SOFIA

| HÉTFŐ |

Próbáltam leplezni. Próbáltam takarni, és nem kimutatni az őszinte ragyogó mosolyom. Próbáltam  elrejteni az érzéseimet. Nem akartam, hogy tudja. Nem akartam, hogy azt érezze, hogy nyerő ügye van. Mégis ezt a boldog mosolyt neki szántam. Akkor amikor a keze az én kezemhez ért, amikor a saját terme felé sétált. Próbáltam ellenállni, a kisértésnek. Még mindig kitűzött céljaim közé tartozott a távolságtartás. De a szívem egy hatalmas darabja minden percen azt súgta, hogy milyen jó lenne ha...

Milyen jó lenne ha kapna tőlem egy esélyt.

Milyen jó lenne, ha fogá a nekem.

A mosoly, amit csak nekem szán, beragyoghatná a hétköznapjaimat.

A szívem teljes mértékben felvolt készűlve Benet Asher szívére. Csupán az eszem járt mérföldekre távol, egy puszta közepén, egy olyan elhagyatott tábla mellett, amire az volt írva: Akinek összetörték a szívét.

Matematika órán minden erőmmel öszpontosítottam a másodfokú egyenletekre. Óra elején a tanár mindenkinek osztott egy lapot amire gyakorló feladatok voltak.

Próbáltam megbarátkozni az A és B hét ötlettel. A figyelmetlenségem miatt azt hittem, hogy Irodalom óra lesz, mint múlthét Hétfőn. De Kinga adta a tudtomra, hogy Matematika lesz. De azzal nyugtatott meg, hogy ő is mindig keveri a heteket.

- Az életben soha nem lesz ezekre szükségem! - dobta le Alex a padjára a tollat. Már megszoktam azt, hogy Alexnek mindennek van hozzáfűzni valója. Egy nap nem telik el úgy, hogy Alexnek ne legyen valamilyen problémája.

- Inkább fogd be a szád és csináld! - lökte őt meg unottan Tamás. Ők ketten nagyon jó barátságot alkotnak. Mivel csak két fiú van az osztályban, így nem volt más választásunk.

- Kinga - hajoltam Kingához. - Miért vagyunk ilyen kevesen az osztályban? - húztam be a nyakam, miközben a tanár, térfigyelő kameraként fürkészte az osztályt. Kinga megrántotta a vállát.

- Kilencedikben huszonhatan kezdtük, de kibuktak mert sötétek voltak. Ebből a huszonhatból pedig öten nem jártak be, ketten pedig magántanulók voltak. De a lényeg az, hogy nyolcan fejezzük be a gimnáziumot.

- Valaki magántanuló? - érdeklődtem.

- Van valamilyen Japán származású gyerek, akinek az apja sebészorvos a Semmelweis Egyetemen. Ez a csóka pedig úgy gondolta, hogy ő túl menő ahoz, hogy napi nyolc órát itt szívjon az iskolában - radírozta ki a számokat a kockás lapjáról. Némán bólintottam, és a kezembe vettem a tollamat.

Utolsó óra elött, gyorsan elmentem a mosdóba. Kinga azt mondta, hogy kint a pályán megvár engem. Pont lehúztam a vécét, és kiakartam nyitni az ajtót, de váratlanúl Brigi hangját hallottam meg. A szám elé kaptam a kezem, és némán ácsorogtam a vécé fülkében. Tudtam, hogy hallgatózni rossz, és erkölcstelen dolog. De érdekelt az, amiről beszélnek. Azt is tudtam, hogy rossz dolgot csinálok. De a francba! Annyira tökéletes mintadiák még én sem lehetek.

- Egyszerűen utálom ezt a csajt! Alig van itt két hete, de azt hiszi, hogy annyira szép! - Brigi panaszkodott a barátnőjének, aki válaszolt. A szememet összehúztam, és néma sóhaj hagyta el a számat.

- Igazából nagyon szép! Asher is megmondta! - amint kimondta, hallottam, hogy Birigi cammogott egyett. - Bocsi! De egyébként még együtt vagytok?

