SOFIA

| SZERDA |

Este még beszéltem Asherrel Messengeren. Ma otthon marad és nem fog bejönni az iskolába. Megértettem, hiszen nem volt olyan állapotban, hogy bejöjjön az iskolába. Pont a szekrényemnél pakoltam, amikor meglepetésemre Birigi elviharzott mellettem, de nem kezdett el kötöszködni. Nem nézett rám, és nem próbált leégetni a diákok elött. Egyszerűen csak tudomást sem vett rólam. Talán megértette azt, hogy elég volt az amit csinált? Talán megértette, hogy szánalmas a viselkedése? Talán lehetnek végre nyugodt hétköznapjaim?

Az első óra elött még volt öt percem. A szekrényemnek támasztottam a hátam, és fogadtam Asher hívását. Őszintén elmosolyodtam amikor ásított egyett.

- Jóreggelt - motyogta. Egy pillanatra a gondolataimba merültem és elképzeltem ahogy kócos hajjal és csillogó szemekkel fekszik az ágyban, azt, hogy a takaró csak derékig takarja őt el. Vajon ő is csak boxerben alszik mint a jó pasik a könyvekben?

- Jóreggelt. Hogy aludtál? - zökkentem ki a bambulásból, majd némán intettem Kingáéknak akik mintha olvastak volna bennem, mert sziveket mutattak felém.

- A helyzethez képest jól. Bevallom nagyon sokat gondoltam rád - suttogta hallkan. Némán lehunytam a szemem és boldogan beharaptam a számat. Bárcsak ez lenne mindennek a kezdete!

- Énis sokat gondoltam rád. Igazából mindig - pirúltam el szégyenlősen. Hallottam, hogy mosolyog. Szinte hallottam a lehelletét, és a hangja miatt libabőr futott végig a testemen.

- Szeretnélek ma látni. Délután átmhetek? - kérdezte hírtelen. Nem akartam elhinni azt amit kérdezett. Mégis szaporán bólogattam és kislányosan szorongattam a könyveimet.

  - Persze! Igen! Várni foglak - mosolyogtam őszintén. Te jó ég! Alakúl valami. Végre azt érezhetem, hogy tényleg alakúl köztünk valami. És csak a pozitív irányba.

- A szüleid... - kereste a szavakat bátortalanúl. Zavartan piszkáltam a fülbevallómat, a tekintetemmel Alexék felé pillantottam, akik hangosan beszélgetve sétáltak a terem felé. Néha oda köszöntek valakinek, vagy puszit adtak egy - két lánynak.

- Vásárolni fognak!

- Akkor nálad találkozunk - és ekkor kinyomta a telefont.

Illetve remélem azt, hogy vásárolni fognak anyáék.

Miután leültem a székemre, gyorsan átkaroltam Kinga hátát és mosolyogva köszöntem neki. Egy péksütit evett, de elhúzta a száját. Olyan volt az arckifejezése mintha a fogát húzták volna ki.

- Marcival elmentünk a Spar mellett található Fornettis kocsihoz, ahol kértünk mini csigákat és barackos párnákat. De rámernék fogadni arra, hogy ezek tegnapiak - nyújtotta felém a zacskót.

- Pedig a Fornettinek pont az a lényege, hogy reggel frissen sütik, és általában egész nap tartós és friss - vettem el egy barackos párnát és megettem. Valóban nem volt nagyon friss, viszont nagyon finom volt, ezért vettem még három darabot. A nap végére pedig megettem őket. Kinga nekem adta, ezért befeleztem Alexel, akinek szintén ízlett a péksüti.

A nap végén elköszöntünk egymástól és mindenki haza sétált. Kinga Marcival ment haza, mert Marci elkisérte. Néha szomorú vagyok, mert Kinga többet foglalkozik a barátjával mint velem. De mivel ismerem őt, így tudom, hogy csak idő kell ahoz, hogy megszokják a kapcsolatukat.

Miután haza értem, kérdőn pillantottam a pulton heverő kicsi cetlire. Anya írt nekem egy üzenetet amibe leírta azt, hogy edzeni ment apával, ezért este hat óra körűl érkeznek. Ennek ma kifejezetten örültem. Írtam Ashernek egy üzenetet, hogy egyedül vagyok itthon. Azonnal látta és válaszul egy olyan Emojit küldött aminek a szeme helyén két szív van.

Nevetve letettem a telefonomat és felsiettem a szobámba. Öt percen keresztül kerestem a megfelelő ruhát. Egy ruha sem tetszett nekem, de végűl egy hosszított virág mintás pólónál, és egy rövidnadrágnál döntöttem. A hullámos hajamba csak beletúrtam az ujjaimmal és megmostam a fogam. Egy óra sem telt el, de nyílt a kapu, és hallottam azt, hogy Asher sétál be rajta.

- Hát sziasztok - leguggoltam és mosolyogva fogadtam a tündéri kutyust, aki nyüszítve a karjaim közé futott. - Neharagudj, de annyira édes - pillantottam fel rá. Ma jobban nézett ki. A szeme alatt sem voltak karikák, még az ajkát is apró mosolyra húzta.

- Lili azt mondta, hogy ő is szeretne jönni - fonta keresztbe a karját.

- Igazán? - tettem le a boldog kutyust, és öntöttem neki vizet egy tálba amit letettem elé.

