| SOFIA |

VASÁRNAP

Az internet segítségével Asher és én a konyhában reggelit készítettünk. A reggeli készítés minden percét imádtam. Egy kicsit szégyenlős voltam az este történtek után, de láttam rajta, hogy ő ezt teljes mértékben elfogadta. Kislángon főztem a húst, miközben anyukámmal beszéltem a telefonon. Azt hiszem, hogy ki voltam hangositva, mert közben anyukám is mosogatott.

- Jól csináltuk? – pillantottam Asherre. A vonal túlsó végén apukám köszörülte a torkát.

- Khm... mit csináltatok jól? - csatlakozott ő is a beszélgetéshez. Asher és én a receptet néztük, ezért erősen koncentrálva pillantottunk egymásra.

- Szerintem nem jó helyen van – helyezte át a serpenyőt egy nagyobb láng fölé.

- Ó, te jó ég... - sóhajtotta apa.

- Hogy vagytok apa? – kostoltam meg a tejfölös fűszeres mártást.

- Én még jól – válaszolta.

- Sofia, lassan csináld meg szétfolyik az egész!

- Ne! Nem akarom hallani! Édes istenem...

- Miért szólsz bele abba, hogy hogyan csinálom? – vettem ki a kezéből a telefont és ránagyítottam a receptre. – Addig fogd meg!

- M... mit fogjon meg? – suttogta apa félve.

- Marha jó! Nem tudok egyszerre két dolgot csinálni! – csapott rá a fenekemre. Ekkor a vonal túlsó végén anya elkiabálta magát, miközben Asher megfordította a serpenyőben a húst.

- Anya?! – fogtam meg a telefont, miközben félre csúsztattam a mártást. Nyugodt szívvel hallottam, hogy apa azt suttogja anyának, hogy jól vagyok.

- Csúszik! Csúszik a kezem! – pillantott rám Asher.

- Nem... nem akarok tovább élni! Nem akarok... - nyöszörgött apa.

- Apa... azt hiszem, hogy félre értetted – néztem Asher kezére, aki egy konyharuhával törölte le a kezéről az olajat.

- Szerintem ezt még gyakorolnunk kell – vette le a megsült húst és lekapcsolta a gáztűzhelyet. – Hogy van uram?

- Bárcsak meghalnék... - morogta. – Vedd át életem. Megyek és elásom magam – a vonal végén néma csend keletkezett. Asher szemébe néztem, aki félre tette a mártást, a húst és a burgonyát, majd megtörölte a homlokát. 

- Nem lehet, hogy apád félre értett valamit? – suttogta.

- Hát... nem tudom – emeltem a fülemhez a telefont. – Anya? – egy kis szünet után anya hangját hallottam meg a vonal végén.

- Sofia! Nem tudom, hogy mit csináltok, de pont akkor kell, amikor telefonálunk?

- Nem értem... - ültem le a székre. – Reggelit csináltunk.

- Csak reggelit csinálnak! Tedd le azt az ásót! – szitkozódott anya, miközben hallkan elnevettem magam. Egy kis idő után megköszörülte a torkát. – Tehát khm... hogy vagy? – suttogta.

- Tökéletesen érzem magam – néztem Asher szemébe, aki kíváncsian fürkészte az arcomat.

- Minden jól alakult? – folytatta aggódva. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy anya a részletekre kíváncsi. De személyesen szeretném elmesélni neki, ezért csak határozottan bólintottam.

- Minden jól alakult, anya! Ebédre otthon vagyok! Szeretlek!

Reggeli közben csendben ettünk. A lábfejemmel simogattam Asher lábát, aki a szemöldökét ráncolta.

- Anyád tudja, hogy nem aludtunk? – érdeklődött óvatosan. Oldalra túrtam a hajam és némán bólintottam. Persze, hogy tudta. Anyának mindig mindent elmondok. Ez sem volt másképp. Kicsit zavarban volt, amikor azt mondtam neki, hogy Ashernél szeretnék aludni, de elfogadta mert tudta, hogy szeretem őt. – Vajon elmondta az apádnak? – kóstolta meg a fűszerezett burgonyát. A vizet félre nyelve köhögtem.

- Erről hallani sem szeretnék – borzongtam meg. – Tudod... - turkáltam a burgonyák közt. – Apa rosszul viseli, hogy vagy nekem. Nagyon félt engem, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeret téged. Apa szeret téged, de tartja magát a szokásaihoz. Szerintem azért, mert te vagy az első barátom. És ha esetleg megbántanál akkor... - kerestem a szavakat.

