SOFIA

| HÉTFŐ |

Hétfőn reggel, még mindig ramaty állapotban ébredeztem. Lassan nyújtózkodtam, így a takaró lecsúszott a mellkasomról a derekamra. Felültem, és az ölembe tettem az egyetlen plüssmacimat, ami minden éjszaka a párnám mellett szokott ücsörögni. Megigazítottam az aranyos csokor nyakkendőjét, és csalódottan felsóhajtottam. - Tényleg igaz! Asher egy bonyolúlt útvesztő!  - emlékeztem vissza a Szombat estére. A pillanat amikor Asher egy kaput nyitott meg elöttem, arra várva, hogy mondjam el neki az érzéseimet, kifejezetten megijesztett. Mintha a szívem mélyén éreztem volna azt, hogy ebből még sírás is lehetne. Ezért könnyebb volt menekülni, könnyebb volt egy falat építeni kettőnk közé. De ezzel a döntéssel, Asher újra eltávolodott tőlem.

Lebotorkáltam a lépcsőn, és egyenesen a konyhapúlthoz sétáltam. A csuklómmal a szememet dörzsöltem, és a kezembe vettem egy darab három az egyben kávét. Ásítva vettem a kezembe a rózsaszín kerámia csészémet, és hideg tejet öntöttem bele. Miközben a tej melegedett, próbáltam észhez térni. De akkor is reggel fél hat volt. Normál körülmények közt nem ébredtem volna fel ilyen korán. De egész éjszaka kavarogtak a gondolataim, ami arra kéztetett, hogy inkább ébredjek fel korán, és próbáljam elfelejteni Ashert. Ami lehetetlen dolog, hiszen a baj már megtörtént. Már akkor megtörtént, amikor legelőször találkoztam vele egy héttel ezelött Hétfőn, az iskola szekrényemnél ácsorogva. A mikró hangos kattanással jelezte, hogy lejárt az idő. Kivettem a csészét, és beleöntöttem a kávé jellegű, mégsem olyan erős koffein tartalmú kávéport.

A fenekem alá húztam a lábam, így ültem le a kanapéra. Akkor kaptam fel a fejem, amikor apa lebotorkált a lépcsőn. A kék köntöse derékkötőjét a padlón, maga után húzta. Az egyik lábán volt mamusz, a másikon pedig nem. Apa reggeli látványa szerintem mindent vitt.

- Felébresztettelek? - kortyoltam bele a kávéba. Apa ásított, megrántotta a vállát, és a púlthoz sétált.

- Ha azt mondanám, hogy nem, akkor hazudnék. Én pedig nem szoktam hazudni - motyogta, de félig még aludt. Reggel fél hatkor apa nem szokott ennyire fáradt lenni. De tegnap este anyával elmentek a közeli edzőterembe mozogni. Ez miatt apának nem csak izomláza van, de kifejezetten kómás állapotban dobta ki őt az ágy, Hétfő reggel, fél hatkor.

Miután elkészültem, elköszöntem anyáéktól, és kiléptem a házból. A kapu elött, Kinga hófehér mosollyal az arcán várt rám. Miután bezártam magam után a kaput, magamhoz öleltem, és megdicsértem azt, hogy milyen csinos volt.

- Marci biztos, hogy észre fogja venni - pillantottam a hófehér, csillogós egybe ruhájára ami egészen a térdéig ért. Kinga bizonytalan arckifejezéssel fordúlt felém.

- Nem túl kihívó?

- Nem! Nagyon szép! - igazítottam meg a táskámat. Mintha Kingának eszébe jutott volna valami, hírtelen megbökte a csuklómat.

- És veletek mi történt Szombat este? - csillogott a szeme, kíváncsiság futott át az arcán. Csalódottan lesütöttem a szemem, és megráztam a fejem. Mégis mit mondtam volna? Azt, hogy a mi "kapcsolatunk" bonyolúlt Asherrel? Mondtam volna azt, hogy Asheren egyszerűen csak nem lehet kiigazodni?

