Miért is élünk?
Mi az élet értelme?
Ezeket a kérdéseket magunkban sokszor tesszük fel.
Ez emberi létünk homályos rejtelme,
Amelyet sohasem felejtünk el.

Ott kering elmènkben, utat vàg a falon,
Egyszerűen nem hagy minket nyugodni.
Mi éltet minket e gyönyörű napon?
Meddig fogunk még keményen harcolni?

Néha olyan jó elmerülni a vègtelenségben!
A csillagokat gondolatban
összekötni,
Gyönyörködni a kéklő égben,
S a múltunkat nem feledni.

Belegondolni minden apró dologba,
Hogy milyen szeretni, ès félni,
És hogy mitől is dőlünk romokba,
Milyen az ismeretlent elregèlni.

A csillagok ránk ragyognak,
Az égbolt selyme betakar.
De mi értelme van a tárt karoknak?
A végtelenben is lehet zűrzavar.