SOFIA

| SZERDA |

Ma reggel felvettem egy sima sötétzöld színű pólót egy egyszerű farmernadrággal. A hajamat hullámosan felkötöttem, és a frufrumat megigazítottam. Valószínűleg nem tartozom a normális lányok közé, mert én minden reggel kihagyom a sminkelést. Egyszerűen nem látom értelmét. Anyáék azt mondták, hogy én úgy vagyok szép ahogy vagyok. A nyakamba egy hosszított láncot akasztottam. Az arany színű bizsu lánc végén egy madártoll lógott, egy apró hófehér gyöngyel díszítve.

- Kávét iszol apa? - megtámaszkodtam apukám vállán, és puszit nyomtam az arcára. Lette a kezében található újságot, és megköszörülte a torkát.

- Hogy indúl a reggeled? - vigyorodott el. Apával nagyon szoros a kapcsolatom.

- Egy Jóreggelt szelettel! - a konyha púlthoz sétáltam, kinyitottam a dobozt, és elvettem egy csomag Jóreggeltett. Mosolyogva intettem, és a táskámat a vállamra dobva, kiléptem az ajtón. A nap szikrázóan sütött. Előbukott a házak kopott cserepes tetője mögött. Hunyorogva fordúltam a nap felé, lehunyt szemmel szívtam be a reggeli friss időt. Némán biccentettem a szomszéd néninek, aki a kutyáját vitte sétálni, majd felnyitottam a garázs ajtaját, és felkapcsoltam a villanyt. A garázsban nem parkolt anyukám autója, helyette gumilabdák, gurúltak szét, szánkók, és sílécek hevertek a földön. Anyával mondtuk azt, apának hogy ne hozzon el minden sportfelszerelést. De apa ragaszkodott hozzájuk, ezért kétszer küldtük vissza a költöztető furgont Zamárdiba.

Megfogtam a biciklimet, és elindúltam iskolába.

Az iskolában a szekrényem elött ácsorogtam. A táskámat megtámasztottam a szekrény felületén, és a combomnál. Kivettem belőle egy ragasztószalagot, és egy darab képet. A kép láttán mosoly bújkált az arcomon. Anyukámékkal mosolyogtunk a Balaton parton. Életem legjobb nyári éjszakájait ott kint töltöttem. A honvágy miatt a mellkasomra szorítottam a tenyerem, és a láncomat piszkáltam. Láthatom e még a Balaton túloldali partjáról ébredő nap, első sugarait? Szinte láttam magam elött, ahogy az arcom elé teszem a kezem, ahogy a víz visszatükrözte a nap sárga fényeit. Szomorúan kapaszkodtam vissza a jelenbe. A képet a szekrényem belső ajtajára ragasztottam. A kezembe vettem a tolltartómat, és a könyvemet, majd becsuktam az ajtót. De egy nem várt meglepetés miatt összerezzentem, és a szám elé kaptam a kezem. Kérdőn pillantottam Asher csillogó szemébe, miközben a szekrénynek támaszkodva rám nézett. - Basszus! - akaratlanúl csúszott ki a számon a káromkodás. A fiú a számra pillantott, majd összehúzta a szemét. Asher nagyon közel volt hozzám. A közelsége pedig felzaklatott.

- Képzeld el azt, hogy mi történt velem tegnap este - óvatos mosolyra húzta a száját, a tekintetével végig nézett a testemen. A mellkasomhoz szorítottam a könyvemet, így álltam a fekete hajú fiú tekintetét. - Kétszer is bejelöltem egy lányt. De kitörölt - lassan harapott az ajka szélébe, a száját résnyire nyitva hagyta. A keze, amivel támaszkodott, közel volt hozzám. Az ujjai óvatosan érintették a hajszálamat.

- Felháborító lehetett - ezúttal én néztem az ő száját. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem. Volt benne valami különleges. Valami, ami miatt csak rá figyeltem. Tudtam azt, hogy sokan néznek minket. Hallottam, hogy suttogtak a hátam mögött. De ebben a percben nem vett rá a lélek arra, hogy ne viszonozzam Asher tekintetét.

- És ez a lány megtudja mondani az okát? - a cipőmet nézte, majd újra a szemembe pillantott. Oldalra biccentettem a fejem, és összehúztam a szemem. Asher végig nézte a jelenetet, majd lövelt egy ajak harapós mosolyt, és a saját terme felé sétált. Ott álltam a szekrényem mellett, és zavartan pislogtam előre. Ez mi volt?

Amikor beléptem a terembe, mosolyogva köszöntem mindenkinek. Majdnem mindenki viszonozta. De az osztály nagyobb része valamivel elvolt foglalva. Alex és Tomi a filmekről beszéltek, Vivienék pedig TikTok videókat néztek, és arról beszéltek, hogy ezt a suli udvarán megfogják csinálni.

