SOFIA

| HÉTFŐ |

Mély levegőt vettem mielött lenyomtam volna a kilincset. Próbáltam figyelni a pulzusomra, de az egekbe szökött. Úgy éreztem magam mintha egy hullámvasúton utaztam volna. Egyszerre volt ijesztő és idegen érzés. De muszáj volt erőt vennem magamon. Lenyomtam a kilincset, és beléptem az ajtón. Több kíváncsi szempár, belértve az osztályfőnök is mosolygott rám. Csak egy pillanatra néztem a többiekre, de azt megtudtam állapítani, hogy kevés a létszám. A terem gyönyörű volt. A hófehér falra egy fehér digitális, és egy fekete táblát rögzítettek. A tanáriasztalon volt egy kisebb kaktusz és egy fehér terítő. A padok egymás mögött helyezkedtek el három darab oszlopban. A terem színét csak a poszterek, képregények és a vörös függönyök egészítették ki. Próbáltam egy szégyenlős mosolyt erőltetni magamra a hányinger helyett. Becsuktam magam mögött az ajtót, és intettem egy aprót.

- Bocsánat - suttogtam zavartan, az osztályfőnök aranyos mosollyal az arcán nézett rám.

- Fehérvári Sofia. Örülök, hogy teljesedett a létszám! Andrásbá vagyok, osztályfőnök, testnevelést és történelmet tanítok! - bólintott.

- Kivéve ha nem késik el tanárúr! Akkor csak a tanáriban tanítja meg az új Espressogép használatát! - bólogatott a második padsorban ülve egy fiú, mire a többiek hallkan felnevettek.

- Igen, köszönöm Alex! Kérlek, foglalj helyet! - intett egy szabad hely felé, így énis csatlakoztam a többiekhez. Az utolsó padsorban leültem Kinga mellé, a füzetemet pedig az asztalra tettem. Betoltam magam, a lábamat kényelmesen keresztbe tettem.

- Neked köszönhetően nem kell dupla órán tanulnunk a Mohácsi csatáról! - fordúlt felém Alex, a száját beharapta, mire nagyokat pislogtam.

- Már ott tartotok?! - kérdeztem egy kicsit hangosabban a kelleténél. Mindenki kérdőn pillantott felém. Nem néztek rám rosszalóan, egy lány még a hosszított nyakláncomat is megdicsérte. - Köszi! - vettem elő egy tollat és a jegyzetfüzetembe felírtam azt, hogy a mohácsi csata. Miután mondtam pár szót magamról, az osztályfőnök jobbnak látta ha játszunk valamit. Számomra szokatlan volt ez a gesztus, mert én már megszoktam a sok magolást és a tanulást, de kifejezetten örültem az akasztófának. Így egyáltalán nem telt számomra kellemetlenűl az első óra percei.

- Aligátor! - támaszkodott rá Alex a padjára, az ujjait ropogtatta, miközben az osztályfőnök harmadszorra is a fejét rázta.

- Alex, kérlek ne kiabáld be a választ! Egyébként sem jó az amit mondtál! - rázta a fejét.

- Dehát van benne a - támaszkodott hátra a székével.

- Sofia, van valami elképzelésed arról, hogy mi lehet a megoldás? - pillantott rám Andrásbá, mire a vonalakra és arra a betűkre koncentráltam. A megfejtés "a" val kezdődik, a második betűje "p", a harmadik "o" volt. Mellette három vonal üres volt, oda még nem kerüt betű, ahogy a többihez sem. Az utolsó kettő betű pedig egy "i "és egy, "s" betű volt. Osztottam, szoroztam, gondolkoztam, és egy pillanat után rájöttem arra, hogy a megoldás csak egy szó lehetett.

- Én az apokalipszisre tippelnék! - húztam mosolyra a számat, a tanárúr vigyorogva hátradőlt a székén.

Miután kicsengettek kisétáltunk a teremből, de elötte az osztályfőnök adott egy papírt a kezembe. A lapon egy lista szerepelt azoknak a könyveknek a nevével amit be kell szereznem. Nekem első sorban a könyvtárat tanácsolta. Megköszöntem és tanítás után az első utam oda fog vezetni.

- De, most komolyan! Mégis, hogy találtad ki? - támaszkodott Alex fél vállal a szemrényemhez.

- Őő, egy kicsit gondolkoztam! - sütöttem le a szemem mosolyogva.

- Ezt veheted célzásnak is! - pacskolta meg a tarkóját Kinga.

