SOFIA

| CSÜTÖRTÖK |

Emlékszek, hogy amikor Budapesten összepakoltam a ruháimat, véletlenül magammal hoztam Asher egyik otthoni pólóját. Azért volt otthoni mert csak otthon hordta. Mindig. És most ez az Asher illatú, kopott póló a párnám alatt lapult. Erőt vettem magamon és az arcomhoz nyomtam. Tudtam, hogy ez nem fog segíteni nekem, de szükségem volt az illatára. Szükségem volt rá, úgy mint a vízre vagy az oxigénre. A szerelmem illata nélkül létezni sem tudtam. Képtelen voltam Asher nélkül élni. Nem érdekelt, hogy utál. Az érdekelt, hogy a közelében vagyok. Bár tudtam, hogy ezzel csak fájdalmat okozok neki és saját magamnak. Sokszor lejátszódott a fejemben. Az, hogy én Pesten... ő pedig vidéken van. Még a gondolatba is beleborzongtam. Egyszerűen csak nem bírtam volna ki az űrt amit maga után hagyott volna.

Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és mint mindig, most is egy szomorú zenét hallgattam. Közben beágyaztam és kinyitottam az ablakot, hogy friss oxigén járja át a szobát. Miközben szólt a zene, én az egyensúlyomat kerestem és felálltam az ágyra, hogy a szögről levegyem a fából készült keresztet. A kezeim közé vettem majd elhúztam a szám. Bocsi Noémi néni, de én nem vagyok vallásos. És miközben szólt a zene én elbambultam és az ablak felé pillantottam. Asher kint volt az udvaron. Sétált. Vajon mire gondolt? Mi játszódott le a fejében? Vajon a gondolatai hasonlóak voltak az enyéméhez? A csúnya macska mágnesként követte Ashert, aki megtorpant majd a fejét rázva pillantott le a hűséges cicára. Lassan leguggolt hozzá és megsimogatta a fejét. Ekkor újra megszakadt a szívem. Szinte lassított felvételben láttam azt, hogy Asher a szeme elé tette a karját, mert elsírta magát. A szám elé kaptam a kezem majd kivettem a fülhallgatómat a fülemből. Sírásra görbítettem a számat, néztem ahogy zokog. Láttam már őt sírni. Azon a napon amikor a papája meghalt. De ez most más volt. Minden más volt.

Asher nem tudta, hogy nézem őt, ezért nem fogta vissza magát. Tovább guggolt a macska mellett és a fejét lógatta. Szinte láttam, ahogy a könnycseppjei a földre hullnak. Éreztem a fájdalmát. A sajgó mellkasomra szorítottam a kezem, hogy enyhítsek rajta. És miközben szólt a zene, végig néztem azt, hogy Asher szíve is darabokra törik.

What would I do without your smart mouth?
Drawing me in, and you kicking me out
You've got my head spinning, no kidding, I can't pin you down
What's going on in that beautiful mind?
I'm on your magical mystery ride
And I'm so dizzy, don't know what hit me, but I'll be alrightMy head's under water
But I'm breathing fine
You're crazy and I'm out of my mind'Cause all of me
Loves all of you
Love your curves and all your edges

All your perfect imperfections
Give your all to me
I'll give my all to you
You're my end and my beginning
Even when I lose I'm winning
'Cause I give you all of me
And you give me all of you, oh-ohHow many times do I have to tell you?
Even when you're crying, you're beautiful too
The world is beating you down, I'm around through every mood ( ... )

Reggel szomorúan sétáltam ki a konyhába. Asher mamája már reggelizett ezért mosolyogva leültem mellé. - Jó reggelt - a tányéromra tettem egy pirítós kenyeret majd megkentem vajjal. Jóízűen beleharaptam majd megettem.

- Jól aludtál, angyalom? - fürkészte az arcomat aranyosan.

- Igazából nem aludtam rosszul. Azt hiszem, hogy álmos voltam tegnap este - elharaptam a végét mert Asher belépett az ajtón. Nem számított rám, ezért eltakarta a szemét és megvakarta a haját mert nem akart feltűnően viselkedni.