- Szerintem a Kingsman második része jobb lett mint az első! Az első egy kicsit unalmas! Komolyan, még a moziban is elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy a takarító lopott a kukoricánból! - Alex panaszkodott, miközben leültem Kinga mellé. Letettem magam elé a könyveimet, és feszülten kezdtem el csattogtatni a tollamat.

- Feszült vagy? - fordúlt felém könyvolvasás közben.

- Miből gondolod? - morogtam, köröm rágás közben. Kinga megjelölte az oldalt egy könyvjelzővel, a könyvet pedig a pad szélére csúsztatta.

- Akkor nem téged láttalak Asherrel beszélgetni a szekrényeknél - mosolygott, mire az osztálytársaim egyszerre fordúltak felém. Alex összeráncolt, egészen barátságtalan tekintettel nézett rám. Tamás csak csendben rágózott, Vivienék szája pedig tátva maradt.

- Csak a könyvem kicsúszott a kezemből. Megköszöntem azt, hogy felvette - sajgó szívvel hazudtam. A kijelentésemre, mindenki legyintve fordúlt vissza, és hangosan beszélve folytatták azt, amit elkezdtek.

- Mindenki hozza ki a tegnapi házifeladatot az asztalomhoz! - a tanár becsapta maga után az ajtót, és leült az asztala mögé. Mindenki felállt, és kivitte a házifeladatot, kivéve Alexet. Mert Alex úgy gondolta, hogy neki jobb lesz az, ha a széke mögé guggol. A tanár kipipálta a neveket, majd miután végzett, a fejét csóválva pillantott fel.

- Van hiányzó? - nézett végig az osztályon.

- Alex hiányzik! - rágózott Tamás. A tanár az elöttünk terpeszkedő padra mutatott.

- Akkor miért látom a táskáját? - amint megkérdezte, Alex előre nyúlt, megfogta a táska fülét, és lehúzta a földre. A tanár a halántékát maszírozta.

- Még mindig látja a tanárnő? - kérdezte Alex, a szék mögött guggolva.

- Jó húzás fiatalember! Most azonnal kelljen fel a földről, vagy beküldöm magát az igazgatói irodába! - a szeme már tikkelt, látszólag feszült volt.

- A tanárnőnek nagyon jó szeme van az ilyesmihez! - Alex mosolyogva helyet foglalt, és kipakolt a táskájából.

- És magának miért nem látom a házifeladatát? - a tanárnő levette a szemüveget, és kíváncsian várta Alex válaszát.

- A kutyám megette! - bólogatott határozottan, a többiek csendben kuncogtak.

- A kutyája?

- Aha! A kutyám Plutó!

- Beszarok! Plutónak hívod a kutyád? - nevette el magát mellettem Kinga.

- Mégis, milyen istenverte kutyája van magának? - hökkölt hátra a tanár.

- Óh! A tanárnő azt nem szeretné tudni! Tegnap olyan nagy ajándékot hagyott nekem a kertbe, hogy eskü azt hittem, hogy felteszem a Jófogásra ingyen elvihetőként! Képet is csináltam róla! - Alex a kezébe vette a telefonját, de a tanár borzongva tette fel a kezét.

- Tudja mit? - motyogta sápadtan. - Ezt inkább engedjük el! - sóhajtotta.

- Óh tanárnő! Csókolom a családját!

A magyar óra így telt.

A szünetben a többiek kosárlabdáztak a pályán. Mosolyogva követtem a jelenetet, mosolyogtam, amikor Kinga rácsapott Alex nyakára, mert lépet a labdával. Engem is hívtak játszani, de reggelivel a kezemben nehéz lett volna, ezért a napfényben, a korlátnak támaszkodva figyeltem őket. A pálya körül, a padokon a diákok mosolyogva beszélgettek. Volt aki a zenét hallgatott, vagy aki mosolyogva csacsogott a barátnőivel. Akkor ráncoltam a szemöldökömet, amikor két lány próbált felmászni egy magas fára. Ezt úgy csinálták, hogy az egyik a másik nyakában ült. Tudtam, hogy ők csak Vivienék lehettek, akik TikTokozni akartak...egy fán. Egy paprikát ettem, amikor ő sétált mellém. Az alkarjával a korlátra támaszkodott, így nézte az osztálytársaimat.

- Érdekel az, hogy miért nem jelöltél vissza! - suttogta, hogy csak én halljam. Enyhén megráztam a fejem.