- Már egyáltalán nem tudom! Asher teljesen elvan varázsolva! Ez a buta liba miatt van minden! - fröcsögte indulatosan.

Gonosz dolog az, hogy mosolyogva hallgattam ezt végig?

- És mi van a szexel?

- Mi lenne drágám?! - vágott vissza. - Asher hallani sem akar a szexről! Mintha semmi sem izgatná őt!

- Vagy csak más valakin jár az esze! Lehet, hogy erre az új csajszira gondol! Erre nem gondoltál?

- Már hogyne gondoltam volna! De hidd el! Én jobban ismerem Ashert mint ő! Régebb óta ismerem! Én nem fogom engedni azt, hogy elvegye tőlem! Egy vidéki cafkának semmi joga itt csapni a szelet! - dühöngött, majd hallottam ahogy kisétálnak a lány mosdóból. Óvatosan, résnyire nyitottam ki az ajtót. Miután láttam azt, hogy kimentek, sóhajtva sétáltam kezet mosni.

Miért érzem azt, hogy Brigitta sírig kisérő rémálom lesz a számomra?

A pálya felé sétáltam, a hosszú barna hajamat szorosan felkötöttem. Hunyorogva sétáltam Kinga mellé a tornasorba, és a fenekemhez tettem a kezem. A mosolyom láttán, Kinga kérdőn pislogott.

- Miért van jó kedved? - súgta.

- Nincsen jó kedvem. Csak... - fürkésztem a fekete aszfaltra festett hófehér csíkot. - Egy - két ember viselkedése már szórakoztatóan röhejes! - kezdtük a futást, miután az osztályfőnök megfújta a sípot.

- Utálok futni! - lihegte Kinga. A rövid haja szőke tincsei néha az arcát, és az ajkát érintették.

- Jobb mintha kosaraznánk! - mondtam el a személyes véleményemet. Amióta Brigi szándékosan fellöktött, azóta egy életre megutáltam a kosárlabdát. Alexék beszélgetve futottak el mellettünk. Alex egy pillanatra vissza nézett felénk, mintha látott volna valamit. De biztos voltam abban, hogy engem nézett.

- Alex sokat érdeklődik felőled - mondta Kinga.

- Nem vettem észre. Viszont lehet benne igazság! - húztam a felkötött hajamon. - Bár Alex viselkedése nagyon laza, és idétlen! De sokszor  mintha figyelne engem. De lehet, hogy csak én látom így - torpantam meg, mert beszorúlt a levegő. Ezért csípőre tett kezekkel sétáltam a fehér csík mentén, a lábammal a csíkot követtem. Elszórakoztam pár lépéssel. Akkor kaptam fel a fejem, amikor valaki megállt mellettem. Amint láttam, hogy ki az, a szemöldököm barátságtalan ráncba hajolt. - Mit akarsz Gergő? - fordítottam el a fejem. Kinga szerint, Gergő perverz. Hát, miután hosszú másodperceken keresztűl alaposan végig mért, így igazat kellett adnom Kingának.

- Hogy vagy Sofia? - kezdeményezett egy kérdéssel. Nem válaszoltam, csak erőltettem az arcomra egy mosolyt, és bólintottam. - Nem vagy beszédes kedvedben? - lépett közelebb hozzám. Zárkózottan összefontam magam elött a karomat. A tekintetemmel Ashert kerestem, aki Marci mellett sétált, de feltűnően sokat pillantott felém.

Most igazán jól jönne a segítsége.

- Nem. Nem vagyok beszédes kedvemben - morogtam az orrom alatt, és bíztam abban, hogy ez elég ok arra, hogy Gergő lelépjen.

- Pedig szerintem megismerhetnénk egymást! Lehet, hogy nem vagyok olyan jóképű mint Asher, de van valamim amire nagyon vágyhatsz - súgta. És ekkor történt az, hogy Gergő egy határozott, és váratlanlan mozdulattal a megfogta a fenekemet. Az érintése arra kéztetett, hogy megtorpanjak, és hatalmasat löktem a mellkasán.

