SOFIA

| CSÜTÖRTÖK |

A szokásosnál hamarabb ébredtem fel. Nem vártam meg az ébresztőóra megszokott dallamos hangját. Egézségesen nyújtózkodtam, szokatlan mosoly bújkált az arcomon. Beágyaztam, és résnyire kinyitottam az ablakot. A szellő óvatosan járta át a szobám réseit, megmozgatta a függöny selyem anyagját. A frufrumat igazítottam az ujjaimmal és lebaktattam a lépcsőn. A konyhában anyukám kortyolta a reggeli kávéját, a mosolyom láttán, neki is felcsillant a szeme.

- Szia Sofia! - ismételten az újságra pillantott, miközben puszit nyomtam az arcára.

- Jóreggelt! - a szekrényhez léptem, kinyitottam és kivettem a zabkásához valókat. Miután elkészítettem a reggelimet, leültem anyával szemben az asztalhoz. - Gyönyörű a reggel! - pillantottam az ablak felé, miközben a madár csicsergések szinesítették be a reggelt.

- Ezzel egyettértünk - ráncolta a szemöldökét apa, miközben a szemére nyomta a szemüvegét. Anyukám példáját követve, ő is készített magának kávét.

Jó munkát kívántam anyukáméknak, a mosogató mellé tettem a műanyag tálat, és felsétáltam a lépcsőn.

- Milyen jó kedve van ma! - súgta anya, bízva abban, hogy én nem hallottam. - Talán egy fiú van a dologban! - tette hozzá, miközben hallottam azt, hogy apa elkezdett imátkozni. Becsuktam magam után a fürdőszoba ajtaját, fogat mostam, és behullámosítottam a hosszú barna hajamat. Az ujjaimmal megigazítottam, hogy a hullámok természetesebbek legyenek, majd vissza sétáltam a szobámba. Mivel kellemesen jó idő volt kint, ezért egy fehér nyitott vállú felsőt vettem fel, egy fekete szűk farmernadrággal. A kezembe vettem a táskámat, az íróasztalomról minden szükséges dolgot belepakoltam, és a farzsebembe nyomtam a telefont, így sétáltam le a nappaliba.

- Nagyon szép vagy Sofia! - dicsért meg apa bólogatva. Ő a világ legjobb apukája. Fiatalos, nem szigorú, bízik bennem és imádja a családját.

- Köszönöm! - húztam fel a tornacipőmet.

- Ragasztottál ragtapaszt a térdedre? - pillantott rám anya.

- Még tegnap este! - intettem mosolyogva, és kiléptem az ajtón. Szinte láttam magam elött azt, ahogy a hátam mögött arról beszélnek, hogy tényleg egy fiú miatt lett e jó kedvem. A választ talán még én magam sem tudtam. Azt tudtam, hogy tegnap este Asher írt nekem.

Az iskola elötti zebrán átsétáltam a túloldalra, és a diákokat kerülgetve igyekeztem a kapu felé. Az osztálytársaim a közeli boltból léptek ki. Alex hangosan köszönt nekem, válaszúl mosolyogva intettem nekik. Alex nagyon jó fej. Asher és Marci után talán ő a harmadik álompasi a lányok szemében. Csak egy pillanatra néztem oldalra, de a szívem feltűnően gyorsan kezdett el dobogni. Asher a motorja mellett ácsorgott és levette magáról a bukósisakot. A fekete haja tincsei szigorúan tapadtak a homlokába, a puha ajkát résnyire kinyitotta.

Annyira figyeltem őt, hogy véletlenűl neki mentem az iskola falának. Előfordúl. Talán...

A szekrényem elött ácsorogtam, és felragasztottam az ajtó belső felületére egy második családi képet is. A könyveimet kipakoltam a táskámból, miközben egy külön könyvet a kezem közt tartottam.

- Catherine Anderson - amikor egy jól ismert hangot hallottam, mosolyogva megfordúltam. Asher az arcomat fürkészve pillantott rám. A fekete motoros bőrdzsekijét kicipzározta, a fehér pólója a lapos hasához simúlt.

- Ő nagyon jó könyveket ír! - kopogtattam meg a könyv kemény borítóját.

- És hogy érzed magad? - a csillogó tekintetével a térdemre pillantott, a tenyerét a szekrény felületére, a fejem mellé tette. Miért van ilyen hatással rám ez a fiú? Miért ennyire gyönyörű? Egyáltalán miért létezik?

- Sokkal jobban - zökkentem ki a bambulásból, és erőltettem magamra egy mosolyt.

- Jóba vagy ezzel az Alex gyerekkel? - pillantott hátra a válla felett, miközben Alexék besétáltak a terembe. Pipacs színre pirúltam. Ó jaj!

Asher féltékeny lenne?

