SOFIA

| KEDD |

Az ágyamon ültem. Zenét hallgattam. Azt hiszem, hogy a zene lett az utolsó menedékem. Tudtam, hogy a zene mindig mellettem lesz. Ha törik, ha szakad a fülhallgató mindig ott lesz, hogy kikapcsolja a gondolataimat.  De vajon ez jó? A zene lényege nem az, hogy emlékeket és érzéseket ébresszen fel bennünk? Vagy a zene egyszerűen csak kikapcsol? Egy egyszerű kérdés egy pillanat alatt bonyolultá vállt. Válaszolni sem tudtam rá. Megigazítottam a kontyba kötött hajam és az ablak felé pillantottam. A hold erős fénye bevilágított a szobába. Pókhálószerű fonal néha megmozdult az ablakpárkány sarkaiban. Gondolom, hogy a radiátorból feláramló meleg levegő hatására. Hihetetlen, hogy a gondolataim mennyire távol jártak. A szívem és az eszem küzdött egymással.

A szívem rohadtúl szerelmes volt.
Az agyam pedig utálta ezt az érzést. Ahogy utálta a férfit is akit szerettem. Viazont a szívem szerette Ashert és a szívét is.

Miért ilyen bonyolúlt a szerelem?

A zene elhalkult és megcsörrent a telefonom. Anyukám hívott. Mély levegőt vettem mielött fogadtam volna a hívást. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki. Szégyeltem magam. Anya nem ilyennek nevelt. De a szerelem tényleg elvette az eszemet. A rabjává tett. Elrabolt és erős láncot kötött a szívemre. Benet Asher volt ez a lánc. Ahogy ő volt minden gondolatom és emlékem. Néha fognék egy radírt és minden emléket kitörölnék ami rá emlékeztett. Nem számított az, hogy valószínűleg az üresség várna. Csak az számított, hogy ne érezzek fájdalmat.

Fogadtam a hívást.

- Szia a...

- Sofia! Sofia! Mégis hol vagy?! Hova mentél?! Apád azt mondta, hogy vidékre utaztál! Ez mégis mit jelentsen?! Most azonnal magyarázatot várok, Fehérvári Sofia, Kiara!!!

- Ne szólíts a teljes nevemen! - feküdtem hanyat a hátamon. - Kérlek - tettem hozzá suttogva. - Mit mondhatnék? - tártam szét a kezem. - De most komolyan anya! Én kérdezem... mert egyszerűen nem tudom! Képtelen vagyok választ adni ezekre a kérdésekre! Mert... mert szerelmes vagyok! Nagyon... szerelmes vagyok. Ez miatt pedig nem látok tisztán. Homályosan látok. Hibákat követtem el. Hibáztam, hogy Asher után jöttem. Elbotlottam és hagytam, hogy az élet vigyen a maga útján. Megbuktam. Ennyi.

- Aha... és ezt most magyarul, kérlek?

- A könyvekben így szokták kifejteni az emberek azt, hogy szerelmi bánatuk van - sütöttem le a szemem mosolyogva. - A lényeg az, hogy szerelmes vagyok ez miatt pedig hibákat követek el. Mert nem az eszemre, hanem a szívemre hallgatok. Az eszem azt mondta, hogy okosabb ha Pesten maradok. A szívem pedig azt, hogy nem bírnám ki Asher nélkül. Ezért eljöttem. A szerelem miatt.

- Aha. Így már értem - morogta mérgesen. - De ide figyelj lányom!

Ekkor elképzeltem anyát ahogy a kanapén ül, merev testtartással és mutogat maga elé, mintha én ott állnék előtte. - Nagyon vigyázz magadra - suttogta hallkan. - És mikor szándékozol haza jönni?

- Nem tudom. Túl sok emlék köt oda! Az iskolához és Pesthez!

- Ezért elmentél oda, hogy szerezz... új emlékeket? - kérdezte. - Mi lesz a dolgozatokkal és a leckével? Sofia! Májusban érettségi! ÉRETTSÉGI!!

- Ne kiabálj anya! Tudom! Csak pár nap! Több nem. Én csak pihenni akarok - piszkáltam a fülhallgatóm párnáját.

- A volt szerelmed közelében?!

- Nem tehetek róla! - csaptam az ágyra.

- Fehérvári Sofia Kiara, ne kiabálj velem!

- Ne hívj így!