- Nem annak szántam...- mondtam, de már nem rám figyeltek. A folyosón halk morajlás keletkezett, ezért becsuktam a szekrényem ajtaját, és énis a hangzavar felé kaptam a fejem. Az igazgatói irodából az a fiú lépett ki, akivel reggel találkoztam a folyosón. Amint kilépett az ajtón, a haverjai megállították, és csípőre tett kezekkel néztek a fekete hajú fiúra, akinek az arcán rózsaszín pír díszelgett.

- Na, mi volt? - kérdezte egy szőke hajú srác. - Kirúgnak? - a fekete hajú fiú megrázta a fejét.

- Nincsen olyan szerencsém - válaszolta, miközben a tekintetével valakit keresett. Csak úgy járt a szürkés kék szempár a diákok közt, de a fejét hírtelen felém fordította, a puha száját résnyire kinyitotta. Minden mozdulatánál lehetett látni az ívelt arccsontozatát. Csak egy pillanatra nézett a szemembe, csak egy pillanatra szemezgettünk, mert megfordúlt és előre nézve kiment az udvarra. Ez most olyan jelenet volt, ahol a suli feketebáránya kiszemezte az újabb áldozatát?

- Álljunk meg egy picit! - nézett rám Kinga.

- Tessék? - néztem rá zavartan.

- Kinyitotta a száját - suttogta a szemét összehúzva.

- Mi...ki?

- Láttad Ashert, nem? - fogta meg a vállamat.

- Azt a fiút aki kijött az igazgatói irodából?

- Igen! Résnyire kinyitotta a száját! Neki ez a védjegye! Akkor csinálja amikor nagyon figyel valamit!

- Aha! Okééé - léptem egy lépést hátra.

- Minden pasinak van védjegye! Valaki az ajkát harapja be, valaki a szemöldökét vonogatja! De Asher a leggyönyörűbb! - pislogott nagyokat, ezentúl nekem maradt tátva a szám.

Biztos, hogy jó helyre kerültem?

Miután becsengettek, próbáltunk a diákok közt a saját termünk felé vergődni, de úgy éreztük magunkat, mintha azonnal elsodornának minket, ezért először megvártuk azt, hogy minden diák megtalálja a saját termét. Miután bementünk a terembe, előpakoltam egy füzetet, de azt nem tudtam figyelmen kívűl hagyni, hogy Kinga még mindig erről az Asher gyerekről beszélt. Csak fél füllel hallotam meg azt amit suttogott, mert inkább a tanárra koncentráltam. De egyébként megtudtam egy - két dolgot erről a fiúról: Asher az évfolyamtársunk, a lányok szerint a gimnázium legdögösebb pasija, azért is, mert a tetoválás szigorúan tilos, de Ashernek még azis van. Ő az a fajta pasi, akinek minden lánnyal volt már dolga, aki órák helyett cigarettázik az iskola elött, aki nagy szájú. Neki vannak a leghelyesebb haverjai, és a legszebb formájú szája (?)

- Mivan?! - hagytam abba a jegyzetelést.

- Tényleg! Tuti, hogy megfigyelted neki! Nem lehet, nem észrevenni! - vigyorgott mire egy kis hatásszünet után sem pislogtam.

- Nemigazán - mosolyogtam. Kinga úgy nézett rám mintha nem lennék normális. A Reneszánsz kori témáról egy egész oldalt jegyzeteltem le, majd egy rózsaszín postitel jeleztem a füzetem sarkán az új anyagot, amit holnapra tuti kívülről fújni fogok. A tanítási óra után páran kimentünk az udvarra. Az udvar nagy és tiszta volt. Úgy értem, hogy nem volt szemét, se cigarettacsikk a földön. A fekete kosárlabda pályát tiszta és kutúrált padok vették körbe. A közelben egy pinpongasztal is tátongott, annak a tetejére páran felültek és mosolyogva beszélgettek. Az osztály nagy része kijött az udvarra, de volt olyan is aki a büfébe ment, ami elvileg a porta mellett volt található.

- De komolyan, kit érdekel a Reneszánsz? - ült fel a padon Alex aki eddig feküdt rajta.

- Sofiát! - nézett rám Tamás, akinek az egyik fülében volt a fülhallgatója. Még mi is tisztán hallottuk azt, hogy valamilyen Metal zene dübörög a készülékből.

- Szerintem érdekel! - húztam ki magam, azt sem bántam, hogy nem lepleztem le a stréberségemet.

- Felőlem! - feküdt vissza a padra Alex, és azzal játszott, hogy egy kicsi gumilabdát dobált az ég felé amit mindig elkapott a tenyerével.

- Ideje tanulni Alex! - mosolygott Kinga, miközben a tekintetemmel az elöttünk ülő társaságot figyeltem. Annyira különböztek. Annyira másképp viselkedtek.

- Már rég ki kellett volna rúgniuk! - hajolt hozzám Tamás.

- Kit? - zökkentem ki.

