Tizenötödik
SOFIA
______________
Epilógus
- Ezt is felteszed? - Asher kezébe nyomtam az egyik karácsonyfa díszt, miközben megigazítottam a fejemre helyezett rénszarvas szarvat. Igazából mikulás napján viseltem, de Asher szerint nagyon jól áll nekem, ezért úgy gondoltam, hogy karácsony napján is felteszem. Asher egy széken állt, miközben ügyesen felakasztotta a fa ágaira a színes gömböket. Én alacsony voltam, ezért csak az alacsony ágakra akasztottam az arany színű gömböket.
- Kérem az angyalkát! - kezém nyújtotta felém, én pedig lehajoltam, hogy kivegyem a dobozból a fehér angyalt, de nem találtam. - Kérlek mondd, hogy nem hagytuk ott a boltban - mellém lépett, majd összehúzott szemekkel fürkészte a dobozt. - Na basszus! - helyezte csípőre a kezét, miközben átkaroltam a derekát és egyszerre pillantottunk a fenyőfa legfelső ágára. - Így marad? - sziszegte, miközben Lili felé pillantottam, de ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam, ezért kétszer is megnéztem, mert azt hittem, hogy képzelődök.
- Asher...nézd... - böktem a hasára, mire Asher Lili felé pillantott, aki a konyhában feküdt, két első lába közt az angyalt tartotta, fogaival pedig széttépte. Asher nem pislogott, nem mondott semmit, csak úgy csinált mintha nem látta volna, hogy a kutyája széttépte a karácsonyfa díszek legszebb kincsét. - Hát ez kellemes! - nevettem a könnyeim közt. A szituáció miatt Asher is nevetett, aki átkarolta a lapockámat, majd közelebb húzott magához.
- Szeretnék mondani neked valamit, mielőtt megérkeznek a többiek - pillantott a bejárati ajtó felé. Kíváncsian biccentettem oldalra a fejem és mosolyogva fürkésztem a férfias arcát. - Először is köszönöm, hogy vagy nekem - kulcsolta össze az ujjainkat, miközben könnyes szemmel fürkésztem őt. Asher nem vette észre, de minden percben csak jobban és jobban szeretem őt. Elrabolja a szívemet és mindig megmutatja nekem, hogy mennyire szerethető. A kapcsolatunk valóban a hamuból született újjá, de egy percet sem bántam meg amit vele töltöttem. Megtanultuk, hogy a szerelemnek mindig ára van, legyen az rossz vagy jó. Elfogadtuk, hogy küzdeni kell a boldogságért és helyt kell állni a kapcsolatunkban akkor is, amikor nehézségekkel kell megküzdenünk.
- Igen? - helyeztem a mellkasára a kezem. Asher nevetve megrázta a fejét, majd a hátsó zsebéhez nyúlt. Szinte lassított felvételben láttam, hogy egy gyűrűs dobozt húzott ki a kezéből, majd tenyerembe helyezte és féltve kinyitotta. A csillogó ékszert fürkésztem, miközben a könnyeimtől elmosódott előttem minden. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, de boldog voltam.
- Ez a gyűrű a nagymamámé volt! A papa adta neki örök szerelme zálogaként - fürkészte a szememet, miközben a sötétben a karácsonyfán található színes fényfűzér megvilágította az arcát. - Úgy gondoltam, hogy most én adom neked és ezzel együtt megkérem a kezed - ekkor Asher egy térdre ereszkedett, mély levegőt vett, majd nyelt egyet. - Azt szeretném kérdezni, hogy hozzám jössz feleségül? - suttogta ott a karácsonyfa mellett térdelve. - Összekötöd velem az életed, kicsim? - suttogta. A szemébe néztem, abba a szemébe amivel egy jövőt látunk, egy utat és egy célt is követünk. Másra sem tudtam koncentrálni, csak kettőnkra és a jövőnkre, ezért igennel válaszoltam.
- Igen - halkan suttogtam, ő pedig lesütötte a szemét és boldogan elmosolyodott. A gyűrűt egy lassú mozdulattal húzta az ujjamra, majd megpuszilta.
- Köszönöm, hogy megismerhettelek és otthonra lelhettem melletted - ekkor felállt, szorosan magához húzott, én pedig összefontam a tarkóján a kezemet.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top