- Hiszen annyira szereted drágám - piszkált anya nevetve. - Oké. Figyelj! Komolyra fordítva a szót! Megbízunk benned! Nagyon jó neveltetést kaptál! A jegyeid kitűnőek! Te pedig... felnőtt nő vagy - suttogta.

- Köszönöm anya - motyogtam elérzékenyülve.

- De egy dolgot kérek tőled. Ezt pedig vedd komolyan! - emelte fel a hangját, majd halkan folytatta. - Ne feküdj le vele! - amint befejezte epirulva sütöttem le a szemem.

- Tessék? -  hangom feltűnően megváltozott. Az ajtó felé pillantottam mintha ő ott állna.

- Ne feküdjetek le! Ne! Komolyan! Ne hibázzatok!

- Nem vagyunk együtt! Akkor mégis miért feküdnék le vele, anya? - kérdeztem értetlenül.

- Mert szerelmesek vagytok - fejezte be. - A hibákat pedig könnyű elkövetni. A vágy és a szexualitás nagy köztetek. Vágytok egymásra még akkor is ha tagadjátok. Jaj! Ez kínos! Nem akarok erről beszélni!

Ekkor lehunytam a szemem és beharaptam a szám. Gondolni sem mertem erre. Az eszembe se jutott. Lefeküdni Asherrel? Lehetetlen! Pár napja talán volt rá esély! De most nincsen. Semmi.

- Ne félj anya. Asher most utál engem. Elvisel de... levegőnek néz. Ez pedig jobban fáj mint amire én számítottam. Azt hittem, hogy kifogom bírni. Hiszen tudom, hogy milyen szemét tud lenni. De, hogy velem ilyen szemét... - ráztam meg a fejem. - Mégis nehezen érintett.

- Megértem kicsim. De most inkább mesélj! Nézd a jó oldalát! Megismersz egy új várost Zamárdin kívűl! Milyen ott? Hogy képzeljem el?

Ekkor elmeséltem anyának mindent. Elmeséltem, hogy egy lepukkant vonatállomás mellett van egy kicsi élelmiszer üzlet. Arról is beszéltem, hogy az utcák egymás mellett helyezkednek el kicsi, kertes házakkal vagy tanyákkal. Aztán szó esett arról is, hogy sok az alkoholista és a perverz férfi. - Tudod mit? Inkább elmegyek érted! Hol is vagy most... Szeged? Kalocsa? Szolnok?

- Szolnokon vagyok anya! És ne félj! Nem megyek sehova! Maximum a kertbe! Tetszik ez a hely! Tele van kopár fákkal és egy kicsi csirke házzal. Vannak cicák és sok sok... gaz - fejeztem be mosolyogva.

Miután anyukámmal beszéltem, a telefont magam mellé tettem. Egy perc sem telt el, de jelzett a Messenger. Biztos voltam abban, hogy Kinga írt ezért megnyitottam az alkalmazást. Igazam volt. Kinga egy hosszú, értelmetlen üzenettel ajándékozott meg.

19: 35 Kinga

Sofiaaaaa!!!!!!
Sofiaaaa!!!!
Na?!!! Mesélj!!!! Hol vagy?!
Sikerült elérned a vonatot?! Basszus! Marci nagyon pipa rám! Kicsit összevesztünk! Na de mesélj már! Asher meglepődött?! Vagy örült neked?!

19: 40 Sofia

Itt vagyok, Kinga!
Megérkeztem!
És furcsa itt lenni. Igazából idegennek érzem magam de anyának nem mondtam el! Nemár! De Marci, miért pipa? Nem értem!

Ekkor Kinga küldött egy hangüzenetet. Rányomtam és meghallgattam.

19: 42 Kinga

" Marci azért haragszik mert félti a haverját. Most nagyon közel állnak egymáshoz és mindent megbeszélnek egymással. Marci tudta, hogy Ashernek jót fog tenni a vidéki élet és az egyedüllét. De te utána mentél. Marci pedig úgy gondolta, hogy ezzel fájdalmat okozol neki. Én pedig téged védtelek mert te vagy az áldozat. Erre Marci semmit sem mondott csak kiment cigizni. Ennyi. "

19: 43 Sofia

Nagyon sajnálom, Kinga! Nem kértem, hogy védj meg :)
De hálás vagyok miatta. Ti úgyis kibékültök. Nem tudtok egymás nélkül élni.

19: 44 Kinga

Ahogy ti sem, Sofia :(

19: 45 Sofia

Mindegy! Ne erről beszéljünk. Inkább mesélj, mi van a suliban? Miről maradtam le?

