra.

- Anya, emlékszel Asherre? - néztem a szemébe.

- A fiú akinek olyan gyönyörű neve van. Persze, hogy emlékszek rá - söpörte oldalra a hajam.

- A papáját ma szállították a korházba. Nagyon rosszúl lett. Ashert pedig kikérték az iskolából - a könyökömet a combomra támasztottam, az államat a kezemre helyeztem.

- Ó szegénykém! És lehet tudni, hogy mi a baja?

- Szívrohama volt - sóhajtottam. - Asher délután haza jön. Beszélni szeretnék majd vele.

- És mi lesz a lecke írással? - húzta fel a szemöldökét.

  - Lefekvés elött megcsinálom. Igérem - sétáltam fel a szobámba, hogy valami kényelmesebb ruhát vegyek fel. Egy fekete leggingsben és egy fehér nyomottmintás pólóban mentem ebédelni, és így mentem el délután Asherhez. A hajamat kócos kontyba felkötöttem útközben. Csupán három utcával lakik feljebb, most úgy éreztem, mintha minden lépéssel egyre nehezebb lenne sétálni. Megálltam a papírra írt cím elött, és halvány mosolyra húztam a számat. Egy aranyos kék színre festett ház nézett vissza rám. Hófehér kapu, és fekete postaláda keretezte a kaput. A kapu két oldalán hosszú és magas sövény tátongott, ezért alig láttam a bejárati ajtót. Lenyomtam a kapu kilincsét, és beléptem a kertbe. Mintha egy alagút alatt sétáltam volna át. Egy pillanatra megtorpantam, és szomorúan néztem a lépcsőn ücsörgő fekete hajú fiúra. Egy fekete kapucnis pulcsi volt rajta, a kapucni részét a fejére húzta. A gondolataiba merülve nézett előre, az ölében egy apró szürke kutyus aludt. Néha elmosolyodott a kutyus láttán, de meglepődött amikor megpillantott engem.

- Szia - összeráncolta a szemöldökét, amikor leültem mellé a hűvös lépcsőre. Elmosolyodtam, és az apró kölyökkutyusra pillantottam. - Ő itt Lili - suttogta. - Egy Staffordshire Terrier csak még kölyök változatban - sóhajtotta, majd levette a kapucnit a fejéről.

- Tündéri - suttogtam szomorúan. Asher megcirógatta a kutyus fejét, de mosolyogni nem tudott. - Hé - fogtam meg a kezét. - Hogy van a papád? - érdeklődtem óvatosan. A kutyus nyüszögni kezdett álmában, Asher hallkan elnevette magát, de nem volt őszinte. A vállát rántotta.

- Rosszúl van. Nagyon gyenge és nincsen magánál. Már idős - az egyik kezét a tarkójára tette, majd a fejét rázta. - Fasz kivan mindennel - pillantott a kapu felé.

- Megfog gyógyulni - fogtam meg a kezét. - Bízznod kell benne - suttogta.

- Nehéz bízzni úgy, hogy minden jel arra mutat, hogy akár a reggelt sem élheti meg - a tekintete a könnyektől csillogott, gondterhelten túrt bele a fekete hajába. - Kurvára kezd mindenből elegem lenni - húzta fel a szemöldökét.

- Tudom, hogy ilyenkor nehéz, de nem szabad a rosszra gondolni. Muszáj, hogy megmaradjon egy apró remény - összekulcsoltam magam elött a kezemet, és néztem ahogy a pici kutyus ásít egyett, majd nyújtózkodik, de nem figyelt, így legurult Asher combjáról a lépcsőre. Felnevettünk a szürke kuytus mókás viselkedésén. Aranyos volt. - Kék a szeme. Gyönyörű kutyus  - mosolyogtam. Asher bólintott.

- Mesélj valamit - fordúlt felém. - Bármit, csak tereld el a gondolataimat - fürkészte az arcomat. - Mit...csináltál a hajaddal? - nyúlt a hajam felé.

- Kócos kontynak hívják - mondtam elpirúlva.

- Bejön - fürkészte az arcomat. - Kibírható volt a tesi óra?

- Nagyon lassan telt - fürkésztem a gyönyörű arcát. - Rosszúl éreztem magam mert aggódtam miattad - helyeztem a vállára a kezem.

- Tényleg aggódtál miattam? - hajolt egy kicsit közelebb. A közelségétől egy kicsit megijedtem. Idétlen gondolatok futották át az agyamon. Én még soha sem csókolóztam. Hogy kell?

- I...igen - hajoltam el, Asher kérdőn szorította össze a száját. - Bizony - súgtam hallkan, de Asher megfogta a kezemet és lassan közelebb hajolt hozzám.

- Ne mozdulj Sofia - érzékien tartotta a szemkontaktust, néha a számat, néha a szememet nézte. Ahogy közelebb hajolt hozzám, minden porcikám remegni kezdett. Hogy is kell? Oldalra kell dönteni a fejemet?

- Én...- pillantottam oldalra, de Asher mögöttem megtámaszkodott a kezével, majd hírtelen elővett egy kutya játékot és mosolyogva eldobta. Ó te jó ég...

- Azt hitted, hogy megfoglak csókolni? - mosolyodott el, miközben a kutyus vakkantva futott a játék után. - Várok a megfelelő pillanatra. Addig nyugodtan nézz Youtube videókat róla - szórakoztatva kivett a zsebéből egy doboz cigarettát, és kibontotta.

- Nagyon vicces vagy - morogtam szégyenlősen. Asher a szájába vett egy szál cigarettát, majd arrébb ült, és meggyújtotta. A gyújtott maga mellé, a dobozra helyezte.

Miért van az, hogy még a rosszfiú oldala is tetszik nekem?

- De addig legyünk legjobb barátok. Utána nem vagyok hajlandó csak a haverod lenni - közelebb hajolt, és mielött beleszívott volna a cigarettába, nyomott egy puszit az arcomra. Elpirúltan néztem ahogy az ujjai közé veszi, és hosszasan beleszív a szálba. - Gyere ide Lili! Gyere kicsim - mosolygott amikor a szürke kutyus ügyetlenül futott a gazdijához. - Szép vagy. Bizony - vakarta meg a kutyus rövid szőrét. Némán felsóhajtottam, és összekulcsoltam a kezem.

- Nagyon szép ez a ház. Olyan nyugodt helyen van.

- Ja. Távol a szüleimtől - nézett a szemembe. Kérdőn fordultam felé.

- Azt hittem, hogy ők is veled laknak.

- Még csak az kéne! - fújta ki a füstött nevetve

Legalább mosolyt tudtam csallni az arcára. Nekem ez pedig nagyon sokat jelentett.

- És mi a helyzet Brigivel? - súgtam félve.

- Mi lenne? - fújta ki a füstött. Magyarázatot vártam tőle, ezt pedig jól tudta. - Sofia, ezer éve nincs olyan, hogy én meg ő. És igazából nemis volt. Soha - pöccintette le a csikket a lépcsőre. Ekkor én hajoltam hozzá, és én nyomtam egy puszit a sima arcára.

Mosolyogva pillantott rám, majd elmentem a kutyushoz játszani.