SOFIA

| PÉNTEK |

Az első hetem utolsó napját szenvedve fejeztem be. A hangulatom gyökeresen megváltozott. Megbántam azt, hogy átléptem egy határt Ashernél. Megbántam azt, hogy szereztem magamnak egy igazolatlan órát. Haragudtam magamra, és nem győztem Kingának magyarázkodni. Alexék nem beszéltek velem, talán kicsit büntudatot éreztek a reggeli viselkedésük miatt. De egy dolog biztos volt. Egyszerűen csak haza akartam menni, és átakartam gondolni azt, hogy mit jelent nekem Asher. Mert ha tisztán tudnám, ha biztos lennék az érzéseimben, akkor minden könnyebb lenne. De így a két személyiségem csapott ma össze. Az egyik azt súgta, hogy tartsak távolságot. De a másik pont ennyire is akart a közelében lenni. Mert tudtam azt, hogy ő ki. Tudtam, hogy hány lány fordúlt már meg nála. Mégis van ebben a fiúban valami ami gyökeresen vonz. Ezt szerettem volna helyre tenni.

A táskámat a vállamra dobtam, hallkan köszöntem el az osztálytársaimtól. De a folyosón Alex utánam futott. Beletúrt a melírozott hajába, így a pici tincsek a homlokába hullottak.

- Nem akartunk téged megbántani! Semmi jogunk nem volt ahoz, amiket mondtunk neked. Természetesen nem baj, ha maximalista vagy! Az sem baj, ha kilógsz ez miatt a sorból! Tudtuk, hogy ezzel nekünk akartál bizonyítani! De hé! - húzta angyali mosolyra a száját. - Mi így szeretünk! Te így vagy szerethető! - simította meg a vállamat. - És remélem, hogy nem haragszol ránk! Megigérjük, hogy töbször nem fogjuk megszólni a szorgalmadat! - kaccsintott.

- Köszönöm! - sütöttem le a szemem fáradtan. - És nem haragszok! Tényleg nem! - intettem, és az ujjaim közé vettem a fülhallgatómat. Hosszú másodpercekig próbáltam kibugózni a durva csomót, ezért megtorpantam a gimnázium elötti téren. Alex elhajtott elöttem biciklivel, utoljára még intett nekem. Őszinte mosollyal ajándékoztam őt meg. De nem voltam teljesen vidám. Mert átléptem egy határt. Ashernek igaza volt! Tényleg semmi közöm nem volt hozzá! Buta dolog volt azt a témát felhoznom. Megértem, hogy most haragszik rám.

Amikor sikerült szétszednem a zsinórokat, a telefonomhoz csatlakoztattam. Ép felkaptam a fejem, de hírtelen csak azt láttam, hogy Asher arcára valaki ad egy hatalmas nagy pofont. A csattanás fájdalmát szinte a saját arcomon éreztem, önkéntelenűl kaptam a szám elé a kezem. Asher egy fekete luxus autó elött állt, mellette egy középkorú férfi, fenyegető mozdulatokkal intette le. Ő lenne Asher édesapja?

- Mégis mit képzelsz magadról?! - kiabálta. - Azt akarod, hogy innen is kirúgjanak? - durván megragadta Asher pólóját, aki némán tűrte a férfi érintését. - Nem fogsz rám szégyent hozni! Megértetted?! - emelte magasba a tenyerét. - Megértetted?!

- Elég! Ne merj mégegyszer kezet emelni a fiamra! - egy középkorú hölgy futott ki a fekete kocsiból, és könnyes szemmel húzta magához a fiát. Te jó ég! Asher családja! Amint tudatosúlt bennem, egy fa mögé bújtam, és a mellkasomra simítottam a tenyerem. Ez az agresszív férfi lenne az apukája

Talán...talán veri a saját fiát?

Borzalom, és szörnyű dolgok kerítettek a hatalmába. Az egész testem remegett. Mindennél jobban vágytam arra, hogy most a szobámban legyek. Ez a jelenet, amikor a férfi hatalmas pofont adott Asher arcára, nekem ez sok volt. Óvatosan hajoltam oldalra, és a fekete hajú fiút néztem.

- Semmi baj anya! Semmi baj! - Asher magához húzta az anyukáját, aki könnyes szemmel törölte a fia szája szélén csillogó vércseppet.

- Én gyönyörű fiam! - bújt a fia mellkasához.