- Levágná a farkamat? – pillantott le – Ez elég nagy büntetés lenne! – tette fel az ujját nevetve. – De egyébként ilyen soha nem lesz – ekkor lesütötte a szemét, majd felsóhajtott. A szája szélén apró mosoly bujkált, láttam rajta, hogy komoly témáról szeretne beszélni. Kezével a fekete hajába túrt, ujjaival a vállát simogatta a fehér pólón keresztül. – Egyébként megvagy elégedve a teljesítményemmel? – nézett egyenesen a szemembe. A villa kiesett a kezemből, a szám tátva maradt. Erre a kérdésre nem számítottam. Ilyenkor mit illik válaszolni? – Mármint jó volt az éjszaka? Így képzelted el az elsőt? – hajolt közelebb.

- Tökéletes volt... tökéletes volt az éjszaka – ismételtem határozottan. – Jobb nem is lehetett volna. Minden percét imádtam – ittam bele a vízbe.

- Akkor jó. Már reggel megakartam kérdezni, csak nem mertem – állt fel és a mosogatóhoz sétált. A fenekére pillantottam, majd a homlokomra csaptam. Határozottan megvagyok elégedve a teljesítményével.

Reggeli után Asher még nem akart engem elengedni, ezért az ágyban feküdtünk és beszélgettünk. Olyan témák is szóba kerültek, ami arról árulkodott, hogy Asher hosszú távra tervezz velem, ami nekem nagyon fontos volt. Boldog voltam amikor mosolygott és a hajába túrt. Melegség járta át a szívem amikor a jövőnkről beszélt. Létezik olyan, hogy valakinek az első szerelme egyben az utolsó is? A fejemet ráztam amikor nevetett és párnával dobtam meg őt. Jól éreztük magukat. Ennek az oka az volt, hogy szerettük egymást. Őszintén és szenvedélyesen.

- Szalagavatón velem táncolsz, igaz? – támasztotta meg a fejét a kezén. – Szeretnélek fehér ruhában látni – vette az ujjai közé az egyik hajszálam. Bólintottam és csókot loptam tőle.

- Persze, hogy veled táncolok! Ki mással? – húztam magamhoz a nyakánál fogva.

Ahogy teltek a napok és a hetek közelebb kerültünk egymáshoz. Közös programokat és hobbit találtunk ki. Közös fényképeket készítettünk, amiket egy bevásárlóközpontban előhívattunk. A fényképekből csináltunk egy emlékfalat és színes filccel dátumokat írtunk a képek alá. A táblát nézve elmosolyodtam, miközben hátulról átölelt engem. Az emlékeink és az együttöltött élményeink szerepeltek a falon. Volt egy kép, amin az óriás kereken ülünk, egy olyan, ahol Lilivel játszunk. A harmadik képen Asher mellkasán pihen a fejem ő pedig a hajamba túr. A képen mosolygok. A negyedik képen ölelkezünk. Amikor legelőször találkoztam vele nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőlünk.

Hétfőn a tanitás után Alexékkel beugrottunk a Burger Kingbe. Asher nem akart jönni, de a lelkére kötöttem, hogy minden rendben lesz, csak viselkedjen természetesen. Épp Alex nevette ki Tomit, aki egy csípős húst evett, és a kellemetlen égető érzés közben egyszerűen csak leöntötte magát üdítővel. A fejemet ráztam és puszit adtam Ashernek aki kezet fogott Tomiékkal.

- Benet meg mit keres itt? – hajolt hozzám, miközben Asher a pénztárhoz sétált.

- Én hívtam meg – mártottam a krumplimat a ketchupba. – Úgy gondoltam, hogy jó lenne – pillantottam a fekete hajú fiú felé. – Zavar?

- Hát... - lehelte Tomi a száját. – Annyira nem ismerjük, de azok alapján, amit tudunk róla... - nézett a szemembe. - Baszki! Éget ez a szar! Miért ilyet kértem? - morogta.

- Csak az a baj, hogy nem ismeritek őt – suttogtam. – Adjatok neki egy esélyt! Nem kell tej?

- A a! Hm... megvagyok - húzte le Alex üditőjét is.

- Jojo! Nyuga van! – tette fel a kezét Alex. – Tesztelem! Ha megfelel az elvárásoknak akkor talán a haverunk lehet – tette idézőjelbe a kezét.

- Beszarok! Benet Asherrel fogunk mutatkozni! Milyen állat már! – röhögött Tamás. Miközben a halántékomat piszkáltam Asher leült mellém.

- Mi az állat? – pillantott a két fiúra, akik suttogva behúzták a nyakukat. Eddig tartott a bátorságuk.

