SOFIA

| SZOMBAT |

- Apa! Ne haragudj! - vettem a kezembe a telefont. Miután zuhanyoztam pizsamában ültem az ágyam közepén. Este jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit. Illetve, valakit! - Elfelejtettem írni, hogy ne gyere értem! - motyogtam hallkan. Ekkor nyílt az ajtó és Asher sétált be rajta. Mondani akart valamit, de én feltettem a kezem jelezve azt, hogy várjon egy kicsit.

- Erre már akkor rájöttem amikor nem szálltál le a vonatról! Potyára kimentem a Keletibe! - szitkozódott hangosan. - Édes lányom! Egyetlen bogárkám! Miért csinálsz belőlem hülyét?! - kiabálta.

Asher a falnak támasztotta a hátát, a kezét összefonta maga előtt. Ő is pizsamát viselt, azzal a különbséggel, hogy az ő pizsamája sokkal menőbb volt. Egy fehér pólót viselt egy szürke tréningnadrággal. Tetszett a látvány ezért végig néztem rajta.

- V... változtak a dolgok apa! Minden a legnagyobb rendben!

- Szerintem pedig nincsen rendben!!

- Pedig de! - szólt közbe Asher.

- Asher! Asher, te vagy az?!

- Jelen! - vigyorgott.

- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni a lányomhoz akkor esküszöm, hogy megverlek!

Ekkor eszembe jutott amikor bemutattam Ashert apának. A kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen. Emlékszek, hogy apa nyújtófával kergette Ashert az utcán. Vagy nem így történt?

- Nem fogok engedélyt kérni magátol!

- Asher! - dobtam neki a párnámat mérgesen.

- Ilyenkor nagy a szád, mi?! - nevetett apa flegmán. - Sofia? Sofia?! Holnap érted megyek!

Amint befejezte a vér megfagyott az ereimben. Tessék?! Felültem és intetten Ashernek, hogy most azonnal menjen ki a szobából. Nem az történt amire számítottam. Lehet, hogy Asher fordított észjárásban gondolkozik, mert leült mellém és elvette a telefonomat. Szinte lassított felvételben láttam, hogy a hátára fekszik. Fehér pólója a köldökéhez csúszott fel, kezét a feje alá tette.

- Ide figyeljen!

Ezt nem hiszem el! Nekem végem! Apa már ma este eljön értem, hogy haza vigyen engem! Asher megőrült! Ebben biztos voltam!

- Te még is milyen hangnemben beszélsz velem?! Kölyök! Nem szeretem ha  hülyének néznek!

- Asher! Mit csinálsz? - suttogtam könnyes szemmel. - Miért teszed kockára a kapcsolatunkat? - sziszegtem úgy, hogy apa ne hallja.

- Bízol bennem? - kezét a készülékre tette és halvány mosolyra húzta az ajkát. Bármennyire is elvarázsolt engem ez a fiú, nemet válaszoltam. - Na! Szép barátnő vagy! - rázta meg a fejét. Ekkor az alkarját a szemére tette, a lábát pedig az ölembe. Kérdőn pillantottam Asher lábára.

- Vidd már... - de nem tudtam befejezni mert Asher kacsintott egyet.

- Uram! Én nagyon szeretem a lányát! Szerintem nem mondok új dolgot azzal, hogy ő mindennél fontosabb nekem! - miközben folytatta a lábára tettem a kezem. - Bizonyára maga is tudja, hogy nem voltunk együtt egy darabig! Ha hiszi ha nem...életem legszarabb időszakán mentem keresztűl! - lábával a kezemet rugdosta, hogy simogassam tovább. Így is tettem. Közben hallgattam őt. - Egy félreértés egy egész falat emelt kettőnk közé. Én soha nem bántottam meg Sofiat! Képtelen lennék rá! Egy szerelmes férfi miért bántaná a nőt akit szeret? - hosszú hallgatás után apa morgott valamit. - Na ugye?! - bökdöste a kezem. Megszorítottam a lábujjait és megcsíptem a bokájánál a szőrt. - Áh! Faszom! - sziszegte.

