SOFIA

| KEDD |

Amikor a vonat robogva elindult és kigurult a pályaudvarról az egyensúlyomat keresve támaszkodtam neki a barna régi ajtónak.  A régi vonat kicsit bűzlött, a barna ülések néhol kikoptak vagy színtelenek voltak. A sínen való zakatolás közben élesen csikorgott a vonat, miközben magasabbra vette a sebességet. Megigazítottam a frufrum, a számat halk sóhaj hagyta el. Egyszerre fogott el a pánik és éreztem magam bátornak. De... mégis mit tettem? Elszöktem otthonról. Ez nem normális. Fejemet az ajtónak támasztottam. Így kerestem Asher arcát az emberek közt. Nehéz volt őt megtalálni. Az egyik négyesben ült. A fülhallgatója a fülében volt és pislogás nélkül nézte az elsuhanó tájat. A látványa miatt összeszorult a szívem. Asher szomorú volt. De emellett elképesztően jóképű volt. Láttam, hogy minden második lány őt nézte. Ezt Asher persze nem vette észre. A fekete hajú fiú a hondolataiba merülve nézte az elsuhanó tájat. Elvarázsolt. Még mindig magával ragadott. A nyaka amin még ott volt halványan a szám helye ahogy kiszívtam a bőrét. A puha szája amit mindennél jobban ismerek. A puha fekete haja amibe mindig beletúrtam. De mindennek vége. Teljesen.

Egyszerre voltam szomorú és boldog. Boldog voltam mert kitartottam az iránta érzett szerelem mellett. Ettől eltekintve haragudtam rá. De még mennyire! Hiba volt. Benet Asher egy hatalmas nagy hiba volt! Sokan mondták. Sokan mondták, hogy Benet Asherrel nem szabad kikezdeni. Erre túl későn jöttem rá. De nem bántam meg. De akkor mit keresek itt? Miért futottam utána? Én, aki példamutató magatartású, aki jeles tanuló...vajon miért futottam a fiú után aki összetörte a szívemet? Miért követtem el ezt a hibát? És mit fogok mondani neki? Mégis mi a szart fogok mondani Ashernek? A bizonytalanság a hatalmába kerített. Nem gondolkoztam tisztán. A bambulásomat a jegyszedő szakította félbe. A gyenge jel miatt lassan töltötte be a telefonom az elektronikus jegyet, de sikerült becsipognia. És ekkor pillantott felém Asher. A pupillája kitágult, a szemöldökét ráncolta. Mintha egy szellemet látna maga előtt. Tudtam, hogy millió kérdés cikázik a fejében. És mikor a vonat gyorsan siklott a sínen, és próbáltam nem a szemébe nézni, hanem az emberek arcát megfigyelni. Mégis magamon éreztem Asher tekintetét. Ezért úgy gondoltam, hogy bedugom a fülembe a fülhallgatómat és elindítok egy random zenét a listámon. Azt hiszem, hogy sikerült egy lehangoló, mégis gyönyörű zenét indítanom.

I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love, I did
And you were strong and I was not
My illusion, my mistake
I was careless, I forgot, I didAnd now
When all is done, there is nothing to say
You have gone and so effortlessly
You have won, you can go ahead, tell them

Tell them all I know now
Shout it from the rooftops
Write it on the skyline
All we had is gone now
Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open
Tell them all I hoped would be impossible
Impossible
Impossible
Impossible  ( ... )

Könnyek szöktek a szemembe. Egy percig tudtam hallgatni a zenét. Azt hiszem, hogy a zene üzenete most aktuális a mi helyzetünkre is. James Arthur szerint fel kell készülni a szerelemre. Vajon igaza van? De mi történik ha nem mi választjuk a szerelmet, hanem a szerelem választ minket? Mi van akkor ha nem tudunk mit csinálni, mert egyszerűen beleszerettünk a szerelem gondolatába is? Mi van akkor ha a fájdalom után is ugyan úgy kergetjük a szerelmet? Egyszerűen csak rettegtem a távolságtól és a magánytól. Az ürességtől amit maga után hagyott volna. Ő vidéken, én pedig Budapesten. Távolság.... na ezt nem bírtam volna ki.

