SOFIA
_____________

Az előadások után Asher és én a könyvtárban tanultunk. A Latin után egy kisebb sokkot kaptunk, ezért a könyveinket nyitogatva, egymás mellett ülve tanultunk. Volt mikor átkarolta a nyakam, volt mikor puszit nyomtam az arcára, de íratlan megállapodást kötöttünk arról, hogy ezt az egy órát feláldozzunk a Latin alapjainak megatanulására. Én könyvet tartottam az ölemben, míg Asher a füzetébe jegyzetelt. Tekintetemmel lassan pillantottam a kézfejére, amin erek futottak végig. Lassan fürkésztem a csuklóját és a sima bőrét. Nem! Koncentrálj, Sofia! Ma reggel az előadások után beszéltem anyáékkal. Valamiért apa több időt töltött a telefon közelében. Kicsit olyan volt, mint egy légy a falon, aki minden szót figyelmesen végig szeretne hallgatni. Anyukám olyan témákról kérdezett, hogy beilleszkedtem- e már, hogy jól kijövök – e a szobatársammal? Igazából sok hétköznapi dolgot megbeszéltem anyával, és nagyon jól esett hallani a hangját. Viszont egy hete kezdődött az év, de kezdtem érezni, hogy Kinga miért panaszkodott a telefonban. Sóhajtva hajtottam Asher vállára a fejem, aki válaszul nyomott egy puszit a fejemre. – Te, hogy érzed magad? – kezemet a combjára tettem és megpacskoltam azt. A kézfejemet fürkészve a torkát köszörülte.

- Jól vagyok – suttogta. – Te, hogy vagy? – támasztotta állát a fejemre.

- Jól vagyok – ujjaimmal a combján játszottam, közben észre sem vettem, hogy ujjaim a férfiasságához közelednek. Asher még leveőt is elfelejtett venni, mert figyelmét lekötötte a vándorútra tévedt kezem. – Mit csinálsz? – fürkészett.

- Én semmit – válaszoltam hallkan, miközben a hallgatók néma csendben tanultak az asztalok felett görnyedve. – Izé... - fürkésztem a megemelkedett férfiasságát.

- Sofia! Hagyjál már! – tolt el elpirulva. Cica szemekkel néztem rá, majd szemöldökét ráncolva felém fordult, és nyomott egy puszit az orromra. – Tanulj, szépségem – vigyorodott el. Ekkor a szememet összehúztam. Tehát nem akarja, hogy hozzáérjek? Nem kívánja az érintésem? Vagy csak jól csinálja, hogy hidegen hagyja a dolog? Azért úgy gondoltam, hogy szemétkedek vele egy kicsit. A füléhez hajoltam.

- Képzeld el, hogy esténként a zuhanyzó alatt rád gondolva nyúlok magamhoz – amint befejeztem, Asher lecsúsztatta az asztalra a füzetet, megfogta a kezem és hírtelen a könyvtár végéhez húzott. – Hatásos volt? – nevettem az utolsó sorban.

- De még mennyire – ujjait finoman az államra helyezte, másik kezével a fejem fölé feszítette a csuklómat. Lehunyt szemmel hajolt hozzám és az ajkamba óvatosan harapva, a nyelvét a számba csúsztatva intenzíven megcsókolt. Azonnal viszonoztam, közben kezemmel kikapcsoltam az övét. – Bolond vagy? – fogta le a kezem. – Ennyire...? – rázta a fejét.

- Hiányzol – mondtam ki. Ekkor kuncogva a fejem mellett megtámaszkodott a falnál, ujját pedig lassan a hasamhoz érintette. A blúzomon keresztül megérintette a mellemet, majd az anyag alá vezette és a szemembe nézve megfogta. – Nem fogsz jól járni, ha ezt csinálod – utaltam arra, hogy engem már nem hagytam magamra. Iletve nem hagyhat kielégítlenül. 

- Reménykedtem abban, hogy ezt mondod – a mutatóujját felmutatta és magamra hagyott. Az utolsó sorban a falnak támaszkodva elmosolyodtam. Elpirultan a plafon felé emeltem a tekintetem és lassan beharaptam az ajkam szélét. Most már mindent értek. Nehéz úgy egyetemre menni, hogy közben elvagyok zárva Ashertől. A kapcsolatunk már rég arra a szintre lépett, hogy nincsen köztünk szégyellni való. Tudjuk, hogy mi jó a másiknak, tudjuk, hogy mit szeret a másik.

- Az mi a kezedben? – suttogva néztem Asher kezében található kulcsra. – Hogy szerezted meg?

- Azt mondtam a könyvtárosnak, hogy egy gyerek elvitte az egyik könyvet.

- Kiküldted a folyosóra? – nevettem, miközben kinyitotta a fal mellett található ajtót. A szertárban az ajtó mellett volt egy lámpa, azt felkapcsolta. Ezután kulcsra zárta az ajtót, és a legközelebbi asztal szélének támaszkodva felém pillantott.

- Szerintem te tudod a legjobban, hogy merész gyerek vagyok – nézett végig rajtam. – Mi legyen Sofia?

- Beszélgessünk az időjárásról – hozzásétáltam és mélyen a szemébe nézve átkaroltam a tarkóját. Testemet hozzá nyomtam, ujjaimmal a puha bőrét simogattam. – Hiányzol, Asher – sütöttem le a szemem. Válaszul az arcomra helyezte kezét, homlokát a homlokomhoz támasztotta. Mélyen felsóhajtott, az illata minden érzékemet felkeltette. Szeretkezz velem! Lassan! Óvatosan! Halkan! Sokáig! Legyél az enyém, Benet Asher!