- Jó reggelt - a nagymamájához hajolt és nyomott egy puszit a homlokához. Elfordult tőlem miközben kinyitotta a hűtőt majd keresett reggelit.

- Drágám, a reggeli itt van az asztalon - Noémi néni mosolyogva nézett végig az unokáján, miközben Asher felvont szemöldökkel fordult felénk.

- Inkább majd később reggelizek - végig nézett rajtam majd a bekötözött kezére pillantott. Tudtam, hogy emlékszik rá. Persze, hogy emlékezett.

- Minden rendben? - kereste a nagymamája a tekintetét. Asher levette a pulcsiját amit a szék támlájára hajtott. Mélyen a hajába túrt, majd a pólója szélét kezdte piszkálni. Utálom azt, hogy minden mozdulatát elvarázsolva néztem végig.

- Persze. Miért ne lenne? - ráncolta a szemöldökét. Noémi néni feltette a kezét majd felsóhajtott.

- Rendben szépfiú! Megkérhetlek arra, hogy összeszeded a tojásokat? - pillantott az udvar felé. Erre Asher úgy nézett ki mintha szellemet látna. Egyszerre sápadt le és szorította össze a száját.

- Bármit, csak azt nem ... - de nem tudta befejezni, mert a mamája tekintete minden elárult. Ekkor Asher a kezébe vett egy seprűt. - Szuper. Majd... jövök. Talán - ekkor becsukta maga után az ajtót, egyenesen a csirkeól felé vette az irányt.

A mozdulatai határozatlanok voltak. Mintha a saját kivégzésére igyekezett volna.

- Gyere csillagom - Noémi néni suttogva hívott az ablakhoz, miközben elhúzta a függönyt. - Ezt muszáj megnézned. Figyelj...

Ekkor nem mindennapi dolog történt. Asher maga elé tette a seprűt és óvatosan nyitotta ki az ól rozoga ajtaját. Ekkor egyesével futottak ki a barna csirkék és keresgéltek kukacok után. Asher az ajtó mögé bújt. Miután megbizonyosodott arról, hogy az összes kakas kifutott a fészekből, Asher zsebre tett kezekkel lépett be az ólba. De gyorsan meggondolta magát...

Hírtelen futott ki, miközben egy kakas a nyomában utána futott. A szám elé kaptam a kezem és hangosan elnevettem magam. A tyúkok ijedten ugrottak fel, miközben Asher futott a mérges kakas elől.

- Nagyiii! Nagyiii! - de Asher hiába könyörgött, nem nyitottuk ki neki az ajtót. - Megfog csípni! Mama! - Ne! Ne! Hagyjál! - még mindig a seprűvel próbálta elkergetni a kakast aki Asher lábánál futkározott.

- Ezért szeretem őt annyira... - sóhajtottam nevetve. Egyébként nagyon jól szórakoztam. A történtek után csúnya dolog volt kinevetni Ashert, de nem tehetek róla. Vicces volt.

A nap további része jól telt. Sokat beszélgettem anyukámmal és apukámmal. Csupán két napja voltam távol, de anyáéknak hiányoztam. Anya kétszer is a lelkemre kötötte azt, hogy maradjak távol Ashertől. Sajnos ezt apa is hallotta. Ezért anyának külön ki kellett fejtenie apának is azt amit nekem. Ezért idő előtt elköszöntem anyukáméktól és letettem a telefont az éjjeliszekrényre. A kezemben tartottam az irányítást. Egészen késő estig...

Talán éjfél is elmúlt már. Nem számított. Nem tudtam aludni. A plafont néztem, néha az ablakon át a csillagos eget fürkésztem. Hirtelen felindulásból felvettem a pulcsimat és kimentem az udvarra. A hideg kicsit magamhoz ébresztett. A pulcsiba rejtett kezemmel a karomat dörzsöltem, miközben a csillagos égre pillantottam. Elképesztően gyönyörű volt. A sötét égbolt alatt ácsorogni felemelő érzés volt. Egyszerre éreztem magam szabadnak de zárkózottnak is. Szomorú mosoly suhant át az arcomon, miközben éreztem a hátam mögött a jelenlétét. A belőle áradó alkohol szag arról árulkodott, hogy Asher ma éjszaka sem józan.

