1. Fejezet

Kameron Bethanynak hívnak. Jövő hónapban töltöm a 17-et. Anyukám meghalt így apukámmal az öcsémmel és a húgommal élek. A barátomat (igen a fiú barátomat) Sketc Dávidnak hívják és van egy fogyatékos testvére Sketc Olivér.

Augusztus 31
Reggel felkeltem ránéztem az órára ami még csak 4:28-at mutatott. Szokásomhoz híven nem bírtam vissza aludni....
Sebaj mert este úgy is átjönnek a csajok egy "nyár búcsúztató/holnap megkezdődik a tanév" bulira, így már most elkezdek előkészülődni. Tudom hülye szokás de nekem kiskoromban amikor még élt anyu mindig azt mondta hogy inkább legyek kész 3 órával hamarabb mint 3 perccel később.

Tehát elővettem a sminkeket,körömlakkokat,hajvasalót, chipset.

Apu reggeles tehát nem szólt bele hogy miért rendeszkedek már ilyen korán.
Rápillantottam a telefonomra mert zizegett.
1 nem fogadott hívás Dávid.

-Mit akar tőlem ez a faszkalap?
Újra elkezdett rezegni a telefonom. Eliza írt.
Gyorsan megnéztem és válaszoltam amiből ez alakult ki:
Eliza/LB: Tudom hogy hívott Dávid!
Bethany: Honnan?
Eliza/LB: Az most mindegy! A lényeg hogy hívd vissza!
Bethany: Oké,oké hívom!

Tényleg fontos lehet ha már Eliza is tud róla.....
Najó felhívom.

A második csengésre fel is vette.
-Szia Olivér! Miért hívtál?
-Betti végre hogy vissza hívtál! Csak kérdezni akarok valamit.-Vajon mit akarhat Olivér?
-Mit?
-Dávidról van szó...
-Mi mi mi történt?-A mondat végét szinte már dadogva mondtam...
-Kórházba vitték.
-Mennem kell Oli!
Ki nyomtam a telefont. Mi történhetett vele? Holnap be kell mennem a kórházba...

Tudom, tudom hogy ez egy rövidke rész lett de ígérem legközelebb megpróbálok hosszabbat írni.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top