- Te is hiányzol nekem! Jobban, mint te azt eltudnád képzelni – simogatta a hajam. – Nekem nem elég, hogy napközben foghatom a kezed és néha megpuszilhatlak. Szükségem van... - köszörülte a torkát. – Csak szükségem van rád – az érzékenysége miatt, a szemébe nézve lassan helyet cserétem vele. Minden mozdulatunk közben egymás szemébe néztünk. Egyszer sem pillantottunk félre, vagy zökkentünk volna ki. Asher lassan húzta le rólam a blúzomat, és az övét kapcsoltam ki. Kigomboltam a nadrágját, lehúztam a sliccét, majd az alsónadrágjába vezettem a kezem. Lassan kényeztettem, ő közben a csókunkba morgott.

- Erre volt szükséged, igaz? – suttogtam könnyes szemmel. – Az érintésemre? A szerelmed érintésére? – miközben a nadrágot letoltam a fenekén, az arcára puszit nyomtam. Nem válaszolt, csak lehúzta a bugyimat és az asztal széléhez húzott. Kezét a combom közé vezette és úgy kényeztetett ahogy én azt szeretem.

- Sofia... én nem dugni akarok veled. Hanem szeretkezni. Érezni akarom a lelked, a szíved, az illatod és a hangod, miközben benned vagyok – a régi kanapé felé pillantott. Először a szemembe nézett. Várta, hogy erre mit reagálok.

- Oké – karoltam át a tarkóját, miközben a combom közt már szétrobbant minden idegvégződésem. – Ne várattass meg – kértem hallkan. Miután a kanapéra fektetett, a lábamat oldalra csúsztatta és fölém hajolt. Meztelen testünk egymáséhoz ért, miközben lassan belém illesztette magát. Kicsit megemeltem a csípőmet, ő pedig teljesen belém csúszott. Oldalra biccentettem a fejem, az ajkamon nyögés tört ki.

- Hallkan – tette mutatóujját az ajka elé.

- Ezt magadnak is mondhatnád – miközben elkezdett mozogni bennem, kezemmel a hátát tapogattam és a fenekébe markoltam. Asher a száját összeszorította és a nyakamhoz hajtotta a fejét. – Mondtam – karmoltam végig a hátát, miközben váltott a tempón. – Bagoly mondja verébnek – nyaltam végig a fülét, miközben mélyen mozgott bennem.

Este a zuhanyozás után pizsamában feküdtem az ágyamon, és az államhoz szorítottam Ashertől kapott tehenet. Úgy éreztem, hogy rózsaszín köd lebeg körülöttem. Létezik, hogy újra szerelmes lettem belé? Létezik, hogy teljesen odavagyok érte? Még is, hogy fér el ennyi érzelem egyetlen szívben. – Jaj, pici Asher – suttogtam a tehénnek. – Nagyon szerelmes vagyok – az arcomba fúrtam a tehenet és elvigyorodtam.

- Örülök neki!

- Ha? – pillantottam a tehén gomb szemeibe, de ekkor Kíra lépett ki a fürdőszobából. – Ja! – nevettem el magam. A kínai lány hátra fésülte a hosszú vizes haját, majd a tükör előtt bekente az arcát egy krémmel.

- Csak a mondat végét tudtam elcsípni – pillantott felém. – Hogy telt a napod? – Kíra egy hosszított pólóban és bugyiban ácsorgott előttem. Gyorsan elhúztam a sötétítő függönyöket, hogy koli előtt ácsorgó bagós pasik ne lássanak be.

- Nagyon jól – pirultam el.

- Na de ennyire?! – dobta felém a fésűjét, amit nevetve kaptam el, majd az ágyára továbbítottam.

- Jól kezdődik az év – vallottam be. – Ennyi!

- Szóval mind a szerelmi életed, mind a tanulás jól megy? – ekkor ujjai közé szorította az arany láncát. Nehéz volt nem észre venni a nyaklánc végén csillogó szív medált.

- Gyönyörű a nyakláncod!

- Köszönöm! Kislány korom óta megvan – pillantott rá. – Volt egy nagyon jó fiú barátom. Óvodában ismerkedtem meg vele. Tőle kaptam még a... tizenkettedik születésnapomra!

- Komolyan? Istenem! Hogy hogy ilyen jól emlékszel rá? – mosolyogtam elérzékenyülve

- Azért, mert... - pillantott rám könnyes szemmel, de ekkor kopogtak az ajtón. – Ezt kinyitom és utána elmondom – Kíra hosszított pólóban és bugyiban nyitotta ki az ajtót. És, miközben a nyakláncot az ujjai közt fogta, az ajtó lassan kinyílt és Asher pillantott be, aki miután benézett az arcáról lefagyott a mosoly. Hogy jutott be? Beszökött hozzám? A szemébe nézve összeráncoltam a szemöldököm, de ő Kírát mérte végig. A fekete hajú lány hátra lépett pár lépést, Asher tekintete pedig könnyektől csillogott.

- Mi történik? – ültem fel az ágyon. – Bébi? – ráztam a fejem.

A „bébi" szó hallatán Kíra sápadt arccal pillantott felém, kezét a szája elé tette. – Asher?! – kerestem a tekintetétét, de ő még mindig Kíra arcát nézte.

MI TÖRTÉNIK VELE?!

- Emlékszel, hogy meséltem egy kisfiúról? – fordult Kíra Asher felé, aki sóhajtva oldalra biccentette a fejét. – A pasid volt az – köpte ki egy olyan stílusban, amilyennel eddig még nem találkoztam. Csak ennyit tudtam mondani.

- M... mi? – szorítottam magamhoz a tehenet, Asher pedig a tenyerébe temette arcát.

Hát kicsi tehenem... lesznek még itt gondok...