Mostmár tudtam. Az igazgatóasszony felhívta Asher szüleit. Egy telefonhívás indította el ezt a kilátástalan hurrikánt. És az egészpedig Asher arcán csattant.

Otthon büntudattal, és szomorúan meséltem el anyukáméknak a történteket. Apa kifejezetten haragudtott rám, azt mondta, hogy csalódott bennem. Anya is mérges volt, de bíztatásképpen hozzá tette azt, hogy ő is csinált ehez hasonló dolgokat a gimnáziumban.

- De nincsen igazad! A gyereknek az a feladata, hogy részt vegyen az órán! Ez a kötelező! Mégis, hogy mondhatod neki azt, hogy nincsen semmi baj? - anyával ketten ültünk a kanapén, apukám elöttünk ácsorgott.

- Sofia, egy példamutató, kitűnő eredményű tanuló! Szerinted olyan nagy baj, hogy ma lázadt egy kicsit? - húzta mosolyra a száját anya.

- Őszintén? Igen! Baj! Mert az én lányom nem lép csak úgy le a tanítási óra kezdetén! - nézett a szemembe apa. - Sofia, egy hete jársz ebbe a gimnáziumba! Így akarsz bemutatkozni a tanárok elött?

- Nem apa! Persze, hogy nem! - piszkáltam az egyik itthoni pólóm nyúzott anyagát. - És igazad van! Bocsánat! Töbször nem csinálok ilyet! - sütöttem le a szemem könnyes szemmel.

- Remélem, hogy nem fiú van a dologban! - tette fel a mutatóujját. - Valaki rossz útra akaja terelni lányom? - tette csípőre a kezét apa.

- Nem apa! Egyáltalán nem! - súgtam csalódottan. Asher nem akar engem rossz útra terelni. Egyszerűen csak megmutatja nekem egy másik, vidámabb, merészebb énemet. De a történtek után, szerintem úgysem fogunk már beszélni.

Ebéd után a szobámban ültem, és a plafont néztem. Próbáltam lezárni az első hetemet de túl sok dolog történt. Egyszerre taszít, és vonz engem ez a fiú. Ez pedig mindent összekavart körülöttem. Én sem tudtam azt, hogy mit érzek. Brigi is rám van szállva, mindennap durván a lelkembe tiport, és olyan dolgokat mondott nekem, amit senki nem hagyna szó nélkűl.

Csak öt nap.

Mégis találkoztam vele, távolságtartó volt velem, utána jobban megismertem, megkedveltem, most pedig újra eltávolodott tőlem. 

Hanyat feküdtem az ágyamon, és hosszú sóhaj hagyta el a számat.

- Akkor tetszik neked ez a fiú? - suttogta anya, miközben mellettem feküdt. Nem volt mérges, se csalódott. Inkább érdekelte őt a gondolataim.

- Igen tetszik. Csak az a baj, hogy Asher nem hozzám való! Ő biztos, hogy nem bírná sokáig mellettem! Ő lobbanékony, határozott és szabad!

- Tehát nem viseli el azt, ha valaki irányítani próbálja őt! - szűrte le anya a lényeget.

- Pontosan - suttogtam szomorúan. - Mégis elképesztően jól érzem magam vele, ha tudunk normálisan beszélni.

- És arra nem gondoltál, hogy talán félt téged saját magától? - amint megkérdezte, a szemöldököm össze szaladt. Amit anya mondott abban van logika, talán igaz is lehet. Ez magyarázná Asher változatos viselkedését?

- Talán anya. Nincsen kizárva! - fordítottam felé a fejem, majd mosolyra húztam a számat. - Ez lesz az első hétvégénk Budapesten! Mit fogunk csinálni?

- Holnap kertészkedünk apáddal, utána pedig elmegyünk vásárolni! - nyomott egy puszit a homlokomra. - Egyébként hívott Kinga anyukája. Kinga átszeretne jönni hozzád!

- Persze! Naná! - szedtem össze a gondolataimat. - Örülök neki! - súgtam.

Este tíz órakkor, Kingával a padlón ültünk. A párnámat magamhoz szorítottam, és elmeséltem neki azt ami az iskola elött történt. Kinga fájdalmasan elhúzta a száját.

- Megütötte a saját fiát? - sziszegte szörnyűlködve. - Tudom, hogy Asher már nagy korú, de ez akkor is bántalmazásnak számít! - suttogta.

- Hatalmas volt az a pofon! Szörnyű volt látni! - dörzsöltem a karomat.