- Öhm... hihi – lökte meg Tomi, Alex vállát. – Kérsz ketchupot? – nyújtották felé a piros szószt. – Van fagyi is – ismételték a mozdulatot. Asher pislogás nélkül meredt rájuk. Ez a tekintet elég volt ahhoz, hogy a két fiú hangosan nyeljen egyet.

- Ja kösz! – Asher elfogadta, a két fiú pedig egyszerre sóhajtott fel.

- Nem fog leütni minket – suttogta Tomi.

- Miért tenném? – harapott Asher a hamburgerbe.

- Tomcsi csak azt akarta mondani, hogy fura, hogy egy asztalnál ülsz velünk. Ilyen még nem fordult elő – magyarázta Alex, közben rám pillantott. - Tudod... nem igazán bírtunk téged. A balhéid meg a kavarásaid miatt - ekkor Asher áthajolt az asztal felett és megfogta Alex nyakát, akinek az arca fehér lett mint a fal. - Béke van tesó...

- Bírom ezt a két idiótát - engedte őt el Asher és elnevette magát. - Csak ugrattalak.

- Akkor jó!

- Egyszer mindent el kell kezdeni – nyúlt Tomi fagyija felé. – Ezt még megeszed? - kérdezte Asher. Azt hiszem, hogy ma szétfogja szivatni őket.

- Igazából ig... mindegy – rántotta meg a vállát, miközben Asher megkóstolta a szeder ízű fagyit. – Megeheted.

- Kösz! Rendes vagy!

- Ne csináld már! – löktem meg nevetve Asher vállát. – Csak szórakozik veletek! Tessék! – adtam neki át egy másik fagyit amit Ashet vásárolt. A két fiú elnevette magát és lepacsiztak Asherrel. Tomiék hamar megtalálták a közös hangot Asherrel. Tudtam, hogy Asher alkalmazkodni fog hozzájuk, inkább attól féltem, hogy Alex közeledni fog – e felé. De miközben kibeszélték a focicsapat témát rájöttem arra, hogy jó barátok lesznek. Tomi és Alex akkor lepődött meg a legjobban, amikor az ajtón belépett Brigi és Gergő. De, amikor az asztalunkhoz ültek, mozdulni sem mertek.

- Te is látod azt, amit én? – csurgatta Alex a nyálát, miközben Brigi a fagyijába nyalt.

- Vedd le a szemed a barátnőmről seggfej! – lökte meg a vállát Gergő. – Amúgy mizu? – vette le Alexről a New Yorkos FullCapet. - Nekem adod a sapidat? Mizu Asher? Jó a menza? - kacsintott.

- Barátkozunk, mint az oviban – kacsintott Asher, majd átkarolta a vállam. - Jó fejek! Talán mutatkozhatunk velük! - biccentett Marci felé kuncogva.

- Jaj istenem! - pillantott Marci Tomiék felé. - Mi ez a csapat? - tárta szét a kezét. - Bébi, ez év elején is így volt? - nézett Kinga szemébe aki a fejét rázta.

- Nem! Év elején mindenki utált mindenkit - fonta keresztbe a karját.

- Én igazából nem utáltam senkit - suttogta Tomi és Gergő felé pillantottam - Béke van Geri, ugye? - sziszegte. - Én soha nem utáltalak!

- Pedig mintha egyszer azt mondtad volna rá, hogy buzi köcsög - kezdte Asher a szivatást, amit természetesen Marci folytatott.

- Jaj tényleg! És amikor azt mondta, hogy legszívesebben megverné? - kérdezte, Gergő feje pedig vörösebb lett.

- Jaj nekem! Én nem akartam veled kikezdeni, testvérem! - védte magát Tomi. - Igaz, Alex? - kért segítséget a barátjától.

- Mennem kell pisilni - gyors mozdulattal pattant fel és futott a lépcső felé, így Tomi egyedűl maradt.

- Izé... nézd Gergő milyen jó verda! - az utca felé mutatott. Mindenki követte a mozdulatot, ám az utcán nem volt kocsi, Tomi pedig már nem volt a helyén.

- Na ez jó volt! - nevettünk fel hangosan. Ekkor Asher fülébe súgtam.

- Jó barátaink vannak.

- Hiányozni fognak – suttogta, hogy csak én halljam.

( Sziasztok! Egy kicsit befejezős hangulata lett, de leszeretném írni, hogy EZ NEM AZ UTOLSÓ RÉSZ csak ilyenre sikerült megírni. Remélem, hogy mosolyt tudtam csalni az arcotokra ezzel a részel! )