Miután köszönt nekem Asher, kint leültünk a hintaágyra és beszélgettünk. Néha felszisszentem amikor a kutyusa a kezemet harapdálta.

- Most jönnek a fogai. Este a távirányítót is szétrágta - a karját kinyújtotta, így átkarolta át a vállamat és óvatosan közelebb húzott magához. Illetve nem kellett húznia, mert én bújtam hozzá, tehát egyszerre történt a dolog. - Mi volt ma a suliban?

- Igazából ma minden jó volt. Már megszoktam azt, hogy Brigi mindig piszkál. De ma reggel tudomást sem vett rólam. Ennek pedig örültem - pillantottam fel rá. Asher nem válaszolt, csak mosolyogva bólintott. - Hogy van a papád?

- Ma reggel voltam bent nála. Felébredt, viszont nem ismert fel - sütötte le a szemét szomorúan.

- Ó istenem - helyeztem a vállára a kezem. - Hány éves?

- Hetvenkilenc - nézett a szemembe, majd lassan megrázta a fejét és kivette a telefonját a zsebéből. - Szeretnél enni valamit? - írta be a kódot. Tisztán láttam azt, hogy a jelszója az, hogy Lili. - Mondjuk valamilyen sütit? - keresett rá egy étterem honlapjára.

- Egy csupa csokisnak nem tudnék ellenállni - hajoltam le és megvakartam a kutyus fülét, aki Asher cipőjének a fűzőjét rágcsálta.

- Szép napot! Rendelni szeretnék - túrt lassan a hajába. Olyan puha haja lehet. Már milliószor elképzeltem azt, hogy beletúrok, de nekem nincsen elég bátorságom véghez is vinni a tervem. - Oké. Van olyan, hogy csupa csokis? - pillantott rám fél szemmel. A szám elé tettem a kezem, hogy ne nevessem el magam. - Aha. Erdei gyümölcs? - suttogta.

- Tökéletes - gyönyörködtem az arcában.

Asher rendelt négy szelet erdei gyümölcs szeletet. A telefonja mellé a tárcáját is az asztalra tette.

Egy órán belűl meghozták a sütiket amit Asher kártyával fizetett. Én bementem a konyhába és két tányért meg villákat tettem le a hintaágy elött terpeszkedő dohányzó asztalra. Amint megkóstoltam a csokis sütit, mosolyogva lehunytam a szemem.

- Imádom. Mindig is imádtam - emeltem az ajkamhoz a villát.

- Örülök ha ízlik - evett hallkan és a kiskutyáját nézte, aki nagy szemekkel minket nézett.

Asher nem szeret magáról beszélni, de úgy éreztem, hogy ma jobban megismertem őt. Pusztán a beszédstílusából és a világnézetéből rengeteg dolgot lekövetkeztettem róla. Tudom, hogy szereti a kiskutyáját és a papáját. Tudom, hogy az apukájával nehéz a kapcsolata ez miatt költözött külön.

A percek rohamosan elteltek felettünk. Észre sem vettem azt, hogy megettem a sütimet, viszont Asher hagyott magának pont egy falatot. Amikor látta, hogy a sütijét nézem, a villával megfogta és felém tartotta.

Őszintén mosolyogva hajoltam a falat süti felé, de váratlan dolog történt. Az arcomra tette a kezét, és hozzám hajolva lassan megcsókolt. Annyira váratlanúl ért az ajka érintése, hogy lefagytam. Nagyon apró és érzéki csók volt, de annyira tökéletes is.  Csak egy pillanat telt el, de a számat automatikusan nagyobbra nyitottam, és lehunyt szemmel fogadtam minden érintését. Imádtam azt, hogy az édes ajka súrolja az enyémet. Imádtam azt, hogy ennyire diszkrét, lassú és érzéki. Csók közben az arcomat érintette, a másik kezével összekulcsolta az ujjainkat. Szinte egyszerre hajoltunk el egymástól, és egyszerre is folytattuk. Két kézzel a hajába túrtam, és imádtam. A lapockámnál húzott közelebb magához és egyre intenzívebben csókolt. Minden szenvedélyt és vágyat belesűrített a csókja határozott mozdulataiba. Az már biztos, hogy Benet Asher csókja tökéletes. Lassan hajolt el tőlem, a szája szélét enyhén beharapta. Egy kicsit ziháltunk, mégis mosolyogtunk.

- Mostmár tudod - nyitotta ki a szemét és a szemembe nézett. - Tudod, hogy mit jelentesz nekem - bólintott lassan. - Már tudtam az első találkozásunknál - cirógatta meg az egyik hajszálamat.

  - Nagyon fontos vagy nekem Asher - tettem a gyönyörű arcára a kezem. - Soha senki nem volt nekem még ennyire fontos mint te - cirógattam meg a szeme alatt az arcát. - Ami most történt az több mint tökéletes - mosolyogtam.

- A barátnőm vagy!! - hajolt hozzám, és ismételten megcsókolt. Ó nem! Nem tudtam elszakadni tőle. Az ujjaimat a hajába vezettem és hozzá hajoltam. Az egész testem lángolt a csókjától ami egyre intimebb lett.

- Vigyázni fogsz rám? - hajoltam el egy pillanatra.

- Örökké Sofia. Örökké - kulcsolta össze az ujjainkat.