Hangosan felsóhajtottam és összefontam magam előtt a karomat.

- Olyan gyönyörű - suttogtam a csillagos égbolt alatt. - Kislány koromban volt egy nagy teleszkópunk. Apával mindig néztük a csillagokat és a holdat. Élveztem nézni őket. Elvarázsoltak.

- Te pedig engem varázsolsz el - a hangja elcsuklott és érthetetlenül ejtette ki a szavakat. A szívem azt súgta, hogy forduljak meg. De nem mertem. Nem tudtam parancsolni az akaratomnak. Érzékeny voltam ebben a pillanatban. Nekem nem hiányzott az, hogy a részeg Benet Asher összezavarjon. Mégis megfordultam és a szemébe néztem. Furcsa volt vele ott állni este a csillagos égbolt alatt...de ezt a pillanatot átakartam élni. Vele. Csak vele. Még akkor is ha holnap haragudni fogok magamra. Akkor is ha holnap fájni fog.

- Igazán? - biccentettem oldalra a fejem. Asher közelebb lépett hozzám és a puha szájához emelte az alkoholos üveget. - Szerinted ez megoldás? - böktem az üveg felé.

- Jobb mint a valóság - motyogta. - Sokkal jobb...

- Ez a valóság! - mutattam kettőnkre. - És nem az alkohol. És hidd el... nem lesz jobb. Így nem lesz jobb - suttogtam dideregve.

- Te fázol - közelebb akart lépni, de én a mellkasára helyeztem a kezem. Asher a kezemre pillantott és összehúzta a szemét.

- Szerintem ne gyere... közelebb - néztem mélyen a szemébe.

- Pedig... akarod - kezét lassan csúsztatta a tenyeremre és haladt óvatosan a vállam felé. - És ha nem foglalkoznánk azzal ami történt? - lépett közelebb. - Sofia... feltudod fogni azt, hogy mennyire szeretlek? - hajolt közelebb hozzám. - A történtek ellenére én még mindig szeretlek.

- Pedig bántottál! Nagyon megbántottál!

Ekkor Asher hallkan elnevette magát.

- Az a kép... na igen - rántotta meg a vállát. - Hiba volt. Hatalmas nagy hiba volt - kezét a hajamba süllyesztette és oldalra biccentette a fejét. Asher nem gondolkozott tisztán. Részeg volt. Hibát fog elkövetni. És miközben nekem hevesen dobogott a szívem, engedtem azt, hogy a hibából valóság legyen....

Intenzíven túrt a hajamba miközben átfogtam a tarkóját. Nyelvét az ajkaim közt a számba csúsztatta. Megtalálta az enyémet. Tartotta a fejem miközben igyekeztem minden érintését viszonozni. Az ajkunk tökéletesen passzoltak a másikéhoz. Ahogy a nyelvünk is összhangban volt. Minden tökéletes volt. Tökéletesen nagy hiba. De ebben a percben nem érdekelt. Ott álltunk a csillagos ég alatt és megállás nélkül csókolóztunk. Próbáltam minden másodpercet kiélvezni. Próbáltam minél közelebb húzni magamhoz... tudva azt, hogy holnap újra elveszítem őt. Engedtem, hogy a fenekem alá tegye a kezét. Megemelt, miközben a dereka köré fontam a lábam. A szájának alkoholt íze volt. De nem érdekelt. Asher hol a fenekemet hol a hátamat simogatta. Az érintésében nem volt semmi bántó, semmi ellenvetés. Éreztem rajta, hogy szeret. Éreztem a vágyat. A bonyodalom felűl kerekedett rajtunk. A józan eszem ellenére sem tudtam azt, hogy mit csinálok. Kihasználtam őt...
Sebezhető volt...
Kihasználtam Asher gyengeségét...

És ez volt az utolsó csók amit Benet Ashertől kaptam. Ahogy az utolsó éjszaka is amikor minden tökéletes volt.

Mert másnap minden újra szar volt.