- Nem történt semmi! - próbáltam lezárni ennyivel a témát. Kinga összehúzta a szemét. Tudta, hogy valami bántja a szívemet. - Egyszerűen csak Asher nem mutatja meg nekem az igazi énjét! Így én nem tudok rajta kiigazodni! Az egyik pillanatban közel érzem magam hozzá, a másikban mintha egy szakadék választana el minket egymástól - sóhajtottam csalódottan. Kinga egyettértően bólintott. - De annak örülök, hogy minden rendben volt Marcival! - mosolyogtam őszintén.

Az első tanítási óra elött, a szekrényemből pakoltam ki a tankönyvemet és a füzetemet. Ép bezártam az ajtót, de váratlanúl társaságot kaptam.

- Sofia! Nem tudtad, hogy ez az undorító zöld már nem divat? - mutatott a pólómra. A pólómra pillantottam, a tekintetem értetlenűl fürkészte az egyik kedvenc pólómat.

- Nem érdekelsz! És nemis vagyok rád kíváncsi! - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Legyél már hozzám kedvesebb! - szólt utánam.

- Nem érdemled meg! Neked tényleg az ad örömet, hogy más embert kritizálsz, és hülyét csinálsz belőle? - fontam magam elött össze a karomat. Brigitta nem tudott mit válaszolni, csak elpirúlva nevette el magát, mert közben több diák is érdeklődve torpant meg a folyosón.

- Úgy látom, hogy valaki ma bal lábbal kelt! - nézett végig rajtam Brigi barátnője.

- Téged, ki kérdezet dagadék?! - karolta át Alex a nyakamat. - Inkább sétálj arrébb malacka! - dobta őket meg sajtos Chio chipsel, majd a fejét rázta. - Ha piszkálnak, csak szólj nekem! - sétáltunk a terem felé. - Komolyan mondom! A negyedik kerületben lakok, érted?! - igazította meg a fekete FullCapet a fején.

- Köszi! Azt...hiszem! - ültem le a padomhoz, és letettem a könyveimet az asztalomra. Flóráék egy romantikus filmről beszélgettek, de mivel ismertem így énis váltottam egy - két szót velük. Közben Tamás mesélt a hétvégéjéről, Marci pedig elkisérte Kingát a terem ajtajáig. Mindketten kicsit zavarban voltak, de nem csináltak ügyet belőle.

- Juuj! Kingának hodolója van! - rikácsolta Tamás lányos hangon.

- Juuj! Befoghatnád! - kiabálta Kinga, majd angyali mosollyal pillantott le rám. - Úgy látom, hogy mozgalmas ez a reggel - tette le a tolltartóját a padra. - Kösz, hogy megvédted Sofiat Brigitől! - pacskolta meg Alex vállát. Alex hátra fordúlt.

- Mondtam kislány! A negyedik kerületben lakom! Ha bármi van, szóljatok nekem, én pedig összehívom a kukás haverjaimat! Ott szoktak csövezni a Nyugatiba a peronon! - amint befejezte az egész osztály egy emberként nevetett fel.

- Akkor téged láttalak az egyik padon aludni, Alex! - kontrázott rá Vivien. Alex a saját butaságába esett, mégis nevetett.

Elkezdődött az első óra.

Az első tíz perc zökkenőmentesen telt. Mindenki fegyelmezettem tanult, és jegyzetelt. De mégis mi szinesíthetné be jobban a napunkat, egy póknál?

- Tanárnő! Ne mozduljon meg! - állt fel lassan Tomi a székről. A tanár összeráncolt szemöldökkel kapta fel a fejét.

- Hogy mondja, Balatoni úr? - piszkálta az orrnyergét.

- Baszki! Ez egy Tarantula! - csatlakozott Alex is. A tanári asztal mögé, a falra rögzített táblán egy pók mászott. E ritka pillanat felkeltette az osztály összes tagjának a figyelmét. De jobban tetszett az, hogy a tanár befeszűlt testtel, sem mert megfordúlni.

- Szerintem megölöm - súgta Tomi.

- Te hülye vagy! Ehez minimum egy lángszóró kell! - vette Alex a kezébe a könyvét.

- Csapják már le! - kiabálta el magát a tanár. Alex és Tamás könyvekkel a kezükben indúltak meg a tábla felé, és ott ütötték ahol csak tudták. Csak a pókot nem találták el.