A gondolat menetemet Asher szakította félbe. Egy negyven perces út után a vonat lelassított egy régi megálló előtt, majd fokozatosan megállt. Asher egyenesen felém sétált. Amikor kinyílt az ajtó egy határozott mozdulattal fogta meg a csuklóm és húzott le maga uán a vonatról. Összefontam magam előtt a karom és a hajamat igazítottam, miközben a vonat zakatolva elindult. Csak ketten voltunk az állomáson. És egy csöves... de ő nem számított most. Asher csípőre tett kezekkel háttal állt nekem. Sport táskája a vállán lógott, a fejét jobbra és balra ingatta. Egy kis idő után fordult felém majd túrt a hajába. A tekintete mindent elárult. Haragudott rám. Talán utált is. Istenem! Ez a szempár még mindig a világot jelentette nekem!

- Mond, te mégis mit képzelsz magadról? - szemét összehúzta ami villámokat szórt. Kicsit féltem tőle, hiszen a hangját is felemelte. Lesütöttem a szemem és összehúztam a szemem. - Menj haza! Most! - mutatott a hátam mögé. - Engem az sem érdekel ha gyalog teszed meg a kilométereket! Én léptem - hátat fordított nekem és zsebre tett kezekkel indult meg egy homokos út felé. Szomorúan néztem végig rajta. Összehúztam a szemem és küzdöttem az iránta érezett szerelem ellen. Egyszerre utáltam és szerettem. Egyszerre gyűlőltem és imádtam mindent amit csinál vagy amit nem csináltam. Imádtam ahogy beszél de utáltam a mocskos szavakat amikkel megajándékozott...

- Pálinka szerelmem légy az enyém... álmaim fénylő egén, szeder fáim tetején... vagy nem így van?  Nem így van a szöveg? - a csöves nevetve szórakoztatta magát, miközben én elsírtam magam. Nem maradhattam egyedül a vonatállomáson ezért halkan Asher után sétáltam. A történtekhez képest tetszett a hely. A vonatállomás mellett egy régi Coop ABC volt nyitva. Sok férfi beszélgetett előtte. Mellette a dohány üzlet ajtaja csukva volt. Páran felém pillantottak és fütyültek rám. Eddig tetszett a hely...

- Te..Frank...hogy is kell megdicsérni egy jó nőt? - nézett végig rajtam az egyik férfi.

- A kurva anyádat azt! - Asher mellém állt és határozottan maga után húzott. Egy kis idő után engedte el a kezem és rázta meg a fejét. - Kurvára nem akarlak látni. Csak az őszinteség kedvéért - zsebéből kihalászott egy doboz cigarettát amiből kihúzott egy szálat. Az ajka közé tette és meggyújtotta. Legalább őszinte.

- Én pedig nem szórakozásból jöttem el - rugdostam egy kavicsot a poros aszfalton. Hideg volt. Jobban magamra húztam a széldzsekimet és sziszegtem a fogaim közt. - Én elfogadtam azt, hogy vége van. Mindennek vége van! Ez van!

Gratulálok Sofia! Egy idiótát csinálsz magadból!

- Na álljunk meg egy percre! - Asher megtorpant és a szemembe nézett. - Te fogadtad el? - bökött felém az ujjai közt tartott cigivel. - Komolyan te fogadtad el? Te szakítottál velem! Nem mintha lényeg lenne már!

- Mert nem is lényeg! - sétáltam utána.

