SOFIA

| SZOMBAT |

Egy hosszú reggeli csókkal köszöntöt, amit lábujjhegyre állva viszonoztam. Ujjaimmal a hajába túrtam, a szívemben sokadszorra is a szerelem tüze lobbant fel. Asher reggeli látványa mindent vitt. Azt hittem, hogy én öltöztem fel csinosan, de Asher öltözete mindent kifogástalan volt. Fekete térdig érő vászon nadrágot viselt, fehér és kék csíkos pólóval. Tetszett ez a látvány, ritkán látni őt ilyen élénk, vidám színekben.

- Kérsz inni valamit? - megfogtam a kezét, és a konyha felé vezettem őt. Nem válaszolt, de hümmögéssel jelezte azt, hogy kér. Kinyitottam a hűtőt, és töltöttem neki narancslevet. - Alig hiszem el azt, hogy a Balatonra megyünk. Tökéletesebb randit nemis választhattál volna - támaszkodtam a púlt széléhez.

- Tudom azt, hogy hiányzik neked a Balaton - itta meg a narancslevet. - És azt is aláírom, hogy Szeptemberben már nincsen olyan meleg, de nem fontos fürdenünk.

- Akkor mire várunk még? - húztam magamra a szandálomat. - Menjünk! - mosolyogtam.

- Máris - nevette el magát hallkan.

A ház elött egy fekete Audi parkolt, a kulcsát Asher szorongatta a kezében. Egy gomb megnyomása után a lámpa felvillant, Asher pedig felvonta a szemöldökét. - Mehetünk - sétált előre, és kinyitotta nekem az ajtót.

- Van jogosítványod? - fürkésztem az arcát.

- Nincsen - megfogta az ajtó szélét, lehajolt hozzám és lassan megcsókolt. Asher csókjába könnyű elveszni, az ember teljesen elfelejti az időérzékét.

Miután beültem a kocsiba, Asher beült a kormány mögé, és felém nyújtott egy kártyát. Az ujjaim közé vettem, és büszkén szemezgettem a jogosítványával. - Hű, nagyon jóképű vagy rajta! Gratulálok! - nyújtottam vissza a kártyát.

- Tehát, mostmár megnyugodtál? - angyali mosollyal, de annál aranyosabb arckifejezéssel pillantott rám. A szemöldökét felhúzta, a fejét türelmesen oldalra biccentette.

- Mehetünk! Irány Zamárdi! - kapcsoltam be a biztonságiövet.

- Jesszus! Mennyi kávét ittál? - indította be az autót, ami kifinomult hangon felbúgott.

- Nem ittam kávét! - tártam szét a karomat.

- Na pont ez a baj - kapcsolta be a biztonságiövet, az ablakot résnyire lehúzta. Asher jobbra indekszelt, és elindúlt az autóval. Nagyon megfontolt mozdulatokkal, és nyugodtan vezetett. A kezével végig simította a kormányt ahogy felfordúltunk a főútra. - Itt még nincsen forgalom, de ahogy ráfordulok az autópályára, lesz - nézett a szemembe.

- Autópályán akarsz menni? - vettem le a szandálomat, a lábaimat pedig bátortalanúl a combjára tettem. Asher látszólag nem bánta, a kezét azonnal a lábamra helyezte.

- Apám luxus kivítelezésben él. Mindene megvan neki ami csak kell. Azis ami nem kell. Neki van autópálya matricája, a kocsit is tőle kértem. Én nem vagyok Audi párti, nekem ez egy kicsit túlzott - a sebességet 60km/h ra állította, de a lámpáknál szigorúan lelassított, hogy egy gyalogos vagy egy biciklis áttudjon menni a túloldalra.

- Olyan szép a nap - mutattam előre. A nap sárga színe befestette az égboltot, és rávetítette élénk színét a házak tetejére és az útszakaszra. - Nem zavar a lábam? - fürkésztem az arcát.