- A fekete hajú szépfiút! - mutatott a magas, fekete hajú fiúra. Egyébként nem volt olyan magas mint egy kosárlabda játékos. Annyira volt az, hogy ezzel imponáljon a lányoknak.

- De Ashernek nagyon jók a jegyei! Baromira okos! - pillantott Kinga Tomira.

- És ha az életkort nézzük? - nevette el magát Alex.

- Húsz éves! - mondta Tomi, miután azt vette észre, hogy elvesztettem a fonalat. Tehát két évvel idősebb. De ebben mi a baj?

- Tényleg? - pillantottam Asherre, aki a padon ülve beszélgetett az egyik haverjával. Szinte minden második lány őket nézte. Volt aki annyira szégyenlős volt, hogy vörösre pirúlt az arca.

- Tavaly átvették őt ide, mert egy színvonalasabb gimnáziumban akarta letenni az érettségit!

- De gondolom a gazdag apuci is közre játszott! - mondta Alex.

Az iskola hátra levő része jól telt. Volt egy dupla matek, egy angol, és végűl egy testnevelés és egy lájtos rajzórával zártuk a napot. Amint vége lett a rajzórának, mindenki felpattant a padból.

- Szia Sofia! Örülök annak, hogy megismertelek! - intett Vivien, mire mosolyogva viszonoztam a gesztust.

- Nekem még be kell mennem a könyvtárba! - pillantottam Kinga felé, aki a hátára tette a táskáját, és félre álltam, hogy a többiek kitudjanak menni a teremből.

- Oké, de...

- Holnap eljösz velünk mekibe! - fejezte be Alex.

- Eszünk valami jót! - csatlakozott Tomi is.

- Rendben! - adtam be a derekam.

- Na csá zöldfűl! - intettek, mire mosolyogva sétáltam fel a lépcsőn. Kinga szerint a könyvtár a második emeleten van. A folyosó végén volt egy kétszárnyú ajtó. A padlóra szegeztem a tekintetem, úgy sétáltam előre. Csak akkor kaptam fel a fejem amikor elölről mozgást észleltem. De váratlanúl Asher lépett ki a férfi mosdóból. Nem tudtam azt, hogy mi jött rám, de szinte egyszerre álltunk meg. Ott voltunk ketten az üres folyosón, és szavak nélkűl csak néztük egymást. Így az arcát még szebbnek láttam, egy bőrhiba sem volt rajta. Nagyon titokzatos ez a srác. Miután úgy éreztem, hogy ez ciki, megindultam, és ő is így tett. Amikor elsétált mellettem az orromba szökött az egyedi illata. Még levegőt sem akartam venni, hogy ez a vonzó illat ne ragadjon magával.

Miután beszereztem a könyveimet lesétáltam a lépcsőn.

Az irodalom könyvemet olvasgattam, úgy léptem ki az iskola elötti járdára. Egy pillanatra megtorpantam, hogy eltudjak olvasni egy apróbetűs részt a mai tananyaggal kapcsolatban.

- Már most elegem van belőle! - csapta meg a fülemet egy ismerős hang. Zavartan pillantottam oldalra. Asher a barátaival ácsorgott a hatalmas Tölgyfa árnyékában és egymással beszélgettek. Amint ezt kimondta a fiú, a haverjai egyenesen rám néztek, csak ő nem. Néztem ahogy a szájához emeli a cigarettáját, és mélyen megszívja. Próbáltam figyelmenkívűl hagyni, ezért amikor a lámpa zöldre váltott a zebrán, átsétáltam és a könyvemet olvasva haza sétáltam.

- Milyen volt az első napod? - tette le anya elém a tányért.

- Furcsa! - pislogtam nagyokat, a számat halk sóhaj hagyta el. Tényleg az volt. - Illetve jó! Klassz! Lettek...lettek barátaim - vettem a kezembe a kanalat.

- Téged nem lehet nem szeretni - mosolygott apa kedvesen.

- Jó fejek! Lehet, hogy holnap elmegyek velük mekibe! - köszörültem a torkomat.

- Én benne vagyok! - pillantott apa anyára. - Csak ne legyél sokáig!

- És neked eddig hogy tetszik a munka a szerkesztőségnél?

- Egyszerűen szuper! Elképesztő, hogy mennyi kreatív, és zseniális ember van! - mosolygott izgatottan.

Este bepakoltam a könyeimet, és tíz órakkor már az ágyban feküdtem és Kingáékkal beszéltem, egy külön csoportban. Ahogy a szövegeket olvastam, csak mosolyogni tudtam. Mindenki kedves volt velem, mindenki aranyosan fogadott. Kivéve egy embert...

A holnapi napom?
Hamarosan kiderűl.