- Ezt úgy mondod, mintha kötelező lenne visszajelölnöm! - haraptam bele a szendvicsbe. Asher most először önelégült vigyorral az arcán nézett rám.

- Ilyen ajánlat csak egyszer adódik az életben - tökéletes mosolya volt. Az a fajta mosoly, ami minden női szivet megdobogtat.

- Persze...- motyogtam. - Egyébként nemis tudod a nevem - suttogtam mellékesen. Ekkor megszorította a korlátot, és egyenesen a szemembe nézett.

- Sofia - mondta ki, majd a fejét rázva elsétált. Tényleg van benne valami. Valami ami vonz. De amint Asher elment, azonnal új társaságot kaptam.

- Láttalak titteket! - nézett rám Brigi.

- Pontosan mit is láttál? - húztam fel a szemöldököm.

- Együtt beszéltetek. Közel állt hozzád! - megszorította a korlátot, úgy nézett végig rajtam. Brigi ma is feltűnöen gyönyörű volt. A hosszú szőke haját egyenesre kivasalta, a szemhéját sötétkék csillogós festék díszítette, a műszempillája kiemelte a smaragd tekintetét. Egy fehér "cici kiemelős" pólóban, és szakadt farmerban volt.

- És mit akarsz Brigi? - kérdeztem unottan.

- Azt hiszed, hogy érdeklődik felőled? - kérdezte angyali mosollyal az arcán.

- Nem! És nemis érdekel - gyűrtem össze a szendvicsem fóliáját. - Egyébként nincsen jobb dolgod?

- Erre a pasira csak rá kell nézni! És mindenre megkapod a választ! - a vállam felett hátra pillantottam. Asher cigizve beszélgetett a barátaival. Minden második mondatánál hófehér mosolyra húzta a száját. Nagyon szép fiú volt. - Ez a srác nem hozzád való! És te sem vagy hozzá! - folytatta.

- Inkább te! Jól mondom?

- Végre valamiben igazad van! Te békén hagyod azt a pasit, aki tetszik nekem, és nem lesz feszültség! - dobta hátra a haját. Erőltettem magamra egy mosolyt, majd hátat fordítottam neki, és beléptem az ajtón. Csendben helyet foglaltam a teremben, és szomorúan pillantottam az ablak felé. Az égen egy felhő sem volt. De miért nem hagy engem békén ez a lány? Engem Asher nem érdekel! A gyönyörű mosolya pedig pláne!

- Miért vagy itt egyedül? - Marci törte meg a gondolatmenetemet, amikor besétált a terembe. Kérdőn fordítottam felé a fejem, mégis mosolyra húztam a számat.

- Azt hiszem, hogy nekem jobb itt bent!

- Megtudlak érteni! Itt minden új! És még ismerkedsz mindenkivel! Ez így van rendben! - felült Flóra padjára, a lábát a székre tette, és a szemembe nézett. - Kérdezhetek valamit Sofia? - fellapozta Flóra füzetét, majd félre csúsztatta. Látszólag nem tetszett neki a sok színnel kijelölt sor.

- Persze!

- Miért nem jelöltél vissza Ashernek? - amint megkérdezte, zavartan kezdtem el fészkelődni.

- Mert...nem - nyitottam ki a füzetem, hogy közben csináljak valamint. Mégis eléggé megijesztett az, hogy a fiú neve hallatán is hevesebben dobogott a szívem.

- Mert...miért is? - kereste a tekintetem. Felsóhajtottam.

- Mert nem ismerem! Ő sem engem!

- Pedig megfogjátok egymást ismerni - ezt teljes meggyőződéssel jelentette ki. Ezt mire értette?

- Én az ilyen embereket kerülöm!

- A milyeneket Sofia?

- Olyanokat mint Asher!

- Mert Asher milyen? - húzta tovább az agyam. De ekkor már elegem volt a sok kérdésből.

- Milyen Asher? Ő mindig csak balhézik, lóg az órákról, mintha ez annyira menő lene! Mindig verekszik, mintha máshoz nemis értene! Engem nem érdekel az, hogy hány lányt dugot már meg! Egyszerűen csak hagyjon engem békén! - fejeztem be, mire Marci az ajtó felé pillantott. Amint oda fordúltam, a fejemet rázva felsóhajtottam. Asher csalódott tekintetével találtam szembe magam.

- Becsengettek Marci! - mondta, rám sem nézve. A szám elé kaptam a kezem, Marci pedig vissza fordúlt felém.

- Bocs Sofia! Találkozunk tesin! - sétáltak ki a teremből, de Asher annyira feszült volt, hogy majdnem fellökte Kingát.

- Marciék mit kerestek a termünkben?

- Ne most légyszi! - hajtottam a homlokom a padra.