~ 1 ~
Az elmúlt egy hétben folyamatosan csörgött a telefonom, Taehyung állandóan bombázott a hívásaival és SMS-eivel, néha még Yoongi telefonjáról is írogatott, hátha esetleg rá haragudtam meg, de rá se bagóztam, sőt, néma üzemmódba állítottam, mert tudtam, ha valamiből kizökkentenek, nem tudok már rá aznap ugyanúgy koncentrálni és akkor fel tudtam robbanni az idegtől. Márpedig nekem cseppet sem állt szándékomban akár egy másodpercre is megválni az olvasmánytól; annyira magába szippantott, képtelen voltam letenni és bármi másra figyelni, sokszor azon kaptam magam, fáj a szemem és szépen, lassan ki is folyik a megerőltetéstől. Százhatvannyolc óra alatt a kétszázötven oldalas kötetet négyszer elolvastam egyhuzamban, és csak azért nem álltam neki ötödjére, mert közben böngésztem az internetes oldalakon, térképeken, régészeti fórumokon a magyarázatok után és legbelül bőszen reménykedtem, hogy esetleg mégis meg tudom valahogy fejteni az ősi karaktereket, bár az internetes oldalak sosem voltak olyan megbízhatóak. mint a szakemberek tudása. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy történelmi kor ennyire megragadhat valakit, és csak most kezdtem megérteni, miért volt Taehyung olyan makacs Egyiptommal kapcsolatban; egyszerűen folyóként sodort magával a kultúra és a benne lévő személyek. Meg akartam fejteni a titkokat, végére akartam járni az üzenetnek, mert én soha, semmilyen körülmények között nem tudtam annyiban hagyni semmit. Azonban hiába faltam a sorokat, hiába fókuszáltam mindig más információkra egy-egy újraolvasáskor, hiába tudtam, hogy ezek mind, egytől-egyig történelmileg alátámasztott és tudósok által hitelesített feljegyzések voltak, valami nem stimmelt ezzel a sztorival. Részletesen elemezték a Silla-királyság összes uralkodójának életét, egy-egy királyról még olyan információkat is írtak, miszerint ilyen-olyan ágyasoktól születtek az utódaik, előszeretettel taglalták a botrányokat, kivéve egyetlen királyt, méghozzá az utolsót; Gyeongsunról a többihez képest hangyalábnyit tudtam meg. Nagyon gyanúsnak találtam, hogy az ő korszaka makulátlan volt, fejezetének terjedelme pedig az előzőek töredéke. Nem árnyékolta be semmilyen botrány, pletyka vagy merénylet - pedig még az egyszerű emberek számára is köztudottá vált, hogy a történelmi Koreában semmi nem volt tiszta – nem mintha most egyébként az lenne. Újra magamhoz vettem a megsárgult papírfecnit és arra gondoltam, mi van, ha pont ez az az információ, amivel kerekké válik a történet? Mi van, ha ez a kirakós utolsó, záró darabja? Mármint... Heeyeon nevű hercegnőről soha nem tanultam még akkor sem, mikor általánosban és gimnáziumban volt szó Silláról. A múzeumokban semmi nem utalt rá, sem festmények, sem tárgyak, ékszerek, ruhák vagy irományok formájában, márpedig ha valaki, akkor én mindenre precízen odafigyeltem, mindenféle önteltség nélkül. Akkor ki lehetett Heeyeon hercegnő? És az elődöm, aki ezt a jegyzetet készítette, honnan szerezte az információt?
- CHOI HAESOO, NYISD KI AZ AJTÓT, KÜLÖNBEN BETÖRÖM ÉS MEGÖLLEK! - annyira megijedtem, hogy legurultam a kanapémról, amit az elmúlt hét napban foglaltam be. Még akkor is felismertem volna Taehyung hangját, ha nem üvölt torkaszakadtából, viszont így már véletlen sem téveszthettem össze. Na nem mintha annyira megrendített volna a fenyegetése, mivel olyan nincs, hogy ő ne kezet emeljen rám vagy hagyná, hogy akár egy hajam szála meggörbüljön. Apró korunk óta mindig elém állt, ha valaki fenyegető céllal indult felém, őt verték meg helyettem, nem egyszer bűntudatot okozva ezzel nekem.