- Dehogyis - simogatta a lábamat. - Örülök is neki, mert megőrülök a pici lábadért. Annyira cuki és puha.

Elmosolyodtam Asher válaszán, a szememet egy pillanatra lehunytam, de igazáhól majdnem elaludtam. Igazából fáradt voltam, a kedvem egy kicsit elszállt, legalábbis kedvem lett volna aludni.

Amint Asher felhajtott az autópályára, onnantól kezdve nem volt megállás. Bepofátlankodott a közép sávba, felkapcsolta a sebességet és hajtott előre. Egy órán keresztűl és két órán keresztűl. Piros vonat robogott mellettünk, sok fiatal és gyerek ült benne. Bár a nyárnak hamarosan vége, a hétvége meg itt van, az emberek pedig hajlamosak kilépni a komfortzónájukból.

Lassan, de megpillantottam a Balaton feliratú táblát, amin elmosolyodtam, bár félig aludtam. Amikor Asher nem váltott, a lábfejemet simogatta, de olyan puha volt az érintése, hogy végűl nem bírtam tovább és elaludtam.

Arra ébredtem fel, hogy valaki apró puszikat nyom a számra. Még nem nyitottam ki a szemem, de magamhoz húztam a tarkójánál fogva, ezuttal pedig viszonoztam.

- Mostmár tudom azt, hogy mit szeretek legjobban a világon - simítottam meg a száját. - A csókodat - ültem fel az ülésen.

Furcsa volt újra "itthon" lenni. Úgy ismertem Zamárdit mint a saját tenyeremet. Tudtam azt, hogy melyik parton vagyunk, azt is tudtam, hogy hova kell pakolnunk. Az életem miatt tapasztalt Balatonos voltam, azt is tudtam, hogy hol jobb a víz.

- Gyere - Asher megfogta a kezem, és kiszálltunk az autóból. A csomagtartóból kivettük a táskákat, majd lezárta az autót. Az autók egymás után kanyarodtak be az utcába, szaporán kerestek maguknak árnyékos, feltehetőleg ingyenes parkolóhelyet. A nap szikrázóan sütött, a meleg sugarai szétterültek az arcomon és a testemen.

Ahogy a part felé sétáltunk, egyre több embert pillantottam meg. Mindenki pokrócot terített le, és jókedvűen mosolyogtak. Ketten megálltunk a járda szélén, Asher pedig átkarolt engem hátulról, a testemet pedig magához húzta.

- Annyira örülök ennek - lábadt könnybe a szemem. - Annyira hiányzott ez a látvány - néztem a végtelenségig nyúló hatalmas tavat. - Mintha ezer éve jártam volna itt utoljára.

- Örülök annak, hogy tetszik - bólintott mosolyogva.

- Látszik az, hogy sokkal kevesebben vannak - fürkésztem a hűvös vízbe merészkedő embereket és túristákat. Bár a kajáldák és a falatozók már reggel tömve voltak, kígyózó sor állt a büfék és az éttermek elött. Sokan ettek reggelire lángost, palacsintát vagy hot dogot. A lényeg az, hogy a Balatoni hangulat nem tűnt el, csupán kevesebben voltak.

- Köszönöm, hogy elhoztál ide! Nagyon szeretlek! - bújtam hozzá, az államat pedig a mellkasához nyomtam, így néztem fel rá. - Mondtam már azt, hogy szeretlek? - pislogtam szerelmesen.

- De nem annyira mint én téged! - karolta át a derekamat. - Van mégegy meglepetésem a számodra - pillantott oldalra mosolyogva.

- Micsoda? - fordúltam hátra, de ekkor Kinga és Marci sétáltak felénk. Annyira meglepődtem, hogy a szám elé kaptam a kezem, és szorosan magamhoz öleltem Kingát, utána Marcit is. - Sziasztok - fogtam meg Asher kezét.

- Egy kicsit késve, de megérkeztünk - pacsizott le Asher, Marcival.