Ekkor Kinga videóhívást indított. Magam elé tartottam a telefonomat és megigazítottam a hajam. Kinga az ágyán ült és a körmét reszelte. Amikor a kamerába nézett a szemöldökét ráncolta majd elnevette magát.

- Jesszus! Hol vagy te, a nyolcvanas években? - bökött a virág mintás tapétára rögzített fa kereszt felé.

- Majd este leszedem. Kicsit morbid  - nevettem el magam hallkan.

- Oké. Szedd is le! Egyébként semmiről nem maradtál le! Csak arról, hogy Alexék furcsálják az eltűnésed. Brigi pedig feszült. Szerintem tudja, hogy Asher után mentél. Írtunk egy magyar dogát, matekból pedig feladatlapot oldottunk meg.

- Úristen! Szerintem jobb ha haza sem megyek! - maszíroztam a szemem miközben korgott a hasam. Ekkor a hasamra pillantottam. - Éhes vagyok. Basszus... - súgtam.  - Most jutott eszembe, hogy egésznap nem ettem semmit.

- Akkor menj! A táplálék bevítel nagyon fontos! Egyél valamit! Addig én felhívom Marcit. Szerintem duzzog - vigyorodott el.

- Okés. Akkor majd hívlak. Szia!

Csendben nyitottam ki az ajtót és pillantottam ki az üres folyosóra. Halvány fény szökött be a konyhából, ezért a fény felé sétáltam. De azonnal megbántam, miután megpillantottam Ashert aki melegszendvicset evett. Megtámaszkodtam a fal mellett és szigorúan néztem őt. A félhomályban tisztán láttam azt, hogy nincsen rajta nadrág. Csupán egy fekete alsónadrágot viselt egy pólóval. A haja vizes volt. Néha kisöpörte a homlokából, ezért összetapadtak a tincsei. Tudta, hogy ott állok, mégsem pillantott felém.

- Ha éhes vagy akkor szolgáld ki magad. Nincsen csicska - egyenesen rám nézett. A fejét oldalra bicentette és felvonta a szemöldökét. Ez amolyan "igen, jól hallottad" pillantás volt.

- Rendben. Megértettem - miközben a hűtőhöz léptem, Asher minden mozdulatomat figyelte. Próbálta titkolni, de alaposan végig nézett rajtam.

Némán kinyitottam a hűtő ajtaját majd a tekintetemmel kerestem valamit. - Te mit tettél a melegszendvicsbe? - pillantottam hátra a vállam fellett. Ekkor felsóhajtott. A kezét összefonta maga elött, a fejét lehorgasztotta.

- Szerinted ez normális? - kérdezte. - Az, hogy szakítás után itt vagy velem?

- Nem ezt kérdeztem. De inkább eszek joghurtot - a kezembe vettem egy mézes joghurtot majd becsuktam az ajtót. Megkerestem a kanalakat és a konyhapult széléhez támasztottam a csípőmet. Evés közben Asher tarkóját néztem. A félhomomályban olyan gyönyörű volt. Tudtam, hogy a gondolataim csupán a gyengeségemről árulkodtak, de a szívemnek akkor sem tudtam hazudni.  Evés közben elbambultam. Engedtem, hogy a fantáziám magával ragadjon. Az asztal alatt láttam a combját. A meztelen combját. Izmos volt és tökéletes. Nem mintha perverz módon figyeltem volna őt... de talán kezdem érteni azt, hogy mit akart anya mondani. Rossz érzés volt. Utáltam ezt. Utáltam, hogy nem érhetek hozzá. Utáltam, hogy nem foghatom meg a kezét. Ezelött fel sem fogtam azt, hogy milyen értékes az érintés. Most kezdem érteni azt, hogy nem becsültem meg igazán.

Asher szótlanul feltápászkodott a székről. A mosogatóba tette az üres tányért majd kivett egy buborékmentes vizet a hűtőből.

Imádkoztam, hogy forduljon meg.
Kívántam a csókját és az érintését. A hangját amivel mindig csábított. A száját amivel mindig káromkodott. Hiányzott az egész lénye.

De Asher nem fordult meg. Magamra hagyott. Becsapta maga után a szobája ajtaját és csend telepedett a konyhára. Elfordítottam a fejem majd megráztam. Ekkor még vissza tudtam tartani a könnycseppjeimet.

De a szobába érve, leültem a padlóra és elsirtam magam.

Szar a szerelem.

Néha tényleg... szar.