- Ez megmagyarázza Asher nehéz természetét! - fordúlt felém, a lábát törökülésbe húzta. A szemébe néztem.

- Szerinted jól van? - piszkáltam a zoknimat. - Marci a legjobb barátja. Talán felhívhatnánk őt - suttogtam hevesen dobogó szívvel. Láttam valamit Asher arcán, amikor az apukája megütötte őt. Asher egyáltalán nem lepődött meg. Az oka talán az, hogy már töbszőr is előfordúlt ez az eset. De én bíztam abban, hogy ez nem így van.

- Nem szeretném őt zavarni - suttogta elpirúlva. A rossz napom után, este fél tizenegykor őszinte mosolyra húztam a számat.

- Tudom, hogy tetszik neked a Marci.

- Honnan?! - lepődött meg Kinga.

- Nem volt nehéz kitalálni. Gyakran keresed őt a szemeddel a szünetben - biccentettem oldalra a fejem. Kinga nem tagadta le. Csak megrántotta a vállát, és suttogva emelte a füléhez a telefont.

- Ne vedd fel! Ne vedd fel - motyogta.

- Igen? - hallottam Marci hangját, de ekkor Kinga lefagyott. - Haló?

- Beszélj már! - löktem meg a vállát, de Kinga drága Iphoneja, a parkettámra zuhant. Marci még mindig a vonalban volt. - Szed már össze magad! - fogtam meg a telefont, és Kinga füléhez tettem.

- Szia Marci! Mi a pálya? - próbált lazának tünni. Pedig Kinga nem volt az. Feszülten rágcsálta a körmét. Ekkor Kinga kihangosította a telefont.

- Szia Kinga! Vacsorázok! Te hogy vagy? - érdeklődött.

- Sofia szobájában ülök - motyogta szerelmesen. A vonal tulsó végén néma csend keletkezett. - Csak lányos estét tartunk! - tekergette az egyik hajtincsét.

- Oh! Romantikus filmek, és jégkrém a hűtőből? - nevette el magát. Ekkor Kinga a szemembe nézett. A valóságban ott ültünk a parkettán, és néztünk ki az ablakon.

- Majdnem! - nevette el magát. - Kérdezhetek valamit Marci? - sóhajtotta Kinga.

- Parancsolj! Persze! - hallottam ahogy elmosogat a háttérben.

- Minden rendben mostanában Asherrel? - tért a lényegre. Marci elzárta a csapot, majd suttogva folytatta.

- Ez téged, vagy inkább Sofiát érdekel? - amint megkérdezte, cinikusan megráztam a fejem. Marci okos. De énis az vagyok!

- Azért suttogsz mert ott van igaz? - húztam őszinte mosolyra a számat. Nekem csak az számított, hogy Asher biztonságban van.

- Itt alszik a kanapén! Méghozzá aranyos baba pofival - röhejesen elnevette magát. - De jól van!

- Tehát tudod, hogy mi történt? - következtettem le.

- Sofia, nekem mindent elmond! Csak bennem bízik meg! Azt is elmondta, hogy haragszik rád! Azt hitte, hogy te nem fogod benne a rosszat keresni! - amint kimondta, könnyek szöktek a szemembe.

- Hát persze! - szipogtam szomorúan.

- Azt hitte, hogy lehet valami. De te a hibáját hoztad fel! Sofia, Asher változott. Már nem az a célja, hogy minnél több lányt dugjon meg - nyomatékosította.

- Pedig én pont ezt vágtam a fejéhez - sütöttem le a szemem szomorúan.

- Mindegy! Lassan leteszem! - ásított. - Hé, Kinga!

- Igen? - kapaszkodott belém.

- Szombat este egy mozi? - amilyen lazán kérdezte, úgy Kinga is olyan lazán csuklott volna össze, ha nem tartom meg a vállánál fogva. Hevesen bólogattam, míg Kinga szivárványokat látott maga elött.

- M...mozi? - álmodozott.

- Persze! Te. Én. Kaja. Tudod, mozi!

- Persze! Mozi! - bólogatott.

- Aha! Jó! Akkor most inkább leteszem! - nevette el magát, majd Marci bontotta a vonalat.

- Randid lesz! - öleltem át mosolyogva. Kinga reakciója:

- Marci és én! Mozi! Hihi!

Teljesen szerelmes ebbe a Puskás Peti hasonmásba.

( Menj tovább )