- Te mégis mit képzelsz magadról?! - kiabáltam a düh pedig végig marta az idegeimet. - Mégis, hogy lehetsz ennyire undorító?! - emeltem magasba a kezem, de hírtelen Asher megállt Gergő mellett, és hatalmasat bevert neki. Az erő miatt, Gergő hátra zuhant, és seggre esett az aszfalton. Flóra és Vivien sikítottak, de mindenki megtorpant a kiabálásom miatt. Asher a saját feje után ment. Leguggolt Gergőhöz, és feltette a mutatóujját.

- Ha mégegyszer hozzá mersz érni, akkor eltöröm a kezed! Az ujjaidat pedig egyesével! - nehezen fogta vissza magát, de muszáj volt, mert az osztályfőnök belefújt a sípba.

- Mivel láttam mindent, így azt mondom, hogy Gergő megérdemelte! Viszont Benet! - állt fel a padról, és egyenesen Asherre nézett, aki sóhajtva fordúlt a tanár felé. - Mégegy ilyen és kirakunk a gimnáziumból! Elég volt! - mutatott a bejárati ajtó felé. Ashernek több sem kelett. Egyszerűen csak megfogta magát, és besétált az iskolába. Zavartan a hajamba túrtam, miközben Kinga futott ida hozzám.

- Mi történt? - fogta meg a csuklómat. - Csak annyit láttam, hogy Asher bever egyet Gergőnek.

- Gergő...fogdosott! Igazából ez történt! - pillantottam a bejárat felé. Francba a Hétfői nappokkal!

- Undorító féreg! - kiabálta Kinga, Gergő felé, aki bosszús tekintettel pillantott felém.

- Tudod, kezdem unni azt, hogy mindennap tartogat számomra valami meglepetést! - tettem a vállamra a táskámat, miközben délután fél háromkor a kijárat elött ácsorogtam Kingával. Kinga gyorsan befújta a nyakát parfümmel, és aranyosan elkente a kézfejével.

- Elhiszem! De ilyen az élet! - együttérzően a vállamra helyezte a kezét. - Marcival megyek haza. Haza kisér engem - pislogott szerelmesen, miközben megállt mellettünk.

- Rád egyébként is vár valaki! - nézett le rám Marci. Mielött megkérdeztem volna azt, hogy honnan tudja, óvatos mosolyra húzta a száját. - Nekem mindent elmond - pillantott a lépcső felé. - Sofia, ő mindig vigyázna rá - suttogta, és lassan mondta, nyomatékosítsa azt, hogy ő szerinte Asher hozzám való. Nem válaszoltam, csak habozva bólintottam. Elköszöntem tőlük, és írtam anyának egy üzenetet amiben megfogalmaztam azt, hogy a könyvtárban fogok tanulni. Egy. Utáltam magam amiért hazudtam. És kettő. Utálok anyának hazudni.

A zsebembe tettem a telefonomat, és hallkan beléptem a könyvtárba. Levegőt sem mertem venni. Békes csend telepedett a hatalmas könyvtárban tanuló diákokra. Csak a lépteimet lehetett hallani, miközben sétáltam előre a parkettán. Egy dologra vágytam, de arra nagyon. A határozottság a hatalmába kerített. Őszinte mosoly keletkezett az arcomon, amikor megpillantottam őt. Egy könyvet olvasott. Amint felkapta a fejét, a Történelem könyvet automatikusan becsukta, és kicsit ügyetlenűl tette vissza a polcra, a többi könyv közé. Asher végig nézett rajtam, láttam a szemében azt, hogy mit akar.

Csak ketten voltunk. Ez a dolog pedig rengeteg lehetőséget kínált fel nekünk. De én mégis csak egy dolgot akartam.

- Ölelj már magadhoz! - tettem le a táskámat a parkettára. Mintha erre várt volna. Közelebb lépett hozzám, megfogta a vállamat, majd egy határozott mozdulattal, szorosan a mellkasához húzott. A két karját védelmezően a lapockámra zárta, majd az ujjai közé vette a hajtincseimet. Elképesztően jó érzés volt az ölelésében lenni. Érezni az illatát, és minden porcikáját.