- Akkor mit keresel itt? Mit keresel egy olyan helyen ahol nem látnak téged szívesen? Miért futsz egy olyan ember után akivel kibasztál? - újra megtorpant és egy ház felé nézett. A ház egy hatalmas birtokon terpeszkedett. Azonnal beleszerettem. A ház fala rózsaszín, kicsit kopott és koszos volt. A tető alatt fecskék elhagyott fészkeit fedeztem fel. A kémény kicsi volt, és füst szállt ki belőle. Tehát megérkeztünk. ( Igen ketten... mert én ugyan nem megyek haza ) - Még is mit akarsz tőlem, Sofia? Több fájdalmat okozni? Esetleg a lelkembe tiporni? Úgy csinálni mintha nem történtek volna köztünk... szép dolgok?

- Miért csinálsz úgy mintha te lennél az áldozat? Te csaltál meg engem! Te! Azzal a ribanccal! Ott volt minden azon a kibaszott fényképen!  Mert megcsókoltad! Úgy faltad őt.... ó... de nagyon!! - kiabáltam sírva. - Mégis mi jogon beszélsz így velem? - biccentettem oldalra a fejem.

- Haragszok rád! Kurvára haragszok rád!

- Ha te haragszol rám... akkor én szavakkal sem tudom elmondani azt, hogy mennyire utállak!

- Ha utálsz akkor miért jöttél utánam? Miért áldoztad fel az iskolát azért, hogy utánam gyere? És egyáltalán... mi a faszt akarsz te itt csinálni?

A kérdések záporoztak belőle. Erre számítottam. Mindketten haragudtunk a másikra. Egyszerűen csak nem gondolkoztunk tisztán. Asher tele volt gyűlölettel. Talán még nem találkoztam ezzel a személyiségével. Vagyis pont az, hogy már találkoztam. Szeptemberben.

De mégis miért jöttem utána? Azért mert belepusztultam még a gondolatba is, hogy hónapokig távol van tőlem. Így legalább közel vagyok hozzá. A többi részlet kérdése.

- Menj haza! Helló! - hanyagul intett nekem és belépett a kapun. Kulcsra zárta amit zsebre tett. - Itt a vonatok ritkán járnak. Talán óránként. Én a helyedben türelmes lennék! - hátra sem nézve belépett az ajtón és becsapta maga után azt. Alig láttam a könnyeim közt. Reszketve sütöttem le a szemem és töröltem le az orromat. A lábamat keresztbe fontam majd leguggoltam egy cica elé. A csúnya macska rozsda színű és fekete volt. A lábamhoz nyomta a vékony testét, a farkát a vádlim köré tekerte. Megvakartam a fejét és felsóhajtottam. 

- Szerinted is hülyeség volt ide jönni? 

Ez nem kérdés. Ez tény. Válaszolta a macska. Legalábbis elkéozeltem ahogy válaszol.

Öt perc múlva Asher mamája sétált ki hozzám. Vele azonnal megtaláltam a közös hangot. Angyali mosollyal és elképesztő kisugárzással rendelkezett. A kedvem azonnal jobb lett. Noémi néni kinyitotta nekem az ajtót és megmutatta, hogy hova pakolhatok le. Az ajtó mögötti tükörbe pillantottam. Még én is meglepődtem azon, hogy mennyire megviselt az arcom. A házban meleg volt. Citrom és mosószer illat keveredett benne. A bútorok régi darabok voltak, és aranyos fehér abrosz díszítette őket. Noémi néni először a konyhába vezetett. Meleg teát készített nekem és csokis sütit tett a tányérra. Velem szembe ült és a fejét csóválta.

- Hogy érzed magad? - suttogta óvatosan. - Asher nagyon goromba tudd lenni! Sőt... az unokám néha nagyon szemét tud lenni! A nevében is elnézést kérek tőle! - mosolyodott el szomorúan.

- Nem a maga hibája. Történtek nehéz... dolgok köztünk. Még nem emésztettük meg. Én pedig csak teher vagyok  - kortyoltam bele a teába. 

- Tudom. Asher felhívott Budapestről! Képzeld el... - hajolt közelebb hozzám. - Még sírt is. De arra nem számítottam, hogy utána jösz. Nem tudtad elengedni, igaz?

- Abból nekem is kijárt bőven... sziszegtem szomorúan. - Én nem. Nem tudtam elengedni.