- Hogy mi?!! Hogy mit csináltok?!! Sofia!!! - kiabálta apa.

- Oh! Nagyon sok piszkos dolgot! - pihentette a lábát az ölemben. A lábára könyököltem és igyekeztem nem elnevetni magam. Szegény apa! Vajon milyen képek játszódhatnak le a fejében?!

- Én megmondtam! Ha hozzá mersz érni a lányomhoz akkor... - kiabálta apa a készülékből.

- Akkor megöl! De ha megöl... akkor Sofia szomorú lesz! - vette le a zokniját, majd a csupasz lábát tette a combomra. Pislogás nélkül néztem a két lábfejére tetovált halálfejet. Nagyon menő volt! - És ha Sofia szomorú lesz akkor sírni fog. És ha sírni fog akkor maga lesz szomorú. A bűntudat pedig egy szar dolog...

- Értem én! Értem! Csak... tedd le Asher!

- Tehát béke van?! - vigyorgott rám.

- Csak add ide a lányomat.

- Rendben...csak maszírozza a... - ekkor ismételtem meghúztam egy szőrszálat a bokáján. - A fasz.. ez fájt!!

A férfiak mindig így káromkodnak? Végülis nem véletlenül találták ki a faszom kivan szitkozódást...

- Most lett elegem! Most azonnal a lányomért megyek!

- Ez fáj! Még is mit csinálsz?! - pillantott felém. - Óvatosabban nem menne?!! - pillantott a bokáján pihenő kezemre.

- Istenem! Istenem! Mit csinálnak ezek?! Jajh nekem! Mindjárt szívrohamot kapok!

Eddig bírtam. Hangosan elnevettem magam és kivettem Asher kezéből a telefonomat. Asher önelégült vigyorral az arcán feküdt hanyatt és rászkodó válakkal tartotta vissza a nevetését.

- Nyugi apa! Asher lábát maszíroztam!

- Nem érdekel! Egy szót sem akarok hallani! Hol is vagytok, Jászapátin?

- Jászapátin?! Mi a szar?! - nevette el magát Asher. - Imádom a faterodat! - temette a kezébe az arcát.

- Apa! Bármennyire is félreérthető volt... nem az történt amire gondolsz! Én csak kitéptem Asher szőrét ott lent... - mutattam a bokájára. Egy kis hatásszünet után a vonal tulsó végén anya sikított egyet. Ijedtem fogtam meg Asher kezét és pislogtam nagyokat. - Apa? - suttogtam.

- Térj magadhoz! Hahó! Térj már magadhoz! - kiabálta anya.

- Anya!? Anya!? - pillantottam Asherre aki felvonta a szemöldökét. - Mi történt apával!?

- Egyszer csak... elájult...

- Ó! Te jó ég! - tettem a számra a kezem. Ekkor nyöszörgést hallottam a vonal tulsó végén.

- Az édesapák rémálmát éltem át! Tedd le! Tedd le a telefont - suttogta erőtlenül. - Megakarok halni!

- Öhm...bármit mond neked apa az nem igaz! - löktem félre Ashert aki könnyes szemmel nevetett az ágyon.

- Nem tudom, hogy mi történt de nagyon sápadt! Jobb lesz ha kiviszem őt a levegőre! - anya sietve bontotta a vonalat. Asher az ágy közepén feküdve pillantott rám.

- Apád azt hitte, hogy le...

- Ne folytasd kérlek! Ez nagyon gáz! - löktem félre a lábát. - Nagyon, nagyon gáz...

Ekkor rezgett a telefonom. Anya írt nekem egy üzenetet:

Sofia!! Hogy mit csináltatok?!!

-  Haha! - olvasta el Asher. - Jó a barátnőmnek lenni, igaz? - húzott magára.

- Néha már áldás - sziszegtem elpirulva.