Nem! Dehogyis!

Vagy mégis?

- Ő csak az osztálytársam! Jó fej! - bólintottam lassan, miközben a kezét elvette a szekrény felületéről.

- Gyere! - lépett oldalra óvatosan.

- Hova is? - vettem magamhoz gyorsan a könyveimet, és bezártam a szekrény ajtaját.

- Elkisérlek a termedig - a vállát megrántotta, mintha ez a kedves gesztus nem jelentene számára semmit sem. Mosolyogva mellé léptem, és elindúltunk a termem felé. Lesütöttem a szemem, amikor több szempár is ránk szegeződött, amikor összesúgtak elöttem, vagy a hátam mögött. Csak egy pillanatra néztem fel Asherre. De semmit sem tudtam leolvasni róla. A viselkedése magabiztos és kiegyensúlyozott volt. A tekintete hűvösen csillogott, mégis gyönyörű volt. A termünk elött megállt, a szemembe nézett, én pedig elfordítottam a fejem.

- Sziasztok! - sétált mellénk Kinga. Hatalmas vigyorral pillantott fel a fekete hajú fiúra, aki megköszörülte a torkát, és utoljára a szemembe nézett.

- Majd találkozunk! - nézett rajtam végig, majd hátat fordított nekem, és a saját terme felé sétált. Az ő mozdulatait követte minden női szempár a folyosón. Közéjük tartoztam énis.

Miközben leültünk a padunkhoz, Kinga kérdésekkel bombázott engem. És minden válaszomban szerepelt a fekete hajú fiú neve.

- És mire értette azt, hogy majd találkoztok? - folytatta, miközben kinyitottam a Biológia könyvemet. Kingára pillantottam.

- Öhm, nem tudom, hogy mire értette! - piszkáltam a hajam mosolyogva. Kinga a fejét rázta, és közelebb hajolt hozzám.

- Basszus Sofia! Mit csináltok?! - sziszegte, hogy csak én halljam.

- M...miért? - tettem le a tollam a padra.

- Barátnője van! Érted? Barátnője! - pislogott nagyokat.

- De én nem csináltam semmi rosszat! Mégcsak nemis flörtöltem vele! - védtem meg magam jogosan. Kinga nekem adott igazat, és bólintott. - De akkor mi a baj? - biccentettem oldalra a fejem.

- Igazából semmi extra! - túrkált a tolltartójában. - Ó várj! - vette le a kék színű filc kupakját. - Igazából úgy néztek egymásra, mintha az lenne a legnagyobb vágyatok, hogy szobára menjetek! - a suttogása miatt alig hallottam azt amit mondott. Kérdőn húztam el a szám.

- Kinga, én erre nem gondoltam! - kaptam a homlokomhoz. - Nagyon feltűnő az amit csinálunk? - súgtam hallkan. Én nem tudtam, hogy Kinga szemszögéből hogyan nézünk ki "együtt".

- Igazából úgy néztek egymásra mintha az órát inkább a szertárban kezdenétek! - bólogatott lassan, miközben a padra támasztottam a homlokomat.

- Muszáj elkerülnöm Ashert! Különben Brigi képes és végig ráncigál engem a folyosón - motyogtam.

- Szerintem Asher nem engedné - hajolt a fülemhez. - De egyébként szerintem hanyagoljátok egymást. Ismered Brigit! Kimutatta a foga fehérjét!

- Ebben igazad van! - sóhajtottam.

Az első óra után Kingával kimentünk az udvarra. Egy fülhallgatón osztozkodtunk és Kinga lejátszási listáját hallgattuk a Spotifyon. Akkor vettem ki a fülemből a fülhallgatót, amikor társaságot kaptunk.

- Sziasztok! - Brigi angyali mosollyal az arcán cövekelt le elöttem. A padön ülve, kérdőn pillantottam fel rá. Apa szerint Brigi direkt lökött el tegnap a pályán. Apának pedig általában igaza szokott lenni.

- Mit akarsz Brigi? - pillantott rá Kinga barátságtalan szemkontaktussal.

- Csak Sofiától akartam kérdezni azt, hogy hogy van a lába. Hiszen tegnap nagyon csúnyán fellöktelek - nézegette a műkörmét. Az apró kövek megcsillantak a nap fényében. A fejemet ráztam.

- Felfordúl tőled a gyomrom! - mondtam ki lassan.

- Nocsak! Milyen harapósak vagyunk ma reggel! - nézett végig rajtam.

- Szerintem szálj le rólam! - fordítottam el a fejem.

- Pedig én csak barátkozni akarok! Hiszen én nagyon jóba szeretnék lenni veled! - pillantott rám gyilkoss tekintettel.

- Brigi! - mondtam. - Bármit is akarsz elérni, az nem fog menni! Már bemutatkoztál nekem!