Asher mamája az arcomat nézte. Látszólag nem értette azt, hogy miért jöttem Asher után.

- Figyelj drágám... piszkálta a körmét. - Engem nem érdekel, hogy miért jöttél utána. Az sem érdekel, hogy Asher meddig fogja ezt játszani... de azt tudnod kell, hogy téged nagyon szeret - mosolygott csillogó szemekkel. - Szerelmes! Érted ezt, angyalom? - mosolygott. - Nem lát a rózsaszín ködtől!

- Maga egy angyal - szipogtam.

- Jaj életem! Ne sírj, kérlek!  Inkább megmutatom a szobádat! Csere csak!

Miután Noémi néni megmutatta a szobámat magamra is hagyott. Azt elmondta, hogy ha bármire szükségem van akkor nyugodtan szóljak neki. Hálásan megköszöntem a segítségét és kipakoltam a táskámból. A szoba nagyon aranyos volt. A régi fa asztalon egy poros hímzett terítő foglalt helyett, azon egy tévé. Az ágy középen volt, mellette egy szekrény és egy komód. Résnyire nyitottam az ablakot, miközben az ágyra hajtottam a pizsamámat.Nem tudom azt, hogy mire számítsak. Egy biztos. Izgalmas napok várnak rám...

Este kilenc órakor a fürdőszobában zuhanyoztam. A hideg miatt a meleg zuhany nagyon jól esett. Szappannal végig mostam a testem és az arcomat. Törülközőben ácsorogtam a tükör előtt és mostam meg a fogam. Miután végeztem vissza siettem a szobába és becsuktam az ajtót. Magamhoz vettem a baglyos pizsamámat és magamhoz szorítottam. De ekkor hirtelen nyílt az ajtó és Asher lépett be rajta. A következő szituáció szigorúan felnőtteknek való! A törülközőm egy hirtelen mozdulattal ketté vállt és csúszott le a combom felé. Asher csak csendben állt és végig nézte a jelenetet. Látta ahogy próbáltam takarni a meztelen mellem és látta, hogy a combomat nem takarta el a törülköző. Mielőtt teljesen leesett volna a törülközőm, magamhoz szorítottam és vörös arccal pillantottam előre. Asher látta a mellem. Na és? Egyszer már látta. És imádja. Remélem, hogy most szenved. És biztos vagyok abban, hogy szenved.

- Nem tudtál volna várnia egy kicsit?

- Izé... nem - szigorúan az ajtófélfát nézte. Sikerült teljesen zavarba jönnie. - Azért jöttem, hogy megbeszéljünk pár dolgot! Szükség van rá! - a történtek után nem nézett felém. Szigorú és komor volt. Úgy viselkedett mint régen. Hiszen ilyennek ismertem meg Ashert. Leplezte a gyengeségét.

És én még mindig ott álltam előtte egy nem sokat takaró törülközőben.

- Nem zavarjuk egymást. Nem keresztezzük egymást
útját! Megértettem. Kimennél?

- Miért csinálod ezt velem? - sóhajtotta fáradtan. Válaszul csak a fejemet ráztam és összefontam magam előtt a kezem. Erre még én magam sem tudtam a választ. Semmit sem tudtam. Azt tudtam, hogy jobb a közelében lenni mint távol tőle az emlékeinkkel. Ennyi.  - Te sem tudod, igaz?

- Szerintem ezt már túltárgyaltuk - léptem egy lépést hátra. Ekkor bólintott Asher és fonta a tarkója köré a kezét. Az izmos válla megfeszült. Megbabonázott a látványa. Egy fehér pólót és egy fekete nadrágot viselt. Még zokni sem volt rajta. Úgy érzem, hogy itt még bajok lesznek...

- Rendben, Sofia. Akkor ezt megbeszéltük.

És ekkor úgy becsapta az ajtót, hogy zengett a ház, a mamája pedig a nevét kiabálta.

Ó jajj... mi lesz még itt?