- Jó lenne, ha nem rúgatnál ki a lakásból, vannak szomszédaim, akik feljelentenek a házkezelőnél! - sziszegtem, miután nyuszis pulóveréből kilógó gallérjánál fogva berántottam az előszobába és taszajtottam rajta egy isteneset, csak mert megérdemelte. - Mit kell feszt óbégatni?!
- Nem veszed fel azt a kurva telefont, nem válaszolsz az SMS-ekre, nem vagy hajlandó semmilyen módon kommunikálni velem és még neked áll feljebb? Nem szégyelled magad? - prédikált csípőre tett kézzel.
- Most úgy viselkedsz, mint egy nő. - mosolyogtam rá angyalian. - Egyébként bocs, nem akartalak ignorálni, csak... találtam valami érdekeset és tudod, mikre vagyok képes ilyenkor. – vakargattam a fejemet bocsánatkérően, mire ő megforgatta a szemeit és bólintott egyet. – Szerintem neked is tetszeni fog.
- Hacsak nem Nefertiti vagy más egyiptomi királyné szerepel benne, akkor rohadtul nem érdekel.
- Márpedig megőrülsz a rejtélyekért, ne tagadd. Emlékezz csak vissza, hogy meg voltál őrülve tavaly karácsonykor, mikor kutatnod kellett az ajándékodért. - kacsintottam rá csábosan. Tudtam, hogy úgysem fog ellenállni ennek, mert szerette minden baromságba beleütni az orrát. Egy pár pillanatig meredt rám haragos szemekkel, aztán elhúzta a száját és feladta a néma háborút. Megvártam, amíg leteszi csinos fenekét a lelakott kanapémra – azért még gyorsan megjegyezte, milyen állott szag van és igazán nyithattam volna ablakot –, és én is helyet foglaltam mellette. - Mint tudod, voltam a könyvtárban.
- Mily' meglepő... Ja, nem. - morogta, de most az egyszer nem nyitottam vitát, hanem az ölébe nyomtam a vaskos könyvet, tetején a cetlivel.
- Mint látod, ez itt a Silla-királyság története, részletes beszámolókkal minden uralkodóházról, fontos személyekről, eseményekről és feljegyzett dátumokról.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de ha Joseon nem érdekel, akkor Silla sem...
- Még nem végeztem! - emeltem fel a hangom. - Ez a papírdarab a könyvben volt. Ősi kínai írás van rajta, valószínűleg szakértő kell hozzá, hogy megfejtsük, de nézd! - odaadtam neki a nagyítót és szépen kivártam, amíg megemészti a dolgokat.
- Ki az a Heeyeon hercegnő?
- Hát ez az! - csaptam a combomra. - Fogalmam sincs! Csakis abban vagyok biztos, hogy Silla utolsó királyához van köze, mert a többi fejezet nem olyan hiányos, mint az.
- Érdekes. A neten mit írnak róla?
- Semmit! Mit nem értesz azon, hogy nincs? Kaput, nyet, nothing, nyista...
- Oké, értem!
- Többet akarok róla tudni és te segíteni fogsz nekem!
- Nehezen vallom be magamnak, de nem nagyon szeretnék ebből kimaradni. - sóhajtott. - A te hibád, mert átragasztod rám a lelkesedésed!
- Tudtam, hogy imádni fogod! - tapsikoltam és azt sem érdekelt, hogy Taehyung olyasmit motyog az orra alatt, hogy "gonosz boszorkány". - Mondom, mi lesz; hétfőn reggel megfigyeljük, milyen kedve van Hong professzornak, mert őt lehet a legjobban megfűzni, hogy megszerezze az engedélyt.
- Milyen engedélyt? Meg vagy te hülyülve, ha azt hiszed, hogy valami szakadt, megsárgult salátát elegendő bizonyítéknak találnak a támogatásodhoz.
- Márpedig én addig nem tágítok, mert mindig elérem, amit akarok!
- Bárcsak tudnám, miért pont te vagy a legjobb barátom...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top