- Valóban? - hajolt közelebb hozzám, a száját ravasz mosolyra húzta. - Asher! Gyere egy kicsit! - fordúlt hátra az osztálytársai felé, akik a padokon ülve beszélgettek.

- Most mégis mit csinál? - motyogta Kinga.

- Pont a tegnap esti focimeccset beszéltük át. Mivan? - fújta ki magát Asher, miközben megállt Brigi mellett. Az illata az orromba szökött. A tekintete csillogott ahogy rám pillantott. Látszólag nem értette azt, hogy a szöszi minek hívta ide.

- Képzeld el Asher! Sofia belém kötött, és megvádolt azzal, hogy tegnap direkt löktem el őt a pályán! Azt mondta, hogy elmegy az igazgatói irodába! - a fiú tarkóját cirógatta. A számat nyitva hagytam. Nem akartam elhinni azt amit mondott.

Ez most tényleg megtörténik velem?

- Miket beszélsz? - álltam meg elötte, a hevességem miatt Kinga lefogta a kezem. - Egy szóval sem mondtam ilyet! - néztem Asher szemébe, aki beharapta a száját.

- Ha nem akarod azt, hogy csúnya vége legyen, akkor jobban jársz ha leszállsz a barátnőmről! - összehúzta a szemét, és megfogta Brigi könyökét. Így sétáltak vissza a padhoz. Szinte vissza zuhantam a padra, és könnyes szemmel pillantottam a fekete hajú fiúra, aki a fejét rázta, de egy pillanatra vissza nézett rám. De más volt a tekintete mint fél percel ezelött.

Mintha nem tudná eldönteni azt, hogy mi az igazság.

- Ribanc! - vágta rá Kinga.

- El sem hiszem azt, hogy így beszélt velem! - súgtam könnyes szemmel.

A borzalmas szünet után még mindig fátyolos tekintettel ültem le a székemre. Az osztálytársaim akkor hagyták abba a beszélgetést, amikor a tanár becsukta maga után az ajtót. A helyesírás szabályairól készítettünk jegyzetet, miközben a tanár kérdőn pillantott Tamásra.

- Tamás mégis mit csinál? - a kezét csípőre tette, miközben Tomi kicsomagolta a vásárolt sonkát az asztalon.

- Nálad van a vaj? - fordúlt Alex felé, aki a táskája felé nyúlt.

- Tessék báttya! Jóétvágyat! - megveregette Tamás vállát, aki egy zacskóból kivett egy darab zsemlét, és elkezdte...felvágni.

- Köszi tesó! Te is kérsz? - tolta felé a sonkát.

- Miért ne! - szolgálta ki magát Alex, és kivett a táskájából egy üveg kovászos uborkát.

- Maguk mi a francot képzelnek?! - kiabálta a tanár.

- Te idióta! Miért nem kínáltad meg a tanárt? - lökte meg Tamás Alexet, akinek a kezéből kiesett az uborka, és a padlóra zuhant. Az egész osztály a padlón hevert uborka felé pillantott.

- Szegény uborka - mondta Flóra. És itt szabadúlt el a káosz. Mert a tanár idegösszeroppanást kapott Tamás és Alex "reggelizése" miatt. A hangzavar közepette kihasználtam az alkalmat, hogy megnézzem az üzeneteimet a pad alatt. De amit a Messenger jelzett, azt nem akartam elhinni.

10: 05 Asher

Beszéljük meg a történteket, mert nem hagy nyugodni a dolog!

A kezem remegett, miközben próbáltam vissza írni. De csak másodszorra sikerült. A történtek után nem akartam vele beszélni.

10: 06 Sofia

Nincsen miről beszélnünk! Órán vagyok! Ne írj!

Asher azonnal látta az üzenetemet, és írni kezdett.

10: 06 Asher

De én nem vagyok órán!

10: 07 Sofia

Akkor hol vagy?

10: 07 Asher

A folyosón! Kiküldtek!

10: 08 Sofia

Így jártál!

10: 09 Asher

Gyere ki hozzám!

10: 10 Sofia

Biztos, hogy nem!

10: 11 Asher

Akkor nem adom vissza a könyvedet! ( Na, ki hagyta a kulcsát a szekrényben? )

Ekkor Asher küldött nekem egy képet. A kezét fényképezte le, miközben a nagymamámtól kapott könyvet tartotta. Mérgesen írtam neki vissza.

10: 12 Sofia

Asher! Megöllek!

10: 13 Asher

Csak a ruha maradjon!

A számat összeszorítva tettem el a telefonomat, és magasba emeltem a kezem.

Legyen!

_____________________

*Sajnálom, hogy itt hagytam abba!
De a folytatást már a következő résznek szántam!❤