- A lábadon van! Ott van!! - Alex elkiabálta magát, majd a terem végéhez futott. Megfogta az egyik esernyőt, és hadonászva vissza futott vele Tomihoz, aki a fejét rázta.

- Ne üsd a lábam! Elég! Nincs itt! - elvette Alex kezéből az esernyőt, és fáradtan kifújták magukat.

- A veszély elmúlt! - mosolygott Alex. - Nem kell! Nem kell megköszönni! Szívesen tettük! - sétáltak vissza az asztalukhoz.

Szünetben Alexékkel nevetve mentünk ki az udvarra. Felültünk a pad tetejére, és átbeszéltük a történteket. Őszinte mosolyra húztam a számat, miközben hallgattam őket. A figyelmemet csak egy dolog rabolta el. Ez a látvány pedig szétkszakította a szívemet. Legalábbis annyira rosszúl esett, hogy önkéntelenűl is könnyek szöktek a szemembe. Asher Marcival beszélgetett, de Brigi oda pofátlankodott, és lassan, csábító mozdulatokkal, hátulról átkarolta Asher hasát. A mozdulat közben a fekete hajú fiú várt egy pillanatott. De miután Brigi még mindig nem vette el a kezét, Asher letolta magáról, és némán elsétált tőle. Brigi csalódottan, és mérges tekintettel követte minden mozdulatát.

- Marci egyedűl van. Szerintem oda megyek hozzá! - suttogta Kinga, majd lepattant a padról. - Te megleszel? - fordúlt vissza felém.

- Persze! Nyugodtan menj csak Marcihoz - vettem a telefonomat a kezembe, mert üzenetem érkezett. Kinga kicsit habozva, de végűl magamra hagyott, és angyali mosollyal sétált Marchihoz, aki szorosan magához ölelte. Nem csak én, de Asher is őket nézte. Csak egy pillanat telt el, de szerintem mindketten ugyan arra gondoltunk.

Zavartan néztem meg a második üzenetemet, ami már nem anyától, hanem Ashertől jött. Mielött megnyitottam volna, vártam egy kicsit. Talán féltem megnyitni, talán nemis akartam elolvasni. Nem tudom. De a vége az lett, hogy nyert a kíváncsiságom. Megnyitottam.

8: 35 Asher

Látod őket? Példát vehetnél róluk!

Öt perc volt a csengőig, ezért vissza írtam neki.

8: 35 Sofia

Köztük megvan az összhang! Látszik, hogy egy hullámhosszon vannak!

Fél szemmel néztem, ahogy Asher a fának támaszkodva elolvasta az üzenetemet. Egy pillanatra fel nézett. Láttam rajta azt, hogy nem ért velem egyett. Még a száját is összeszorította.

8: 36 Asher

Ezt hogy érted? Szerintem köztünk is megvan az összhang!

8: 36 Sofia

Ha meglenne, akkor most nem itt tartanánk! Nem mentél volna el Szombat este! Mert megint leléptél! Mert távolságot tartasz! Mert nem mutatod meg azt, hogy milyen vagy valójában! Ez a baj! Mert elöttem nem adod önmagad! Ez miatt tartunk itt! Elvárod, hogy én őszinte legyek! Elvárod azt, hogy mondjam el az érzéseimet! Ezt kérted! De énis elvárok dolgokat!

Remegő kezekkel küldtem azt el, amit a szívem diktált. Napokon keresztűl kerestem a megoldást, hogy mivel varázsolhatnám jobbra a helyzetünket. De úgy gondoltam, hogy egyszerűbb az, ha inkább kimondom azt ami a szívemet nyomta. Asher elolvasta. Számítottam arra, hogy igazad ad nekem. Arra, hogy egy olyan dolgot ír, ami megmagyarázza a viselkedését. De ő...Benet Asher.

8: 37 Asher

Inkább találkozz velem a könyvtárba az órák után!

8: 38 Sofia

Mégis miért tenném?

8: 38 Asher

Mert kedvelsz! Egyértelmű!

8: 39 Sofia

Próbáltam volna veled normálisan beszélni!

8: 40 Asher

Rendben! Beszéljünk a könyvtárba! Várni foglak!