- A lényeg az, hogy épségben - fordúlt oldalra. - Oda tettük le a cuccokat. Próbáltunk árnyékos helyet keresni - Marci a táskájukhoz invitált minket, miközben csacsogva beszélgettem Kingával.

- Ezek a hátunk mögött szervezkedtek - súgta, miközben Asher elvett Marci kezéből egy lehűtött Cólát. Majd nekem is kért egyet, és felém nyújtotta.

- De milyen jól tették - sütöttem le a szemem. - Fél év és érettségizünk. Legalább őssz elején kapcsolódjunk ki egy kicsit - kortyoltam bele a Cólába. Nagyon szénsavas volt. Időközben Ashernek melege lett, ezért levette a pólóját, és a táskába hajtotta. Rengeteg lány pillantott a két fiú felé, akik félre sétáltak, hogy elszívjanak egy cigit.

- Miért érzem azt, hogy minden lány őket nézi? - fortyogott Kinga, aki a cigiző Marcival szemezgetett.

- Azért mert mindenki őket nézi - mosolyodtam el, bár kicsit nevettem is. Arra lettem figyelmes, hogy a telefonom rezeg a zsebembe. Az árnyékba sétáltam, és fogadtam apa hívását.

- Szia apa!

- Remélem, hogy még az országban vagy lányom! - morgott mérgesen.

- Apa! - nevettem el magam. - Miért ne lennék? Asher nem bűnöző!

- Egyébként hol vagytok?

- Zamárdin - vigyorogtam izgatottan. - Nem messze a régi házunktól - sütöttem le a szemem. - Asher nagyon figyelmes, tudta azt, hogy hiányzik nekem. Elhozott ide.

- Aha...uhum... figyelmes meg ezek. Értem én... - morfondírozott. - Akkor nagyon happy meg lávcsi van köztetek. Szercsi meg ezek?

- Szeretnél még valamit apukám? - kérdeztem szórakozottan.

- Ha hideg a víz akkor ne menj be, rendben?

- Megbeszéltük! Szia! - bontottam a vonalat sóhajtva.

- Apukád, hogy viseli azt, hogy barátod van?

- Szerintem minden percben retteg az miatt, hogy hol vagyok, és, hogy mit csinálok - helyeztem a hátsó zsebembe a telefonomat.

- Bébi, eljösz velem abba a sarki ajándékboltba? - mutatott Asher előre. - Láttam valamit, ami téged érdekelne - fogta meg a kezem.

- Akkor erre nem mondhatok nemet - mosolyogtam Kingára, aki biccentéssel jelezte azt, hogy nyugodtan menjek.

Asher a legközelebbi ajándékbolt felé invitált engem, a kirakat elött pedig mosolyogva megálltunk. Láttam színes labdákat, műanyag homokozó készletet, napszemüvegeket, hűtőmágneseket, és páros karkötőket.

- Ezekre gondoltam - mutatott a bőr karkötőkre. Az egyiket citromsárga madzag díszítette amivel össze lehet kötni. Közepén volt egy csillogós végtelen jel, a másik pedig kék madzagos volt. Ezekből a karkötőkből rengeteg volt.

- Már most imádom őket! - vettem a kezembe két darabot. - Jöhetnek! - mutattam fel.

- Úgy viselkedsz mintha egy vidámparkban lennél - elvette és belépett a boltba.

Miután kifizette, a csuklómért nyúlt, amit szerelmesen nyújtottam elé. Asher a csuklómra helyezte, a citromsárga madzaggal szorosan megkötötte. Énis így tettem, a csuklójára helyeztem és megkötöttem a madzagot. Gyönyörűek voltak.

- Én soha nem veszem le - hajolt le hozzám, és nyomott egy puszit a számra.

Mosolyogva szemezgettem vele, de a jó hangulatunkat hírtelen megölte egy váratlan "véletlen". Brigi sétált felénk vigyorogva.