- Istenem, olyan jó illatod van - suttogta a fülembe, miközben a pólóját markolásztam. Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről. Még a szememet is lehunytam, hogy megtudjam örökíteni a pillanatot.

- Ne engedj el - suttogtam önkéntelenűl.

- Soha. Soha nem tenném! - hátra lépkedett, a hátát a falnak támasztotta, és engedte, hogy teljesen rá bízzam a testem súlyát. Asher csak ölelt, és a hajamat simogatta. Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy minden tökéletes. - Annyira gyönyörű vagy! - csak azért tolt el, hogy a szemembe tudjon nézni. Semmi sem érdekelt. Nem érdekelt, hogy a csípőnk össze simúlt. Nem érdekelt, hogy többet, és intimebb dolgot is éreztem a kelleténél. Mert minden porcikám remegett, Benet Asher érintésétől.

- Fura. De úgy érzem, hogy nem akarok megmozdúlni! Úgy érzem, hogy nekem itt a helyem - a tenyeremmel megsimítottam a mellkasát, és mélyen beszívtam az illatát.

Az érzés, amikor az ő illata annyira erős, hogy két nap múlva is zsigerből emlékezni fogok rá Felbecsülhetetlenűl jó.

- Ez azért van mert érzel irántam valamit - ezentúl más volt. Nem húzta beképzelt mosolyra a száját. Egyszerűen csak a hajamat simogatta, és az arcomat fürkészte. Te jó ég!

Asher szerelmes lenne?

- Én... - suttogtam hallkan. - Én tudom, hogy mit érzek. Csak azt nem tudom, hogy te mit érzel - próbáltam kérni azt, hogy mondja el nekem az érzéseit. Asher óvatosan megrántotta a vállát.

- Szerintem érezhető! Nem látod a szememben? - az egyik kezét lassan lecsúsztatta a lapockámról a derekamra, de nem fogta meg a fenekem. Mert ő más. Ő nem olyan mint Gergő.

- Esetleg ha megosztanád velem a gondolataidat, akkor könnyebb lenne! - fontam össze a kezem a tarkóján.

- Miért erölteted? - biccentette oldalra a fejét. - Ha egy ember nem akar beszélni magáról, azt általában illik elfogadni! - harapta be a száját.

- De ha te elvárod azt, hogy beszéljek magamról, akkor ezt énis elvárom tőled - a homloka felé nyúltam, és megsimítottam az egyik fekete hajtincsét. Asher a könyvespolc felé pillantott.

- De... - a helyzethez képest elnevette magát. - Sofia, ebből megint veszekedés lesz! - sütötte le a szemét. Ekkor eszembe jutott valami, amit egyszer anya mondott nekem.

- Asher! Saját magadtól féltesz? - kérdeztem rá a lényegre. Ekkor elvette a kezét.

- Ezt mégis, hogy érted? - ráncolta a szemöldökét. - Miket gondolsz? - pislogott nagyokat. - Te elméleteket gyártasz a személyiségemmel kapcsolatban? - mutatott magára.

- Én csak próbállak megfejteni! Olyan vagy mint egy labirintus! Egyszerűen nem lehet kiigazodni rajtad! - böktem ki csalódottan. - Megint ott tartunk, mint Szombat este! Ugyan azt akarjuk, de nem megy, mert nem vagy őszinte!

- Sofia! Most tényleg ilyeneket vágsz a fejemhez?! - lépett egy lépést hátra.

- Az apáddal van valami? - csúszott ki a számon az, aminek nem szabadhatott volna megtörténnie. Asher páratlan tekintettel nézett rám. Egyszerre volt csalódott, és haragudott is. Megfogta a táskáját, és zsebre tette a kezét. Tudtam, hogy ezzel a kérdéssel mindent elrontottam.

- Ha nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok, akkor ne keresd bennem azt amire vágysz. Mert nem kapod meg - mondta ki, majd a parketta felé fordította az arcát, és elsétált.
______________________

* Sajnálom, hogy mostanában ritkán írok részeket. De én sem tudok rendszeresen írni, mert mindig bármi közbe jöhet.😊